Donald Trump 2025-ben, második elnöki ciklusa elején ismét régi üzenetét ismételte:
a kereskedelmi háborúk jók, és könnyű megnyerni őket.
Az amerikai elnök április 2-án elindította újabb offenzíváját: először szinte az egész világ ellen, majd közvetlenül Kínát célozta meg erőteljesebben.
Az amerikai lépéseket Peking sem hagyta válasz nélkül. A következő hetekben elképesztő adok-kapok alakult ki, 145 százalékos amerikai és 125 százalékos kínai vámokkal.
A tőzsdei reakciók és a gazdasági szakértők véleménye egyaránt azt mutatta: a háború nemcsak, hogy nem könnyű, de a kimenetele is rendkívül kockázatos az Egyesült Államok számára.
Mégis, meglepően kevesen teszik fel a kérdést: mi történik, ha az USA elveszíti a háborút?
„Nyugati központú gondolkodásunk gyakran automatikusan feltételezi az amerikai győzelmet. Pedig az erőviszonyok átrendeződése ezt egyre kevésbé indokolja” – fogalmazott az Economx kérdésére Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa.
Kína ipari kapacitásai és ellenlépései
A kereskedelmi háborúk „elveszíthetetlenségének” mítosza abból a mélyen beágyazott strukturális helyzetből fakad, hogy a világ kulcsvalutája továbbra is a dollár.
A globális gazdaság szereplői a legegyszerűbben úgy juthatnak dollárhoz, ha amerikai piacra exportálnak. Ez az évtizedes rendszer valóban óriási erőt adott Washingtonnak.
Ám a szakértő felhívta rá a figyelmet, hogy ezúttal az ellenfél nem akárki: Kína, amely a világ ipari termelésének legalább egyharmadát adja.
A globális értékláncok olyan mértékben kapcsolódnak Kínához, hogy az onnan származó termékek nélkül szinte semmilyen iparág nem működne zökkenőmentesen.
A termelés gyors áthelyezése – vissza az Egyesült Államokba vagy például Indiába – illúzió. A gyártás átszervezése hatalmas költségekkel és időveszteséggel jár, miközben az infláció gyorsan elszabadul.
Kína ellenlépései tovább rontják a helyzetet: például amerikai vállalatokat tilthatnak el a ritkaföldfémekhez vagy más kritikus komponensekhez való hozzáféréstől.
Ráadásul Kína nem töltötte tétlenül az első kereskedelmi háború óta eltelt éveket:
- Kritikus élelmiszerekből és nyersanyagokból hatalmas tartalékokat épített,
- Diverzifikálta a stratégiai függőségeit,
- Folyamatosan csökkentette a kitettségét az amerikai mezőgazdasági és high-tech import felé.
A kieső amerikai piacot – amely a kínai export mintegy 15 százalékát adja – új piacok megnyitásával és hazai fogyasztás ösztönző programokkal próbálják pótolni.
És ne feledjük: 1,4 milliárd emberről van szó, még akkor is, ha a vásárlóerejük egyelőre alacsonyabb az amerikai szintnél.
A humánerőforrás-probléma és a termelés kapcsolata
Az amerikai vállalatok és az amerikai gazdaság sem rendelkezik megfelelő humán kapacitásokkal Kína humánerőforrás-fejlesztésével szemben.
Felboríthatják a sakktáblát a nagyok, az Egyesült Államok akár perifériára is szorulhat
Hogyan lehet az amerikai vámpolitikával szemben fellépni? Mit hozhatnak a következő hetek? Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint a kisebb államok kereshetik a réseket és az alkukapukat. A nagyok viszont – amennyiben elég bátrak – a sakktáblát is felboríthatják.Kína tudatosan és hosszú távon fektetett az oktatásba: évente körülbelül 1,7 millió mérnököt képeznek, szemben az Egyesült Államok évi 250 ezer mérnökével.
Az amerikai kutatás-fejlesztés jelentős mértékben függ az ázsiai mérnököktől, míg a termelés működtetéséhez szükséges folyamatmérnökök tömege az Egyesült Államokban egyszerűen hiányzik
– hangsúlyozta Eszterhai Viktor, egyben hozzátette, hogy Kína nemcsak hogy vezető szerepet tölt be a kémia, mezőgazdaság, környezetvédelem, elektrotechnika, elektromobilitás és telekommunikáció területén, hanem az innovációkat gyorsan és hatékonyan képes valódi, piacképes termékekké alakítani.
„Még ha az USA vámokkal korlátozza is a kínai áruk beáramlását, a termékek közvetítőkön keresztül továbbra is eljutnak az amerikai piacra”
– fűzte hozzá.
Az amerikai gazdasági modell válsága
Az Egyesült Államoknak egyszerre kellene fenntartania a dollár iránti bizalmat, miközben biztosítania kellene a versenyképes árfolyamot is – ami a szakértő szerint szinte lehetetlen feladat egy 36 billió dolláros adósságállomány mellett.
Einstand! Lesöpri a padlást Trump, ám még ez is kevés lehet
„Egy napon, amely talán soha nem jön el, kérni fogok tőled egy szívességet” – hangzott el „A keresztapa” című filmben. Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint most úgy tűnik, ez a nap mindenki számára egyszerre érkezett el.Sokan egy új Plaza-egyezményt szorgalmaznak, amelyben az USA partnerei elfogadnák az amerikaiak által kívánt valutaárfolyamokat.
Azonban Eszterhai Viktor szerint nehéz elképzelni, hogy Kína ezt tétlenül nézné. Peking mintegy 760 milliárd dollárnyi amerikai állampapír-állománnyal rendelkezik, így potenciálisan képes lenne masszívan befolyásolni az amerikai finanszírozási környezetet.
A szövetségek meggyengítése
Az Egyesült Államok azzal, hogy szövetségeseire is vámokat vetett ki (alapvám: 10 százalék, a többi tárgyalási eredmény), arra késztette partnereit, hogy egymás között – az USA megkerülésével – egyeztessenek.
Ezzel Washington egy olyan alternatív szabályrendszer kialakulását gyorsította fel, amelyben saját maga egyre kevesebb befolyással bír. A nemzetközi intézményekből való látványos visszalépés tovább csökkenti Amerika hangját a globális fórumokon.
Mi következik mindebből?
Eszterhai Viktor meglátása szerint három alternatíva bontakozik ki, és egyik sem túl kedvező az Egyesült Államoknak:
1. Visszavonulás:
Az Egyesült Államok belátja, hogy lépései saját világgazdasági pozícióját veszélyeztetik, és visszakozik. Ez Peking számára adja meg a lehetőséget, hogy megalázza Washingtont, vagy mentse az „arcát”, jobb feltételekért cserébe.
2. A vezető szerep elvesztése:
Az elhúzódó kereskedelmi háború esetén az Egyesült Államok elveszíti globális vezető szerepét, és súlyos belső gazdasági-társadalmi válsággal néz szembe.
3. Katasztrofális összeomlás:
A kereskedelmi háború még súlyosabb összeomlásba torkollhat, ahol az Egyesült Államok marginalizált szerepből kényszerül tárgyalni egy új világrendben.
Bármilyen forgatókönyv is valósul meg,
„az amerikai gazdasági dominancia a történelemkönyvek lapjaira szorul vissza. A kereskedelmi háború nem Amerikát erősíti meg, hanem lezárja korszakos vezető szerepét”
– fogalmazott az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa.