Az időskori függőségi vagy eltartottsági ráta az elmúlt 20 év folyamán látványosan megnőtt az Európai Unióban – olvasható ki az Eurostat friss adatbázisából, melyet az október elsején esedékes Idősek Világnapja alkalmából publikáltak.

Az adatsor mögé nézve körvonalazódik az is, hogy nincs ez másképp Magyarország esetében sem, ahol szintén beszédesek a trendek, ráadásul földrajzi bontásban is szemet szúrnak a különbségek.

Bár a kép drámainak hat, az általunk megszólaltatott Nyugdíjas Parlament elnöke – a többi közt – hangsúlyozta, a nyugdíjas nem teher, hanem erőforrás.

Az időskori eltartottsági ráta az idős népesség (jellemzően a 65 évesek vagy idősebbek, azaz a nyugdíjasok) és a munkaképes korú népesség (általában 20-64 évesek) arányát jelenti. Azt méri, hány idős ember van gazdaságilag inaktív állapotban a produktív, munkaképes korúak számához képest. A magasabb időskori eltartottsági arány nagyobb pénzügyi terhet róhat a munkaképes népességre a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás és az idősödő népesség egyéb szociális szolgáltatásainak fenntartása érdekében. A KSH már a 15–64 éves népesség százalékában vizsgálja a mutatót, ami idehaza a 30 százalékot is túllépte 2020-ra; és várakozásuk szerint a következő években inkább stagnálhat, de a 2030-as évek második felétől újból folytatódik az emelkedés a gazdaságilag inaktív állapotúak számában.

Az EU statisztikai hivatala ezúttal arról közölt adatsort, hogy 2004-ben az unió időskori függőségi rátája 26,8 százalék volt, ami azt jelenti, hogy valamivel kevesebb mint 4 munkaképes korú felnőtt jutott minden 65 éves vagy idősebb személyre. 2024 legelején az arány 37 százalékra kúszott fel, ez pedig azt jelzi, hogy minden idős személyre már kevesebb mint 3 munkaképes korú felnőtt jutott. 

Tovább öregszik a vén kontinens

Tavaly a legalacsonyabb időskori függőségi rátával Franciaország legkülső régióiban, Mayotte-ban (6,1 százalék) és Guyane-ban (13,8 százalék), valamint Dánia fővárosi régiójában, Byen Københavnban (17,8 százalék) rendelkeztek. 

Eközben Belgium tengerparti régiójában, Veurne kerületben volt a legmagasabb az időskori eltartottsági arány (72,8 százalék). Az EU-ban csak az észak-portugáliai Alto Tâmega e Barroso (71,4 százalék) és a közép-görögországi Evrytania (71,1 százalék) volt az egyetlen másik régió, ahol ez az arány meghaladta a 70 százalékot.

2024 januárjában 139 olyan NUTS 3 szerinti régió volt, ahol az időskori függőségi ráta legalább 50 százalék volt. Ez a régiócsoport főként (Kelet-)Németországban és Franciaországban koncentrálódott. Ezenkívül Olaszországban, Finnországban, Portugáliában, Bulgáriában, Görögországban és Spanyolországban is több olyan régió volt, ahol az időskori függőségi ráta legalább 50 százalékos szinten állt. 

Tagországi bontásban 23,5 százalékkal Luxemburg viszi prímet, őket követi Írország (26,2 százalék), majd pedig Málta (28,1 százalék).

Kapcsolódó

Trendek terén látható, hogy miközben uniós viszonylatban 11 százalékos növekedés történt két évtized alatt az időskori eltartottsági rátában, addig csak az utóbbi évtizedben a magyar arány közel 7 százalékponttal emelkedett. 

Bő tíz éve még egészen máshogy nézett ki a tagállami képlet: Szlovákia, Írország és Ciprus vezette a mezőnyt. Egyben a sereghajtók köre is részben másokból állt: Olaszországot, Görögországot és Németországot jellemezte az időskori függés legnagyobb relatív aránya.

Egy évtized alatt a legnagyobb mértékben, 11 százalékpontnyival a lengyel „öregedtek”, utánuk pedig holtversenyben a szlovénok és a szlovákok jönnek, 9,6-9,6 százalékpontos növekedéssel. A legkevésbé Luxemburgban (+1,2 százalékpont), Ausztriában és Svédországban (+3-3 százalékpont) nőtt az eltartottsági arány, miközben Málta még csökkenteni is tudta minimálisan, 0,3 százalékponttal a tárgyalt rátát.

Magába roskadhat a nyugdíjrendszer, csak minden negyedik családban nevelnek gyermeket

Magyarországon is a jelentős bevándorlás révén lassult a lakosságszám apadása. 60 év múlva már globális léptékben is beköszönthet a népességcsökkenés trendje. Ráadásul a munkaképes korúak száma komoly lemorzsolódást mutat, nem pusztán uniós viszonylatban. Bővebben >>>

Általánosan megállapítható a kontinensen, hogy az idősebb korosztály tagjai nagyobb arányban vannak jelen az egyes országok vidéki területein, míg a nagyvárosi régiókban bukkanhatunk aránylag több fiatal, aktív korú lakosra. A nyugalom, illetve a nyüzsgés preferenciája is tehát markáns lokációbeli eltérést mutat az idősek és a fiatalok között.

A magyarság sem fiatalodik, sokatmondóak a földrajzi eltérések

Az arányszám hazánkban sem túl fényes: tavaly 34,7 százalékra rúgott a magyar eltartottsági ráta. Bizonyos földrajzi régiókban, vármegyékben azonban még drámaibb kép rajzolódik ki.

Láthatóan a főváros és agglomerációja telítettebb aktív korúakkal, főleg Pest vármegyére érvényes, hogy viszonylag csekély az időskori eltartottsági arány.

Ellenben Zala, Békés és Somogy a leginkább érintett 40 százalék fölötti mutatójával, miközben a 30 alá kúszó Pest és az ehhez közelítő arányt reprezentáló Szabolcs-Szatmár-Bereg és Győr-Moson-Sopron megye a legkevésbé kitett. Ez utóbbi csoport Magyarország északkeleti és északnyugati hányadát fedi le az ország középső részével egyetemben.

Előbbi csoport alatt az ország délnyugati és délkeleti szeglete értendő, ahol feltehetően a fiatalok elvándorlása, a vidék bizonyos területeinek elnéptelenedése is az okok mögötti meghatározó tényező.

Visszatérve a nemzetközi vizekre, Magyarország a tagállami rangsorban 2014-ben a maga 27,9 százalékos rátájával még a 9. helyen állt, 2024-re azonban már a 12. helyre süllyedt. Igaz, hazánk még most is a középmezőnyben tud evickélni, noha V4-es vetületben is csak Csehországot utasítjuk magunk mögé, a lengyelek és a szlovákok lehagynak ebben a mérőszámban.

Ennek értelmében azt gondolhatjuk, hogy meglódult a kiszolgáltatottság aránya, egyre több idős ember van gazdaságilag inaktív állapotban, ám a fogalom elsőrendűen inkább az ellátórendszertől való függés mértékét jelenti. De a nyugdíjasokra és a társadalomban betöltött szerepükre vonatkozóan akár merőben más nézőpontok is felmerülhetnek.

Most már tuti, hogy változtatni kell a nyugdíjrendszeren

Az ENSZ adatai szerint Magyarországon az időskorúak száma 2006 óta meghaladja a gyermekkorúakét, napjainkban száz gyermekkorúra 145 idős jut. Az öregedési index a következő évtizedekben tovább fog növekedni, 2062-re akár 210 százalékon is tetőzhet. Továbbiak >>>

Milyen megvilágításba helyezi a problémakört a nyugdíjasok érdekképviselete?

Megkeresésünkre Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület (NYPOE) elnöke fejtette ki nekünk álláspontját, egyúttal megfogalmazva szervezetük célkitűzéseit.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy gazdasági, demográfiai aspektusból milyen következményekkel járhat az elöregedési tendencia országos szinten. A népesség elöregedésének problematikája ugyanis köztudottan az EU-n túl Magyarországot is érinti, így a nyugdíjrendszerre is komoly hatást gyakorolhat, amellett, hogy megélhetési síkon a nyugdíjas szegénység és a munkaerőpiaci kihívásaik kérdésköre is mindmáig aktuális.

„Folytatódik a népesség elöregedése, ami a munkaképes korú lakosság csökkenéséhez, valamint az idősek arányának további növekedéséhez vezet”

– figyelmeztetett a társadalmi következményekre korábban az Eurostat, amely komoly gazdasági kihívást vetít előre ennek folyományaként.

„A legátfogóbb rövid távú változásokkal kapcsolatosan hamarosan lesz autentikus álláspontunk” – kezdte reagálását az Economx érdeklődésére Karácsony Mihály, aki többek közt elárulta, miként lehetne mérsékelni a nyugdíjasok függőségét. Kifejtette, jelenleg is folyik a helyi nyugdíjas szervezetek, tagozatok, körök, klubok és műhelyek bevonásával a megyei nyugdíjas parlamentek eseménysorozata. Itt véleményeket, javaslatokat fogalmaznak meg és küldötteket választanak az Országos Nyugdíjas Parlament ülésére, melyre november 14-én a Országház Felsőházi üléstermében kerül sor.

Az Országos Nyugdíjas Parlament vezetője azzal árnyalta a képet: életünk során több nyugdíjcélú közteher befizetését teljesítjük, mint amennyit nyugdíjasként megkapunk. 

A nyugdíjasok nem terhei, hanem erőforrásai a társadalom működésének

– szögezte le, majd azt is kiemelte: a közfinanszírozott nyugdíjfolyósítás mellett meg kell erősíteni a piaci logika szerinti nyugdíjfolyósítást, és érvényt kell szerezni az Alaptörvényben rögzített szolidaritási elv érvényesülésének is.

Egy a szakértőik által kiküldött vitaanyagra hivatkozva Karácsony felsorolta, milyen javaslataik vannak, amivel megoldást kínálnának, hogy mérséklődhessen a nyugdíjasok kiszolgáltatottsága.

Megvilágította, az időseket érintő problémák megoldását helyi (települési, vármegyei) és országos, állami hatáskörben is javasolják meglépni.

Kormányzati színtéren költségvetést terhelő, valamint azt nem érintő javaslatok egyaránt vannak a tarsolyukban. 

Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesületének (NYPOE) elnöke az Országos Nyugdíjas Parlament V. ülésén a parlamentben
Karácsony Mihály, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesületének elnöke az Országos Nyugdíjas Parlament V. ülésén a parlamentben
Kép: MTVA Sajtóadatbank/MTI, Soós Lajos

Anyagi dimenzióban az egyik fő sarokpont, hogy a legalacsonyabb közfinanszírozott, korbetöltött öregségi nyugdíj mértéke ne lehessen alacsonyabb, mint a megélhetéshez szükséges nagyon szűkös összegű jövedelem mértéke, avagy alapnyugdíj bevezetését sürgetik, ami a medián nyugdíj hatvan százalékát jelentené. Azt is elérnék, hogy a heti 40 órát meghaladó túlóra mértékét számítsák be a szolgálati idő megállapításakor, továbbá a korkedvezményes nyugdíj intézményének visszavezetését is jobbnak látnák veszélyes munkakörökben. Arról sem mondanának le, hogy az idősotthonok férőhelyeinek számát intenzíven növeljék.

A büdzsét nem befolyásoló javaslataik szerint azt is kiharcolnák, hogy a személyi jövedelemadó meghatározott részének felajánlása egészüljön ki a rendelkező nyugdíjas szülei részére való lehetőséggel. Nem engednének abból sem, hogy ATM-ből térítésmentesen lehessen az átlagnyugdíj mértékéig készpénzt felvenni. Ezenfelül azt is el kívánják érni, hogy a tervezett inflációhoz igazított év eleji nyugdíjemelés és a tényleges infláció egyenlegét negyedévenként állapítsák meg, ezáltal aktualizálva a nyugdíj-kiegészítés mértékét.

Lokálisan helyesnek tartanák úgynevezett idősügyi tanácsok életre hívását, hogy gördülékeny legyen a kapcsolattartás egymás között, az önkormányzattal, vagy akár nemzetközi szervezetekkel. Szintén fontosnak gondolják, hogy biztosítsanak szénmonoxid- és füstérzékelőket egyedi fűtésnél az átlagnyugdíj alattiaknak. A javaslatcsomag arra is kitér, hogy egyfajta javítási kupon biztosítását is tető alá lehetne hozni, értelmet adva a tárgyak második életének, a körforgásos gazdaságnak.

Karácsony Mihály úgy fogalmazott,

hosszabb távra kitekintve több paradigmatikus változás igénye fogalmazódik meg szakértőikben, mely túlmutat a vitaanyagukban leírtaknál. 

Érvelése egybevág Phil Mullan gazdasági elemző meglátásaival, aki szerint a társadalmak gazdagodása más faktoroktól is függ az öregedésen túl.

Vele egyetértve úgy látja: „mindenekelőtt tévedés a csökkenő termékenységi arányszámból arra következtetni, hogy leáll a növekedés és az életszínvonal emelkedése. Magától értetődik ugyanis, hogy ha a munkaképes korú lakosság lélekszáma csökken, ellenben növekszik a termelékenység, akkor tovább növekedhet a gazdaság. A hivatalos statisztikai becslések szerint Nagy-Britanniában abban az esetben, ha a termékenységi ráta a mai 1,59-es szinten maradna, és csak évi egy százalékkal erősödne a termelékenység, akkor az évszázad végére kétszeresére nőne a bruttó hazai termék” – idézte a gondolatmenetet a Nyugdíjas Parlament vezetője. 

Több mint 100 milliárddal lóg a kormány a nyugdíjasoknak?

A januári nyugdíjemelés 1,6 százalékponttal maradt el az inflációtól – számítások szerint egy átlagnyugdíjas az év végéig közel 49 ezer forinttal kap kevesebbet emiatt. A nyugdíjas érdekképviselet szerint nem lenne szabad novemberig várni a korrekcióval. Részletek >>>