A Z-generáció hosszú távú terveivel kapcsolatban a kutatás feltérképezte a külföldi tanulás vagy munka iránti érdeklődést is. A válaszokból kirajzolódik, hogy

a kamaszok 39 százaléka szívesen próbálna szerencsét rövid távon egy másik országban, és ezirányú terveiket szüleik 44 százaléka is támogatná.

Az akár végleges kivándorlást a gyermekek valamivel nagyobb arányban tudnák elképzelni (36 százalék), mint a szülők (31 százalék). Ez a hajlandóság az évek múlásával csökken: míg a 15-16 évesek közül tízből négy fiatal költözne örökre külföldre, a 19 éveseknek már csak a harmada tűzi ki ezt a célt maga elé. A felnőttkori emigrációt elutasítók körébe mindössze a megkérdezett szülők és gyerekek 25 százaléka tartozik. 

Azok a szülők, akik szeretnék, hogy itthon maradjon a gyermekük, a siker egyik legfontosabb fokmérőjének a szakmatanulást tartják (41 százalék), amivel a maradásra szavazó fiatalok 58 százaléka is egyetért. Ezzel szemben azok a felnőttek, akik a gyermeküket akár véglegesen is elengednék külföldre, úgy vélik, hogy a boldogság kulcsa a szabad, kötöttségek nélküli élet (50 százalék), amihez képest elenyésző a családalapítás jelentősége (18 százalék). 

Van, akinek egyáltalán nincs jövőképe

Bár tízből mintegy hat szülő és gyermeke stabil jövőképről számolt be a kutatásban, a bizonytalanok aránya is számottevő: tízből három nagykamasz (36 százalék) és négy szülő (44 százalék) nem biztos abban, hogy a fiatalnak van-e konkrét jövőképe.

Ennél is borúsabban látja a helyzetet a szülők 33 százaléka, akik szerint gyermeküknek egyáltalán nincs elképzelése a jövőről, bár az érintett fiataloknak csak 22 százaléka gondolja így,

A kétségek eloszlatását minden harmadik szülő (35 százalék), továbbá tízből négy gyerek (42 százalék) szerint megkönnyítené a pályaválasztási és továbbtanulási tanácsadáshoz való hozzáférés. Emellett a szülők és a gyerekek elsöprő többsége (95 százalék vs. 94 százalék) szerint a legjobb megoldás az lenne, ha nyári munka keretében lehetne minél több szakmát és foglalkozást kipróbálni, továbbá a megkérdezettek 40 százalékának egybehangzó véleménye szerint ideális lenne, ha a fiatalok részt vehetnének különféle, tanulmányi időben megvalósuló szakmai gyakorlatokon.

Kommunikáció vs kitartás

A kutatás adatai szerint a szülők prioritásai különböznek a fiatalok saját magukkal szembeni elvárásaitól.

Előbbiek szerint leginkább a kitartásban (51 százalék) kellene fejlődniük gyermekeiknek, akik viszont saját kommunikációs készségüket (48 százalék) tartják legfőképpen fejlesztendőnek a jövőjük szempontjából.

Az adatok a Z-generáció individualista szemléletéről árulkodnak: számukra az alkalmazkodóképesség és az együttműködés fejlesztése jóval kevésbé fontos (35 százalék és 24 százalék), mint az X-generációhoz tartozó szüleiknek (43 százalék és 33 százalék). A fiatalok kreativitásával és megbízhatóságával mindkét generáció elégedett: előbbit mindkét csoportnak mindössze egyötöde, utóbbit pedig csak 15 százaléka sorolta a fiatalok körében fejlesztendő készségek és tulajdonságok közé.

A kutatásból az is kiderült, hogy azon válaszadók, akiknek nincs jövőképe, átlagon felül szeretnének fejlődni problémamegoldásban, kreativitásban, kommunikációs készségben, és a pénzzel való bánásban egyaránt. Akinek viszont van jövőképe, azok átlagon felül tartják fontosnak egy szakma kitanulását (65 százalék).

Kapcsolódó