A napokban, a népesedési világnapon – július 11-én – jelent meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) legfrissebb elemzése arról, hogy hogyan alakul a Föld népessége. Jelenleg 8,1 milliárdan élünk a Földön, ebből Magyarországon 9 millió 540 ezren. 

Magyarország lakossága évtizedek óta idősödik és egyre kevesebben vagyunk, 1981 óta folyamatosan csökken a népességszám. Ez alatt a 44 év alatt 1 millió 165 ezer fővel, 11 százalékkal csökkent a magyar lakosság létszáma. Az 1980-as években elsősorban a kedvezőtlen halandósági adatok, az 1990-es évektől a termékenység és a születésszám jelentős visszaesése, majd tartósan alacsony szintje, illetve a rendszerváltás utáni első években a magas halálozás játszott meghatározó szerepet a magyar lakosság számának csökkenésében. 

Hazánk népessége a jövőben tovább csökken a  Központi Statisztikai Hivatal (KSH) népesség-előrejelzésének mindhárom – alacsony, közepes és magas – változata szerint is, erről itt írtunk bővebben.

2070-re a legoptimistább előrejelzés 7,5 millió fős népességszámot prognosztizál. A közepes forgatókönyv szerint 7,2 milliós, az alacsony változat szerint pedig hétmilliós népesség valószínűsíthető.


Míg a fejlettebb országok az alacsony termékenységgel, a népesség gyorsuló öregedésével, az ellátórendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos problémákkal küzdenek, addig a fejletlenebb térségekben az élelmiszerhiány, a szegénység, az oktatás hiánya, a munkanélküliség, az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosítása jelent komoly kihívást. 

Egyre többen leszünk a Földön

Ugyanakkor az ENSZ közepes szintű prognózisa szerint a jövőben továbbra is gyarapodni fog a Föld népessége, azonban lassabban.

Az 1950. január 1-jei 2,5 milliárd fő megkétszereződéséhez 37 évnek kellett eltelnie, ezt követően az 1987-es, 5 milliárd fős népesség várhatóan több mint 70 év után, 2061-re duplázódik meg 10 milliárdra. 2100-ban pedig előreláthatólag 10,2 milliárd ember él majd a Földön

– derül ki az ENSZ jelentéséből.

A legjelentősebb népességrobbanás Afrikában van, ahol 1950 és 2024 között 6,7-szeresére nőtt a népességszám. A második helyen Latin-Amerika és a Karib-szigetek áll, ahol négyszeres volt a növekedés az említett időszakban. Ázsia, valamint Ausztrália és Óceánia népessége 3,5–3,8‑szeresére emelkedett több mint 70 év alatt. A legkisebb növekedés Európát és Észak-Amerikát jellemezte: 1,4 és 2,3-szeresére nőtt a lakosságuk.

Ráncra ránc, egyre idősebb a társadalom

A termékenység csökkenésének és az életkilátások jelentős javulásának köszönhetően egyre idősebb a Föld lakossága, ami a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer fenntarthatóságára hívja fel a kormányok figyelmet.  A népesség kor szerinti összetételének változását jól szemlélteti az öregedési index alakulása, amely azt fejezi ki, hogy száz 0–14 éves gyermekkorúra hány 65 éves és annál idősebb lakos jut.

Az öregedési index az 1950-es években alacsony szintű, 13-15 százalék közötti volt a világon, azóta azonban jelentősen emelkedett az értéke:

  • 2025-ben meghaladja a 40 százalékot;
  • 2050-re elérheti a 80 százalékot; 
  • 2060-as évek első felében pedig a 100 százalékot;
  • 2100-ra csaknem 145 százalékot prognosztizálnak;

A becslések szerint 1950-től a 21. század végéig a 15 év alattiak népességen belüli aránya 35 százalékról 16,5 százalékra csökken, míg a 65 éveseké és az annál idősebbeké 5 százalékról  24 százalékra emelkedik.

Az ENSZ adatai szerint Magyarország népességének öregedési folyamatát jól szemlélteti a gyermek- és az időskorú népesség eltartottsági rátájának alakulása. 

Kapcsolódó

2025. január 1-jén száz aktív korúra (15–64 évesre) 22 gyermekkorú (0–14 éves) jutott. 

A népesség-előrejelzés közepes változata szerint ez az arány a következő évtizedekben stabil marad. Az időskorúak eltartottsági rátája jelenleg 32 százalék, amely a 2030-as évek második felétől – a Ratkó-nemzedék gyermekeinek időskorba lépésével – átmenetileg emelkedni fog. Az időskorúak száma 2006 óta meghaladja a gyermekkorúakét, napjainkban száz gyermekkorúra 145 idős jut. Ez az úgynevezett öregedési index, amelynek értéke a következő évtizedekben szintén növekedni fog, 2062-re akár 210 százalékon tetőzhet – emelte ki az ENSZ jelentése.

Megérkezett a becslés a vármegyékre is

Az ENSZ szerint 2025 és 2070 között nagyobb mértékű átrendeződés nem valószínűsíthető a magyar vármegyék népességének megoszlásában.  

A legnagyobb mértékben, legalább 30 százalékkal Zala, Békés, Somogy, Tolna, Baranya, Veszprém, Vas és Nógrád vármegyében csökkenhet a lakosság száma 2070-ig. Továbbá 25–30 százalék közötti visszaesés várható Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Heves, Csongrád-Csanád és Komárom-Esztergom vármegyében a következő évtizedekben.

2025 és 2070 között Budapesten lesz a legkisebb a népességfogyás mértéke, 12 százalék körülire becsülte az ENSZ.

2025-ben a legalább 65 évesek népességen belüli aránya Zala, Békés, Somogy, Tolna és Baranya vármegyében a legmagasabb: legalább 23 százalék. A többi vármegyét fiatalabb korösszetétel jellemzi majd. 

A gyermekkorúak aránya öt vármegyében – Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok – eléri vagy meghaladja a 15 százalékot. 2070-ig várhatóan valamennyi vármegyében emelkedni fog az idősek aránya: Somogy, Veszprém, Vas és Zala vármegyében, valamint Budapesten 29–33 százalék között alakul majd.

A gyermekkorúak aránya 2070-ig Hajdú-Bihar, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében lesz a legmagasabb.

Kevés baba sír fel a szülőszobákban

A termékenység egyik fontos mutatója a teljes termékenységi arányszám (tta), ami azt fejezi ki, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyermeket hozna világra, ha az adott év termékenységi viszonyai állandósulnának. 

Az ENSZ adatai szerint az egy nőre jutó átlagos gyermekszám 1950 és 2024 között világszinten kevesebb mint felére, 4,9-ről 2,3-re csökkent.

A világban két nagy  demográfiai megatrend érvényesül az egyik a születéskor várható élettartam növekedése, a másik pedig a termékenységi arányszám csökkenése, mondta Tóth I. János filozófus, demográfus, a Szegedi Tudományegyetem habilitált egyetemi docense, a Magyar Közgazdasági Társaság konferenciáján. Példaként kiemelte, hogy míg 2010-2015 között 70 év volt a várható élettartam, ez a 2100-ra 77 évre is emelkedhet majd. A termékenységi arányszám pedig 2010-2015-ös 2,5-hez képest 2100-ra 2-re vagy még ez alá is csökkenhet. 

Az ENSZ szerint Európában a termékenységi ráta a jelenlegi 1,4-ről 1,6 közelébe fog emelkedni, de így is az egyik legalacsonyabb lesz a régiók között. 

A század végére egyedül Afrika esetében várható a reprodukciós szint körüli termékenység. Az Afrikát követő Ausztrália és Óceánia térségében, valamint Ázsiában már csak 1,7 lesz a termékenységi mutató értéke.

Egyre tovább élünk, de a magyarok még rosszul állnak

Az orvostudomány fejlődésével és a népegészségügyi viszonyok javulásával jelentősen meghosszabbodtak az életkilátások 1950 és 2024 között: a világon 46-ról 73 évre nőtt a születéskor várható átlagos élettartam. Az ENSZ előrejelzése alapján ez a tendencia folytatódik. Az emberek a század végére átlagosan 82 éves korukig is élnek majd.

Jelenleg azonban a magyar nők és férfiak halálozási mutatói minden kiemelt haláloki főcsoportban magasabbak, mint a legtöbb uniós országban.

2021-ben a keringési betegségek miatt elhunyt magyar nők aránya több mint három és félszerese volt a spanyolországi nőknek, akik referenciaként szolgáltak. A daganatos betegségek miatti halálozás aránya pedig másfélszer, míg az emésztőrendszeri és légzőszervi betegségek okozta halálozás közel másfélszer magasabb volt nálunk. A magyar férfiak esetében is hasonlóan jelentős volt a különbség a spanyolországi férfiakhoz képest, ez derül a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Fenntartható Fejlődés Indikátorait felsoroló tanulmányából, erről itt írtunk bővebben.

Magyarországon 2023-ban a születéskor várható élettartam a járvány kitörése előtti utolsó évhez, 2019-hez viszonyítva, a férfiaknál 0,5, a nők esetében 0,3 évvel emelkedett, így a születéskor várható élettartam 2023-ban a férfiaknál 73,4, a nőknél 79,6 év volt. 

Az Európai Unió (EU) valamennyi tagállamában pozitív volt a vándorlási egyenleg értéke 2023-ban. A legjelentősebb mértékű migrációs többletet Máltán (38 ezrelék) és Litvániában (16 ezrelék) regisztrálták. Az ezer lakosra jutó legnagyobb természetes szaporodás Írországra,  Ciprusra és Luxemburgban volt.

Az ENSZ szerint az EU-ban hét tagállamban fogy a leginkább a népesség. A csökkenő lakosságszámú országok közül mindre igaz, hogy a pozitív vándorlási egyenleg nem tudta ellensúlyozni, csak mérsékelte a természetes fogyás mértékét. 

A leggyorsabb ütemben Lettország (–5,9 ezrelék) és Lengyelország (–3,6 ezrelék) népessége fogyott. Magyarországon a tényleges fogyás értéke –1,6 ezrelék volt 2023-ban. 

A legmagasabb természetes fogyás Lettországot (–7,2 ezrelék), Bulgáriát (–6,8 ezrelék), Litvániát (–5,7 ezrelék) és Görögországot (–5,4 ezrelék) sújtotta. Magyarországon ez az érték az uniós átlag alatti, –4,3 ezrelék volt.