A belföldi vándorlás elemzése részletes képet ad arról, hogyan mozog a népesség az országon belül. A számok nemcsak a régiók, hanem a kisebb helyi közösségek társadalmi folyamatairól is fontos információkkal szolgálnak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a frissen megjelent kiadványában most a 2018 óta eltelt éveket vizsgálja, s eszerint a belföldi vándorlás az országhatáron belül, de településhatárokat átlépő költözéseket jelenti. Két típusát különböztetjük meg:

  • állandó vándorlás, amikor valaki megváltoztatja az állandó lakcímét.
  • ideiglenes vándorlás, amikor valaki tartózkodási helyre költözik, visszatér onnan az állandó lakóhelyére, vagy másik tartózkodási helyre vált.

Ezért költözik több nő, mint férfi

2024-ben több mint

527 ezer ember vett részt belföldi vándorlásban.

Ez közel 25 ezer fővel (4,9 százalékkal) több, mint 2023-ban, ugyanakkor több mint 49 ezer fővel (8,5 százalékkal) kevesebb, mint 2018-ban. A költözők közül 243 ezren állandó, 285 ezren ideiglenes vándorlók voltak.

Az állandó vándorlások száma a koronavírus-járvány idején jelentősen nőtt, majd 2022-ben, különösen pedig 2023-ban visszaesett, 2024-ben azonban ismét emelkedett.

A rendszerváltás előtt a férfiak számítottak mobilabbnak, ám a kilencvenes évek eleje óta minden évben több nő költözött, mint férfi. 2024-ben a belföldi vándorlók 54 százalékát nők tették ki. A nők növekvő vándorlási hajlandóságának egyik fő oka a felsőoktatás bővülése, valamint a női hallgatók magasabb aránya volt. Mivel a tanulmányi célú költözések általában albérletbe vagy kollégiumba irányultak, ezek jellemzően ideiglenes vándorlásnak számítottak.

A legtöbben a 20-as, 30-as éveikben költöztek másik településre, ebben a korcsoportban volt a legmagasabb a nemek közötti eltérés is: ezer megfelelő korú6 lakoshoz viszonyítva 79 férfi és 102 nő változtatott lakóhelyet.

Teljesen átrajzolta a térképet a pandémia

2018 és 2024 között a belföldi vándorlásra továbbra is jelentős szezonalitás volt jellemző, amit a 2020–2022 közötti koronavírus-járvány hullámai és a hozzájuk kapcsolódó korlátozások is befolyásoltak.

Az első járványhullám idején, 2020 április–májusában a költözések száma látványosan visszaesett. Amint az első hullám lecsengett, 2020 nyarán a korábbi évek nyári időszakához képest jóval intenzívebb lakóhelyváltás indult el. 

A 2020 őszén kezdődő második, majd a 2021 első felében tetőző harmadik hullám ismét lassította a vándorlási folyamatokat. Az átoltottság növekedése és a korlátozások enyhítése azonban 2021 nyarán erőteljes vándorlási hullámot hozott: sokan ekkor pótolták az előző évben elhalasztott költözéseiket.

Az ingatlanpiac lassulása is látható

A munkába állás, családalapítás és gyermekvállalás gyakran együtt jár a szülői ház elhagyásával, ezért a vándorlási hajlandóság leginkább a 20–30 évesek körében a legmagasabb. 2018–2024 között a 25–29 évesek váltottak leggyakrabban lakóhelyet (2024-ben ezer főből 105), őket a 30–34 évesek (95 fő) és a 20–24 évesek (90 fő) követték. Utóbbiaknál a továbbtanulás vezette az ideiglenes költözéseket (2024-ben ezer főből 54), jellemzően kollégiumba vagy albérletbe.

A migrációs hajlandóság életkor szerint a nőtlenek és hajadonok esetében a legmagasabb.

Általánosságban a nők mobilabbak, de az elváltak esetében a férfiak vándorlása gyakoribb, valószínűleg azért, mert váláskor a gyermekek gyakrabban az anyánál maradnak.

2023-ban országszerte visszaesett a vándorlások száma, amit részben a lakáspiaci tranzakciók csökkenése magyaráz. Az előző évhez képest 14 százalékkal kevesebben költöztek, ami az elmúlt évek legjelentősebb visszaesésének számít.

2024-ben már visszarendeződés volt megfigyelhető: mind az állandó, mind az ideiglenes vándorlások száma nőtt, ám az értékek így sem érték el az előző évek átlagát.

Hangyabolyként mozgolódott Pest vármegye

A belföldi vándorlás mértéke és iránya alapvetően befolyásolja egy régió vagy vármegye népességét.

Regionális szinten a célterületnek Közép-Magyarország és a Dunántúl tekinthető, míg az Alföld és Észak-Magyarország inkább kibocsátó térségek.

Fontos szerepet játszik a szuburbanizáció is, amely nemcsak Budapest, hanem több vidéki város esetében is érvényesül. A főváros és Pest megye vándorlási kapcsolatát főként e szuburbanizációs folyamatok erősödésének és gyengülésének szakaszai határozzák meg.

A koronavírus-járvány jelentős hatással volt a vándorlásra. A járvány és a korlátozó intézkedések mérsékelték a belföldi költözések számát és alakították az irányokat: nemzetközi összehasonlításban a vándorlók száma csökkent, miközben sokan a nagyvárosokból a vidéki üdülőövezetekbe költöztek.

2020-ban Magyarországon a lakóhelyváltoztatások száma az előző évhez képest 2,5 százalékkal csökkent, főként az állandó vándorlások visszaesése miatt, miközben az ideiglenes költözések 4 ezer fővel nőttek. A járvány alatt sokan hagyták el a nagyvárosokat, ideiglenesen pedig községekben telepedtek le.

2019-ben a községek egyenlege enyhén pozitív, a városoké és a fővárosé enyhén negatív volt. 2020–2021-ben a községek nyeresége nőtt, a városok és a főváros vesztesége fokozódott, majd a korlátozások feloldásával 2022-re visszatértek a járvány előtti minták. 2023-tól a fővárosban vándorlási nyereség keletkezett, miközben a községek nyeresége jelentősen csökkent.

A keleti vármegyék közül Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén népességmegtartó képessége a legalacsonyabb, Hajdú-Bihar vándorlási egyenlege pedig folyamatosan negatív volt, bár Szabolcs-Szatmár-Bereg felől érkező bevándorlás mérsékelte a veszteséget. 2024-ben Szabolcs-Szatmár-Beregben egy járás sem, Borsod-Abaúj-Zemplénben csak a Tokaji járás, Hajdú-Biharban pedig a Balmazújvárosi, Derecskei és Hajdúhadházi járások mutattak pozitív egyenleget.

A Dél-Alföld vármegyéiben szintén elvándorlás jellemző, de a régió népességmegtartó ereje erősebb volt: a járások több mint egyharmada pozitív egyenleget mutatott, a legmagasabb a Csongrádi, a legalacsonyabb a Szeghalmi járásban volt.

A Dél-Dunántúl vesztesége folyamatos volt, kivéve a járvány két évét, amikor Somogy pozitív egyenleget mutatott a Balaton-közeli járásoknak köszönhetően. 2024-ben a régió 6 járásának egyenlege volt pozitív, a többié negatív maradt.

A Nyugat-Dunántúl vándorlási nyereséget mutatott, bár 2024-ben a nyereség 58 százalékkal kisebb volt, mint 2018-ban; a legnagyobb nyereséget a Győr melletti Téti járás érte el (9,3 ezrelék).

A Közép-Dunántúl egyenlege szintén pozitív volt. Kiemelt célpontok a Balaton-parti járások és a Velencei-tó partján fekvő Gárdonyi járás voltak, amely 2024-ben az ország legmagasabb vándorlási egyenlegét érte el (több mint 16 ezrelék), és a Balatonalmádi, Balatonfüredi és Tapolcai járások is fontos célpontok maradtak.

A balatoni nyaralókba költöztek a lakosok

A járvány során több országban is megfigyelhető volt, hogy a vándorlás iránya a nagyvárosokból a tengerpartra, üdülőövezetekbe irányult. Magyarországon is hasonló tendenciát lehetett megfigyelni. A fővárosból és a városokból elvándorlók fő célpontja elsősorban a nagyobb tavak (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó, Fertő tó), a Dunapart (Szentendre, Ráckeve), Börzsöny és a nemzeti parkok környékei (Őrségi Nemzeti Park, Bükki Nemzeti Park) voltak.

2020-ban, a legmagasabb vándorlási egyenleg a Balatonalmádi járásban volt, ahol ezer lakosra több mint 45 odavándorló jutott.

40 ezrelék fölött volt még a Balatonfüredi és a Gárdonyi járás vándorlási egyenlege, a Siófoki járásé pedig közel 39 ezreléket mutatott. Ilyen magas vándorlási egyenleg példátlan, a járási rendszer 2013-as bevezetése óta nem fordult elő 33 ezreléket meghaladó érték. A Balaton-parti járások esetében az állandó vándorlási egyenleg átlag feletti volt, az ideiglenes vándorlási egyenleg azonban még ezt is számottevően felülmúlta. Ebből arra következtethetünk, hogy a tópartra vándorlók elsősorban a nyaralóikban létesítettek ideiglenes lakóhelyet.

Visszamennek Budapestre

Közép-Magyarország vándorlási helyzetét leginkább Budapest és Pest megye kapcsolata alakította. Pest vármegyében a főváros szuburbanizációs folyamatai miatt vándorlási nyereség keletkezett, emellett a keleti vármegyékből érkezők számára is kiemelt célpont volt. Budapest belföldi vándorlási egyenlege a trendfordulónak számító 2016-os év óta negatív volt,

a járvány idején pedig különösen magas népességvesztés jellemezte. 2023-ban a főváros egyenlege ismét pozitívvá vált, és 2024-ben is megmaradt.

A változást az agglomerációban eladott ingatlanok számának csökkenése magyarázta.