A magyar sípálya-piac 2026-ra látványosan kettészakadt. Miközben a klímaváltozás és az egyre enyhébb telek ellehetetlenítik az 1000 méter alatti régiókban a természetes havazásra épülő működést, egy szűk kör technológiai fölényével képes függetleníteni magát az időjárás szeszélyeitől. Ma már nem az számít, hol esik a hó, hanem az, ki tudja legyártani: a belépési küszöb milliárdos beruházásokhoz kötött, víztározókkal, modern hóágyúrendszerekkel és nagy teljesítményű liftekkel. A kisebb, fejlesztés nélküli pályák – mint Bánkút vagy a Nagy-Hideg-hegy – egyre kiszámíthatatlanabb nyitvatartással működnek, sok esetben skanzenné válnak, vagy lassan eltűnnek a térképről. Ezzel szemben a tőkeerős szereplők – mint Mátraszentistván vagy Eplény –  stabil, 80–90 napos szezont garantálnak, ami ma már nem luxus, hanem az üzleti túlélés feltétele.

Családi élmény vs buli-síelés

A két piacvezető eltérő filozófiát képvisel, és éppen ezért nem közvetlen riválisai egymásnak, sokkal inkább különböző igényeket szolgálnak ki. A mátraszentistváni Sípark 100 százalékban magyar családi tulajdonban van, és tudatosan a családokra, a síoktatásra, valamint a versenysport utánpótlás-nevelésére épít. 

Kapcsolódó

Stratégiájuk az „alpesi minőség a Mátrában” gondolatra épül: nem tömegturizmust, hanem kényelmet, biztonságot és szakmai színvonalat kínálnak. Ennek részeként jelenleg egy 1,5 milliárd forintos magánberuházás zajlik, amelynek keretében az ország egyik legmodernebb, Doppelmayr ülőliftje és új pályarendszere épül. 

„A következő években a növekedés mellett nekünk az a legfontosabb, hogy a hosszú távú fenntarthatóságot még jobban megalapozzuk a négyévszakos működéssel. Közben óriási vendégigény van arra is, hogy a pályarendszer változatosabb legyen. Célunk az is, hogy a környék szálláshelyei tényleg kényelmes pályaszállássá váljanak – vagyis a vendégeknek kevesebbet kelljen autóba ülniük. Ennek része az is, hogy a tervek szerint a két településrészt összekötve egy alpesi értelemben vett „síhinta” jellegű rendszert hozzunk létre” – nyilatkozta az Economxnak Kőrösi Péter, a mátraszentistváni Sípark tulajdonosa és ügyvezetője.

Eplény ezzel szemben fiatalosabb márkát épít Vibe Park néven, erős marketinggel, nagyüzemi kapacitással és az élményalapú, úgynevezett „buli-síelésre” fókuszálva, miközben nyáron a downhill kerékpáros közösségre építve használja ki a hegyet. 

A két modell jól mutatja, hogy a hazai síelés nem egységes piac, hanem különböző élethelyzetekhez és vendégtípusokhoz igazodó szolgáltatások összessége.

Kőrösi Péter úgy véli, a magyar síelés 5–10 éves távon is elsősorban családi és tanuló bázis marad, és ez nem gyengeség, hanem erősség: közel van a tömegekhez, gyorsan elérhető, akár rövidebb programként is működik. Nem az alpesi analógiák „lemásolása” a reális cél, hanem az, hogy itthon a családosoknak, kis gyermekes szülőknek jó minőséget adjanak, persze egy kis alpesi hangulattal fűszerezve. 

A mátraszentistváni Sípark 2026. január 2-án
A mátraszentistváni Sípark 2026. január 2-án
Kép: MTI, Komka Péter

Gazdasági kényszerhelyzetben az üzemeltetők

A háttérben azonban minden üzemeltetőt ugyanazok a gazdasági és technológiai kényszerek formálják. Az elmúlt három évben drasztikusan átalakult a költségszerkezet: az energiaárak emelkedése miatt a hógyártás hatékonysága létkérdéssé vált, így az új hóágyúk, az intelligens vezérlőrendszerek és a precíz tervezés már nem környezetbarát kommunikációs eszközök, hanem a működés alapfeltételei. Ugyanez igaz a vízgazdálkodásra: a csapadékvíz összegyűjtése és tárolása stratégiai beruházás lett, hiszen csak így lehet rövid hideg-periódusok alatt nagy mennyiségű havat előállítani. 

„Ez a szemlélet egyezik azzal, ami ma országos szinten is fontos cél: a víz helyben tartása, a táj vízmegtartó képességének javítása, a szélsőségek – nagy esők és aszályos időszakok – közötti különbség kezelése. A tározókapacitás bővítése például azt jelenti, hogy a csapadékban bővelkedő időszakok víztöbbletét jobban ki tudjuk használni, és az olvadék vizet is hatékonyabban tudjuk felfogni”

– részletezte a technikai, gazdasági hátteret Kőrösi Péter. 

A munkaerőpiacon is új korszak kezdődött: a szezonális dolgozók megtartása egyre nehezebb, ezért a pályák kénytelenek négyévszakos működésre átállni, nyári attrakciókat fejleszteni, hogy a gépkezelőket, technikusokat és szakembereket egész évben alkalmazni tudják.

Emiatt van az, hogy a komplexumban megtalálható alpesi játszótér élményelemekkel, családi bringás lehetőségek, és olyan programok, ami miatt a vendégek nemcsak „átugranak”, hanem maradnak is a térségben. Ráadásul ugye a kollégáknak is tudnak munkát adni – tette hozzá a tulajdonos.

A mátraszentistváni 1,5 milliárd forintos fejlesztés jó példája annak, miért éri meg még ilyen környezetben is beruházni. A modern lift- és pályarendszer nemcsak a vendégeloszlást javítja, hanem lehetővé teszi a rendelkezésre álló hideg órák maximális kihasználását, ami közvetlenül növeli a szezon hosszát és a bevételek stabilitását. 

Emellett a beruházás a belföldi turizmus erősödésére is épít:

a magyar síelők jelentős része – különösen a kisgyermekes családok és a kezdők – egyre inkább a közeli, biztonságos, kiszámítható alternatívát keresi a drága és logisztikailag megterhelő külföldi utak helyett.

Egy ilyen fejlesztés ráadásul nemcsak a síparkot érinti, hanem a teljes Felső-Mátra turizmusát húzza: szálláshelyeket, vendéglátóhelyeket, helyi szolgáltatókat tart életben, hiszen a síelés továbbra is a téli szezon legfontosabb vonzereje.

Síelők a panorámaliften a mátraszentistváni Síparkban 2026. január 2-án
Síelők a panorámaliften a mátraszentistváni Síparkban 2026. január 2-án
Kép: MTI, Komka Péter

Ezzel egybecseng Kőrösi Péter gondolata is: „A megtérülési időt természetesen mi is figyeljük, de egy ilyen beruházásnál számunkra még fontosabb a hosszú távú gondolkodás. A célunk az, hogy a Mátrában valódi, tartós turisztikai értéket hozzunk létre, és közben a hazai sísportnak is egy stabil, kiszámítható bázist adjunk” – közölte a tulajdonos.

A vendégmagatartásban is egyértelmű trendek rajzolódnak ki. A hosszú, egyhetes külföldi síutak helyett egyre népszerűbbek a rövid, 1–2 napos, spontán belföldi kiruccanások, amelyekhez elengedhetetlen a közelség és a megbízható hóhelyzet. 

Ugyanakkor a hazai pályák legfontosabb szerepe továbbra is a tanulóterep funkció: itt tanulnak meg síelni a gyerekek magyar oktatóktól, biztonságos környezetben, mielőtt a család nagyobb hegyek felé veszi az irányt. Ez biztosítja a sportág utánpótlását, és hosszú távon a hazai síelés életképességét is.

A magyar sípályák jövője így nem romantikus nosztalgiáról, hanem kemény gazdasági racionalitásról szól: technológia, energia, víz, munkaerő és vendégélmény egyensúlyáról. Aki ezt az egyensúlyt meg tudja teremteni, az nemcsak túlél, hanem formálja is a hazai síelés következő évtizedét.