A választások közeledtével nagyobb hangsúlyt kap a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának és javításának kérdése. Farkas András nyugdíjszakértő arról ír, hogy a népesség nagysága és kormegoszlása három tényező alakulásának a függvénye:
- a mortalitás (halálozási arányszám),
- a fertilitás (termékenységi arányszám) és
- a migráció (népességvándorlás).
Mint összefoglalta, bár a mortalitás történelmi léptékben bámulatosan javul, ez a termékenység zuhanásával párosul. Ma egy fiú csecsemő Magyarországon is 74 évre, egy lány csecsemő közel 80 évre számíthat – és az előrejelzések szerint későbbi nemzedékek elérhetik a 90-100 éves átlagos várható élettartamot is, persze a pandémiás és háborús kockázatokat leszámítva.
Azonban dédszüleink nemzedékében nem volt ritka a családonként 10-12 gyermek, nagyszüleink korában a 6-8 gyermek, ma már a 2 gyermek sem általános. Kiemelte, hogy a termékenységet növelni próbáló összes kormányzati erőfeszítés dacára ma Magyarországon 100 termékeny korú hölgynek mindössze 131 gyermeke van a legfrissebb statisztikai adatok tükrében.
A mortalitás javulása és a fertilitás csökkenése együttesen a népesség nagyon gyors öregedéséhez vezet.A világszintű adatok szerint valóban gyorsan vénül a Föld lakossága: míg a 60 évnél idősebb emberek száma 1990-ben nem érte el a félmilliárdot, 2025-ben már 1 milliárd fölé emelkedett a számuk. Az ENSZ demográfiai előrejelzései szerint 2030-ra 1,4 milliárd, 2050-re 2,1 milliárd, 2100-ra 3,1 milliárd földlakó lesz 60 évesnél idősebb. A magyar adatok ugyanezt a folyamatot tükrözik, csak még drámaibb mértékben, hiszen nálunk már nincsenek óriási fiatal tömegek (mint Afrikában, vagy a Közel-, Közép- és Távol Keleten), amelyek javíthatnák a magyar népesség induló kormegoszlását. Hozzátette, hogy Európában sincsenek már sehol fiatal tartalékseregek, legközelebb Törökországban lelhetünk ifjú társadalomra.
Ezért Magyarországon nem is a 60 évesnél, hanem a 65 évesnél idősebb magyarországi lakosság arányát érdemes vizsgálni: jelenleg minden ötödik, 2030-ban közel minden negyedik, 2050 után lassan minden harmadik magyar 65 évesnél idősebb lesz.
A helyzetet a migráció billentheti valamilyen irányba, elvileg a bevándorló fiatal tömegek sokat segíthetnek a befogadó államok nagy társadalmi elosztó rendszerei működőképességének fenntartásában, miközben a fiatalok kiáramlása súlyos helyzetbe hozhatja a jellemzően egyébként is szegény kibocsátó államokat. Kihangsúlyozta, hogy a téma politikailag rendkívül kényes, nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon. Mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy az elöregedő fejlett társadalmak egy idő után kényszerűen másként értékelik majd a migrációt, mint ma.
Az európai versenyképesség növekedésének pedig egyre súlyosabb akadályává válhat a demográfiai öregedés megállíthatatlan folyamata, hiszen egyrészt a nemzetgazdaság által előállított jövedelem évről-évre nagyobb hányadát kell fordítani a nyugdíjrendszer, az egészségügyi és a szociális ellátórendszerek fenntartására, másrészt egyre zsugorodik az európai munkaerőpiacon található fiatal, kreatív, innovatív, digitális bennszülött munkaerő létszáma.
Ráadásul mint hangsúlyozza, a baby boomer évjáratok öregedésével a fejlett társadalmakban véget ért a demográfiai osztalék fizetésének aranykora.
A demográfiai osztalék akkor alakul ki, ha az adott társadalomban egyszerre nagymértékben nő a munkaképes korú népesség és nagymértékben csökken a termékenység, s ennek eredményeként kialakul a munkavállalók eltartottakkal (nyugdíjasokkal és gyermekekkel) szembeni magas aránya. A demográfiai osztalék helyett azonban az idősek számának gyors növekedése következtében mindenütt demográfiai veszteség jelentkezik.
A nyugdíjkassza minden fejlett országban már ma is elviszi a nemzeti GDP közel 11 százalékát (nálunk a nyugdíjasok folyamatosan zajló relatív elszegényedése miatt egyelőre csak a 7,32 százalékát), s ez az arány az öregedéssel együtt a jövőben csak nőni fog. Hozzáteszi, nem véletlen, hogy sok európai kormányzat a nyugdíjkorhatárok folyamatos emelésével és kifinomult automatikus nyugdíjkorrekciós mechanizmusok bevezetésével próbálja ellensúlyozni az évről-évre komolyabb nyugdíjrendszer-fenntarthatósági veszélyeket.
Nálunk egyre nyilvánvalóbb, hogy az egy évtized múlva, 2037-től félmillióval kevesebb – munkaerőpiacra beérő – gyerekkel és több mint félmilliónyi tartós külföldi munkára szegődő vagy kertelés nélkül kivándorló fiatal magyarral, azaz minimum egymillióval kevesebb járulékfizetővel nem lehet biztosítani négyszázezerrel több nyugdíjas ellátmányát a ma megszokott – európai összevetésben szívszorítóan alacsony – szinten sem.
Zárásként hozzátette, hogy a jövő magyar kormányzatai nem söpörhetik tovább a szőnyeg alá a nyugdíjrendszer gondjainak megoldását.