Az euróövezet éves inflációs rátája 2025 szeptemberében 2,2 százalék lett, szemben az augusztusi kerek 2 százalékkal. Az Európai Unió éves inflációja szeptemberben 2,6 százalék volt, míg augusztusban 2,4 százalékra rúgott. Egy évvel korábban pedig ez az uniós drágulási ütem még kicsit kedvezőbb, 2,1 százalék volt – ez derül ki az Eurostat nemrégiben kikerült adataiból, melyek az átlagos fogyasztói áremelkedés aktuális magyarországi mértékére is választ adnak.
A magyarok helye a tagállami mezőnyben és a kirajzolódó trendek
Az EU statisztikai hivatala azt is közreadta, hogy az infláció elharapódzását számításba véve hogyan áll a tagállamok rangsora.
Ami az érem fényesebbik oldalát illeti, a legalacsonyabb éves inflációt – azaz stagnálást –
- Cipruson (0 százalék) mérték, majd
- Franciaországban (1,1 százalék), valamint
- Olaszországban és Görögországban (mindkettő 1,8 százalék)
regisztrálták.
Ám a legmagasabb éves drágulást Romániában (8,6 százalék), Észtországban (5,3 százalék), Horvátországban és Szlovákiában (mindkettő 4,6 százalék) jegyezték fel. A románok amúgy már szeptemberben is sokkoló adattal szembesültek.
2025 augusztusához képest az éves infláció nyolc tagállamban csökkent, négyben stabil maradt, tizenötben pedig emelkedett.
Az is látható ugyanakkor, hogy a tagországok sorában rögtön hátulról az ötödik helyet vívta ki Magyarország, ahol a drágulás üteme a négy százalékos szint fölött, 4,3 százalékon ragadt.
A hazai inflációs adat így is csupán fele olyan veszedelmes, mint a románok kiugró, nyolc százalékot messze meghaladó adata – noha az euróval fizető országokban hozzánk képest is kétszer kedvezőbb helyzetnek örvendenek a fogyasztói árváltozás terén.
A leglátványosabb zuhanást, pontosabban az áremelkedés legszembetűnőbb szárnyalását a románok hozták össze éves alapon, közel megduplázták a tavaly szeptemberi 4,8 százalékot, majdnem négy százalékpontnyit rálapátolva. Őket a litvánok és az írek követik, akiknek hazájában három százalékpont körüli romlás látszik az árszintben. Ciprus, Belgium, Lengyelország és Görögország egytől egyig egy százalékponton felüli mértékben faragtak le az átlagos fogyasztói árakból egy év leforgása alatt.
A V4-ek körében arra lehetünk figyelmesek, hogy két tagállam, Lengyelország és Csehország nemcsak két százalék környéki adatot produkált, hanem egy év távlatából le is dolgozta az akkori, magasabb inflációs szintjét. Az árrésstopos magyar és a szlovák esetben azonban épp ellenkezőleg, nem sikerült lefaragni, sőt a drágulás sebessége még fokozódott is, jócskán négy százalék fölé.
Magyarország 2024 szeptembere óta egész pontosan 1,3 százalékpontnyival rontott inflációs adatán mostanra, bár a tendenciák terén ez még középmezőnyt jelent, az euróövezeti és uniós fél-fél százalékponttól így is relatíve messze áll.
Kelet-Közép-Európa tehát relatíve meglehetősen vegyesen teljesített az infláció alakulása terén.
Egyébiránt idén szeptemberben az eurózóna éves inflációs rátához a szolgáltatások járultak hozzá legnagyobb mértékben (+1,49 százalékpont), ezt követték az élelmiszerek, az alkohol és a dohánytermékek (+0,58 százalékpont), az energián kívüli ipari termékek (+0,20 százalékpont) és az energia (-0,03 százalékpont).
Ez az inflációs nyomás pedig a társadalom egy adott csoportját, a jövedelmi szempontból heterogén, ámde meghatározott szinten álló időseket, nyugdíjasokat különösen érzékenyen érintheti.
Milyen a megélhetés dimenziója, hogyan csapódik le ez a nyugdíjasokon?
Az szintén az Eurostat még 2022-es adathalmazából derült ki, hogy a nyugdíjakra fordított kiadások az unió GDP-jének 12,2 százalékát tették ki 2022-ben átlagosan, s az összkiadásból mintegy tíz százalékot tesz ki az öregségi nyugdíj részaránya. Eközben
idehaza az öregségi nyugdíjkiadások hat százalék körül álltak a teljes magyar GDP-hez viszonyítva: ez az írek és a máltaiak 3 és 4 százalékos adata után a harmadik leggyengébb szám az uniós mezőnyben.
A tagállamok élbolyába az olaszok, a franciák és a görögök korbetöltött nyugdíjkiadásai kerültek, mind 11-12 százalékos szinten. Meg kell emellett említeni, hogy az NGM portálunkkal a napokban azt közölte: 2026-ban a költségvetés nyugellátásokra és nyugdíjszerű ellátásokra összesen mintegy 7700 milliárd forintot fordít, ami a büdzsé legnagyobb tétele lesz jövőre.
Azt pedig az Economxnak több nyugdíjszakértő is kijelentette, hogy a témát övezően van tennivaló, jelesül egy sor rendszerszintű változás, paradigmaváltás volna szükséges Magyarországon. Ideértve a nyugdíjrendszer felülvizsgálatát is, amit a demográfiai korfa állapota nyomán már az EU is sürget.
A 14. havi nyugdíj kormány által bedobott ötletéről szólva Farkas András, a NyugdíjGuru szakértője nemrég lapunknak kifejtette, megélhetési szempontból „azzal segítenek a legtöbbet a kisnyugdíjasoknak, ha nem a saját kisnyugdíjukkal egyező mértékű ez a plusz juttatás”. „Igazán az segítene a nyugdíjasoknak, ha ezek mellett azon is elgondolkodnánk, hogy a nyugdíjemelés rendszerét hogyan változtassák meg, mert ez jelen pillanatban egyenes út a nyugdíjasok relatív elszegényedéséhez, mert a nyugdíjakat most csak az inflációval emeljük, és minden olyan évben, amikor gyorsabban nő a bér, mint az infláció, tovább nyílik az olló a nyugdíjasok és az aktív keresők között” – mutatott rá az Economxnak Farkas András, aki a lengyel modellt preferálná, amivel a differenciált plusznyugdíjat szorgalmazná.
A Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület elnöke, Karácsony Mihály a napokban először szintén portálunk érdeklődésére árulta el, hogy bár szavai szerint „minden fillér jó helyre megy, amit a nyugdíjasoknak folyósítanak”, az érdekképviselethez közelebb állónak, méltányosabbnak látja a differenciált, sávos nyugdíjemelés javaslatát, mint a 14. havi juttatás elgondolását az eddig megismertek alapján.
Az uniósnál kétszer gyorsabb magyar infláció azonban nem segít a helyzeten, sőt. A nyugdíjasok megélhetésének szemüvegén át a magyar infláció még elkeserítőbb érzetet kelt: mint ahogy azt már korábban felvázoltuk, a nyugdíjas kosár drágulása nem állt meg a nyár folyamán sem. Esetükben a fentiek nyomán is kiemelten érvényes, a megélhetést folyamatosan próbára teszi a pénztárcákon érzékelhető infláció.