Vlagyimir Putyin ukrajnai agressziója jelentős változásokat indított el az európai gazdaságban. A kontinens így olyan kényszerpályára került, amely új esélyt teremtett a versenyképességi lemaradás csökkentésére az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Az európai társadalmak is átalakultak. Ma már széles körű támogatottságot élvez, hogy állami forrásból nem civil célú fejlesztésekre költenek, hanem haditechnikai eszközök beszerzésére.

A védelmi ipar bővülése éles gazdasági versenyt indított el az uniós tagállamok között. A szektor aktuális helyzetét az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a Claremont Institute előbb Washingtonban, majd Budapesten megrendezett konferencián mutatta be. A beszélgetésekből világos kép rajzolódott ki arról is, hogyan látják az amerikai szereplők az Ukrajnában zajló háborút és Európa teljesítményét.

Már jó korán megijedtünk az oroszoktól

A magyar kormány az oroszok 2014-es krími beavatkozása után döntött a védelmi képességek megerősítéséről. A konferencián több hazai szakértő is ezt a fordulópontot emelte ki.

VR-szemüveges helikoptervezetés a győri honvédelmi élményközpont és toborzóirodában a központ átadása napján, 2025. november 5-én.
VR-szemüveges helikoptervezetés a győri honvédelmi élményközpont és toborzóirodában a központ átadása napján, 2025. november 5-én.
Kép: MTI, Hegedűs Róbert

A védelemgazdaság visszatért Európába

Vojtek Endre, az N7 Holding Ltd. általános vezérigazgató-helyettese szerint a békeidőre tervezett gyártási rendszerek nem működnek háborús környezetben. Az ukrajnai konfliktus rávilágított a termelési és önellátási láncok törékenységére, valamint arra, hogy a biztonságba fektetett források hosszú távon megtérülnek. A logisztika szerepe ma már azonos jelentőségű a tűzerővel.

Mint mondta, az államok iparpolitikájának részévé vált az orosz agresszió, és ma már a nemzeti szuverenitás szerves részét képezi a fegyvergyártás. Ennek a folyamatnak négy jelentős állomása volt szerinte:

  • 2014 márciusában a Krím-félsziget orosz bekebelezése és a kelet-ukrajnai konfliktus kirobbanása;
  • 2014 szeptemberében a walesi NATO-csúcs, amelyen arról döntöttek, hogy a tagországok GDP-jük 2 százalékát védelemre költik;
  • Donald Trump beiktatása 2016 januárjában, aki amerikai elnökként sürgette, hogy Európának nagyobb részt kell vállalnia és többet kell fizetnie saját védelméért.
  • 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Vojtek hangsúlyozta, hogy Magyarország három évtizede kivonult a nemzetközi fegyverkereskedelemből. Az N7 és a 4iG együttműködése így történelmi jelentőségű, mert újrapozicionálhatja az ország exportképességét. Meglátása szerint Európában Magyarország és Lengyelország ismerte fel időben a geopolitikai változásokat 2014 után. Ez a két állam kezdte el a védelemipar újraépítését átgondolt stratégia alapján.

Már vizsgálják Kapu Tibor kutatásait

Szabó Olivér, a Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzetközi Védelmi Ipari Együttműködési Főosztályának vezetője arra mutatott rá, hogy a hazai védelmi ipar a korábbi évtizedek leépülése után technológiai alapokon kezdett újjáépülni. A Magyar Honvédség igényeit akár késztermékek vásárlásával is ki lehetett volna elégíteni, a kormány mégis a hazai gyártási kapacitás bővítését választotta.

Szabó szerint az űripar is gyors közeledést mutat a védelmi ipar felé. Az ukrajnai drónháború világosan jelzi ezt az irányt. A műholdas rendszerek, a GPS-alapú megoldások és az elektronikai háttér már a hadszíntéren is integrált rendszert alkotnak. A szakértő elmondta, hogy a Kapu Tibor által az űrállomáson végzett kutatások értékelése továbbra is folyik.

Krím volt a figyelmeztetés Magyarország számára

Klacsmann Dávid, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. stratégiai és koordinációs igazgatója megerősítette, hogy a krími események voltak Magyarország számára az első figyelmeztetések. Bár a modernizáció megkezdődött, az átfogó ökoszisztéma, a humánerőforrás és a gyártási kapacitások további fejlesztést igényelnek.

Export nélkül nincs fenntartható ipar

Réti Kristóf, a 4iG SDT nemzetközi üzletfejlesztési vezetője felidézte, hogy a magyar védelmi iparnak szüksége van exportpiacokra, mivel a hazai haderő mérete nem képes eltartani egy teljes vertikumot, ahogy azt a miniszterelnök már a Zrínyi 2026 program elején rámutatott. Ehhez kulcskomponensek hazai gyártása, stabil vállalati háttér, egyetemek és innovatív vállalkozások szükségesek.

A Magyar Honvédség a litvániai Siauliai melletti légibázisról felszállt Gripen vadászrepülőgépei repülnek a gyakorló riasztást követően a litván légtérben 2025. november 12-én.
A Magyar Honvédség a litvániai Siauliai melletti légibázisról felszállt Gripen vadászrepülőgépei repülnek a gyakorló riasztást követően a litván légtérben 2025. november 12-én.
Kép: MTI, Hegedűs Róbert

Réti kiemelte, hogy a pénzpiacok is nyitottabbá váltak a védelmi ipar iránt. A nemzetközi üzletfejlesztési vezető szerint néhány évvel ezelőtt a bankok még kockázatos területként kezelték a haderőfejlesztést, ahogy fogalmazott, úgy tekintettek a szektorra, mintha a prostitúciót, vagy a drogkereskedelmet finanszírozták volna. Példaként felhozta, hogy Hollandiában az elmúlt húsz évben nem költöttek a bankok védelmi iparra, de ma már több országban elfogadott befektetési cél.

Washington nem Európából indul ki, nem Oroszország az ellenség

A konferencia leghatásosabb felszólalása Will Thibeau, a Claremont Institute igazgatója és a The American Military Project vezetője volt, ugyanis egészen más megvilágításba helyezte az európai önértékelést.

Thibeau szerint az ukrán támogatás volumene annyira alacsony Washington teljes költségvetéséhez képest, hogy az Egyesült Államok számára kevéssé releváns stratégiai minta. Az amerikai védelmi költségvetés 1100 milliárd dollár fölött jár. Ebben az összefüggésben az európai fejlesztések korlátozott súlyt képviselnek.

Az amerikai beszerzési rendszer a drónháború miatt jelentős változáson megy át. A korábbi években még 2018-as megrendelések alapján folyt a gyártás. Donald Trump elnöksége fordulópontot hozott, mivel az új adminisztráció 6–12 hónapos megrendelési ciklusokra állt át. Az amerikai stratégiai gondolkodás szerint a közel-keleti konfliktusokban történő szerepvállalások nem hozott tartós előnyt, így ma már az elsődleges szempont az ázsiai erőegyensúly és az atlanti szövetségesek támogatása.

Thibeau úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok nem Oroszország ellen akar felkészülni, arra törekszik, hogy egy esetleges kínai konfliktusban reális esélye. A Washingtonban úgy látják, az amerikai védelmi ipar nem támaszkodhat kínai komponensekre. Csak úgy, mint a magyar szakértők, az amerikai vendég is arra jutott, hogy a gyártási kapacitásoknak határokon belül kell maradniuk kiszámítható ellátási láncokkal.

Közép-európai országok védelmi kiadásai 2024-ben:

  • Lengyelország: 34,98 milliárd dollár,
  • Románia: 8,64 milliárd dollár,
  • Csehország: 6,83 milliárd dollár,
  • Ausztria: 5,26 milliárd dollár,
  • Magyarország: 4,89 milliárd dollár,
  • Szlovákia: 2,84 milliárd dollár,
  • Szerbia: 2,50 milliárd dollár,
  • Horvátország: 1,62 milliárd dollár.

Súly a NATO-ban 2024-ben:

  • Egyesült Államok: 967,7 milliárd dollár,
  • Többi NATO-tagállam: 446,88 milliárd dollár,
  • Közép-Európa: 59,81 milliárd dollár.

Késői európai ébredés, aszimmetrikus teljesítmény

Az Oeconomus és a Claremont Institute közös tanulmánykötetéből kiderül, hogy Európa sokáig nem reagált az új biztonsági kihívásokra. Magyarország 2016-ban elindította a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési programot, amely fokozatosan növelte a védelmi költségvetést és jelentős mennyiségű haditechnikai eszköz beszerzését indította el. A beszámoló szerint Magyarország ezzel időelőnyre tett szert, mivel a megrendelt eszközök nagy része már beérkezett.

Lengyelország még korábban újratervezte védelmi stratégiáját. A térség legerősebb haderejét építi fel, és kiemelkedő beszerzési volument mozgat.

A jelentés szerint Európa védelmi ipara továbbra is gyenge pontokat mutat. A megrendelések többsége a német és amerikai gyártókhoz kerül, miközben a közép-európai országok ipara lemaradásban van. A régió szereplői arra törekednek, hogy a külföldi beszállítóktól minél nagyobb arányban hozzák haza a gyártást, illetve rácsatlakozzanak a nemzetközi fejlesztésekre.