Megkezdődött az átrendeződés: már nem előny, hanem alapfeltétel ez a készség a munkaerőpiacon

Magyarország munkaerőpiaca az idei évben kettős kihívással néz szembe: egyrészt igazodnia kell a globális AI-forradalom trendjeihez, másrészt ki kell használnia az AI nyújtotta lehetőségeket a versenyképesség javítására. A technológia segítségével a cégek növelhetik hatékonyságukat, új üzleti modelleket alakíthatnak ki, a munkavállalók pedig magasabb hozzáadott értékű feladatokra koncentrálhatnak. Mindez azonban jelentős hatással lesz az álláskeresésre, a HR-folyamatokra, valamint a munkavállalók képzésére.

Átalakult a toborzás

Horváth Ágnes, a WHC szellemi munkaerő kölcsönzés- és közvetítés üzletágának (WHC Heads) vezetője az Economx kérdésére arról beszélt, hogy a mesterséges intelligencia terjedése az elmúlt időszakban a teljes HR szektorban jelentős változásokat hozott. Egyrészről a HR folyamatok hatékonyságán sokat javított, hiszen a technológia képes az automatizált előszűrésre, amivel mentesíti a toborzási szakembereket a több száz, sokszor felesleges interjú megtartásának terhétől, így több idő jut a valóban releváns jelöltekre. Másrészről kiemelte, hogy az AI ma már visszatérő eleme a legtöbb álláshirdetésnek, a magyar toborzási gyakorlatban pedig egyszerre jelenik meg igényként, kihívásként és – egyre inkább – elvárásként.

„Sok munkáltató már konkrét feltételként fogalmazza meg az AI-alapú eszközök magabiztos használatát, különösen az irodai, elemző, pénzügyi, jogi és marketing területeken, ahol az adatfeldolgozás vagy a tartalomgenerálás sebessége kulcsfontosságú” – emelte ki.

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a cégek egy része még kihívásként éli meg, hogyan építse be ezt az elvárást a munkakörökbe és a kiválasztási folyamatba úgy, hogy közben ne veszítsen el értékes szakmai tudást, és ne keltsen felesleges bizonytalanságot a jelöltekben a technológiai váltás miatt.

Hozzátette azt is, hogy mindemellett az AI sok esetben már implicit elvárásként van jelen a munkaerőpiacon: gyakran nem is külön kompetenciaként, hanem a modern digitális alapműveltség részeként tekintenek rá. Ebben a környezetben véleménye szerint a jelöltektől alapvetően elvárt a gyors tanulás és az új technológiákhoz való rugalmas alkalmazkodás, hiszen az AI-készségek mára a professzionális munkavégzés megkerülhetetlen eszközeivé váltak.

Az álláskeresőknek is lépnie kellett

A AI-hoz kapcsolódó készségek iránti kereslet növekedésével kapcsolatban Horváth Ágnes azt mondta, tapasztalataik szerint ez robbanásszerűen növekszik, és erre a változásra az álláskeresők is egyre tudatosabban reagálnak. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a munkáltatók többsége elsősorban nem mély technológiai vagy fejlesztői tudást vár el, hanem olyan munkavállalókat keres, akik képesek a generatív mesterséges intelligenciát hatékonyan beépíteni a mindennapi munkafolyamataikba a hatékonyság növelése érdekében.

Úgy látja, hogy az álláskeresői oldalon ez a folyamat egyre intenzívebb önfejlesztésben ölt testet: az online tanfolyamok elvégzése, a gyakorlati eszközhasználat és a digitális komfortzóna tudatos bővítése mára a felkészült jelöltek alapismérvévé vált.

A vállalatok toborzási stratégiájáról szólva elmondta, hogy jelenleg két jól elkülöníthető utat látnak kirajzolódni a technológiai váltás kezelésére. Az egyik megközelítés szerint a cégek olyan jelölteket keresnek, akik már kész, azonnal bevethető AI-tudással érkeznek, és igazolható tapasztalatuk van a különböző platformok alkalmazásában. A másik, egyre meghatározóbb irány pedig azokra a szakemberekre fókuszál, akikben megvan az új technológiák iránti alapvető nyitottság és a folyamatos tanulás igénye. Rámutatott, hogy az ilyen típusú jelölteket a vállalatok könnyedén integrálhatják saját rendszereikbe, hiszen a megfelelő attitűd birtokában házon belül is hatékonyan kiképezhetők azokra a specifikus AI-megoldásokra, amelyeket az adott szervezet a saját folyamataiban alkalmaz.

– szögezte le.

Emiatt véleménye szerint a kiválasztás során ma már ugyanolyan súllyal esik latba a jelölt fejlődési potenciálja, mint a pillanatnyi technikai tudása, hiszen a vállalati AI-ökoszisztémák folyamatosan változnak, amihez csak folyamatos tanulással lehet alkalmazkodni.

Az automatizáció fenyegető árnyéka

Az automatizáció potenciális hatásaival kapcsolatos félelmekről Horváth Ágnes azt mondta, hogy ezek egyértelműen jelen vannak a magyar munkaerőpiacon, ám intenzitásuk és jellegük jelentősen eltér az egyes munkavállalói csoportok között.

Úgy vélte, míg a magasabban képzett, tudásalapú munkakörökben a bizonytalanság mellett gyakran megjelenik a szakmai fejlődés iránti vágy és a hatékonyságnövekedés ígérete, addig az alacsonyabb hozzáadott értékű, repetitív feladatokat végzők körében a helyettesíthetőségtől való félelem dominál.

Hangsúlyozta, hogy ez a szorongás nem alaptalan, ugyanakkor fontos látni, hogy a probléma gyökere Magyarországon mélyebben rejlik, ugyanis az európai rangsorokban továbbra is kedvezőtlen helyet foglalunk el az alapvető digitális íráskészség terén. Ez a „digitális szakadék” azt eredményezi, hogy sokak számára az AI nem egy segítőtársat, hanem egy érthetetlen és fenyegető erőt jelent, mivel még az alapvető informatikai eszközök magabiztos használata is nehézséget okoz.

Kifejtette azt is, hogy az automatizáció és az AI olyan iparágakat érint alapjaiban, ahol a jövőben nem lesz elég egy-egy új szoftver megtanulása, hanem teljes szemléletváltásra és átfogó átképzésre lesz szükség. Példaként a logisztikai szektort vagy az adminisztrációs háttérfolyamatokat hozta fel: egy adatrögzítő vagy fuvarszervező munkája korábban a manuális bevitelen, táblázatkezelésen és telefonos egyeztetésen alapult. Az AI azonban képes arra, hogy ezeket a folyamatokat másodpercek alatt optimalizálja, a számlákat felismerje és a készletet automatikusan kezelje. 

„Ebben az esetben a munkavállalónak nem „gyorsabban” kell gépelnie, hanem képessé kell válnia az algoritmusok felügyeletére, az adatokból levont következtetések validálására és a stratégiai döntéshozatal támogatására. Ez gyakorlatilag egy teljesen új szakma elsajátítását jelenti, ahol a manuális készségeket felváltja a technológiai kontroll és a problémamegoldó gondolkodás” – húzta alá.

Horváth Ágnes a tapasztalatok alapján arról beszélt, hogy a félelmek mértéke és a sikeres alkalmazkodás esélye döntően a munkáltatói kommunikáción és az aktív támogatáson múlik. Kiemelte, hogy azokban a szervezetekben, ahol világosan kijelölték az AI szerepét – miszerint az nem a munkavállalót, hanem a monoton feladatokat váltja ki –, a bizonytalanság tettvággyá alakulhat.

A WHC-nál azt látják, hogy a vállalatok felelőssége hatalmas, hiszen fel kell ismerniük, hogy a munkaerő megtartása érdekében nekik kell hidat képezniük a hiányos digitális készségek és az AI-vezérelt jövő között.

Az átképzési programok ma már nem csupán HR-eszközök, hanem a gazdasági túlélés zálogai, hiszen a technológiai váltás csak akkor lehet sikeres, ha a munkavállalók nem vesztesként, hanem a folyamat irányítóiként tekintenek önmagukra.

Fokozatosan jelenik meg az AI a munkahelyeken

A WHC Heads vezetője felhívta rá a figyelmet, hogy a mesterséges intelligencia hatása nem egyetlen hullámban, hanem ágazatonként eltérő sebességgel és mélységben jelentkezik.

A legfrissebb kutatások szerint a technológia leglátványosabban a szolgáltatási szektorban tört előre, ahol a vállalatok több mint fele már aktívan alkalmaz valamilyen AI-megoldást. Ezzel szemben a gyártásban (29 százalék) és az építőiparban (19 százalék) az integráció lassabb, de a hatása ott is megkerülhetetlen.

A leggyorsabb átalakuláson az irodai és tudásalapú foglalkozások mennek keresztül: az adminisztratív, ügyfélszolgálati, pénzügyi és HR-területeken az AI már nemcsak a rutinszerű adatkezelést végzi el, hanem a döntés-előkészítés sebességét is a többszörösére növeli. A hazai SSC (Shared Service Center) szektorban, amely közel százezer munkavállalót foglalkoztat, az AI-alapú folyamatautomatizálás mára alapkövetelménnyé vált a globális versenyképesség megőrzéséhez.

A gyártóiparral kapcsolatban Horváth Ágnes úgy fogalmazott, hogy bár az elterjedtség aránya alacsonyabb, az AI szerepe minőségi ugrást jelent. Itt a hangsúly eltolódott a „hagyományos” robotizáció felől az úgynevezett Agentic AI és a prediktív rendszerek irányába. Példaként említette, hogy a magyarországi autóipari óriásoknál a mesterséges intelligencia már a gyártósorok digitális ikerpárjait kezeli, gépi látással végzi a minőségellenőrzést, és előre jelzi a gépek meghibásodását. 

„Ez a folyamat nem a fizikai munkaerő teljes kiváltását célozza, hanem egyfajta „Ipar 5.0” szemléletet honosít meg, ahol a technológia az emberi döntéshozatalt támogatja, mentesítve a dolgozókat a monoton és veszélyes feladatok alól” – hangsúlyozta.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a látványos fejlődés mellett fontos látni a strukturális kihívásokat is. Magyarország a digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő uniós rangsorban továbbra is a középmezőny végén foglal helyet, ami rávilágít arra, hogy a technológiai robbanás és a lakossági digitális kompetenciák között olló nyílt.

Becslések szerint a következő évtizedben közel 900 ezer hazai munkahelyet érinthet közvetlenül az automatizáció, ami a teljes foglalkoztatotti kör mintegy 20-25 százalékát jelenti. Ez nem feltétlenül jelent tömeges munkanélküliséget, sokkal inkább a feladatkörök radikális átalakulását.

A közszférára, az oktatásra és az egészségügyre kitérve Horváth Ágnes arról beszélt, hogy ezek a területek szintén a küszöbén állnak egy jelentős hatékonysági fordulatnak. Az AI kiegészítő alkalmazása itt a diagnosztikában, a személyre szabott tananyagfejlesztésben és a hivatali bürokrácia csökkentésében hozhat áttörést. Összességében úgy látja, hogy a magyar munkaerőpiacon az AI nem csupán egy újabb szoftver, hanem a krónikus munkaerőhiány egyik lehetséges ellenszere is. Azok az ágazatok lesznek a folyamat nyertesei, amelyek képesek a technológiát nem ellenségként, hanem a humán erőforrás felszabadítójaként integrálni, lehetőséget adva a munkavállalóknak a magasabb hozzáadott értékű, kreatív feladatok elvégzésére.