Tavaly az Európai Unióban a háztartások végső fogyasztási kiadása (COICOP), azaz a vásárolt fogyasztás – inflációval korrigálva – 1,5 százalékkal nőtt 2023-hoz képest. 

Ez az említett kiadási növekmény 2024-ben erősebb volt, mint 2023-ban, amikor a növekedés még 0,4 százalékra rúgott – derül ki az Eurostat nemrég publikált adataiból.

A COICOP a lakossági vásárolt fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozása, mely az egyéni fogyasztási kiadások célját a háztartásokra, a nonprofit intézményekre és az államháztartásra osztja. A háztartások végső fogyasztási kiadásait egyfajta életszínvonal- vagy jólétmérőként is alkalmazzák a lakosság szintjén egy adott gazdaságban.

Az EU statisztikai hivatalának kapcsolódó adathalmazából kiolvasható, hogy tavaly a fő kategóriák közül a háztartások infokommunikációs kiadásai nőttek a legnagyobb mértékben (+5,7 százalék), ezt követte a szabadidő, a sport és kultúra, valamint a közlekedés (mindkettő +3 százalék). Az éttermekre és szálláshely-szolgáltatásokra fordított kiadások továbbra is nőttek (+1,6 százalék), bár az előző évhez képest észrevehetően lassabb ütemben.

Ám ezzel szemben csupán az alkoholtartalmú italok és dohánytermékek (-2,2 százalék), valamint a ruházati cikkek és lábbelik (-0,6 százalék) voltak azon kategóriák, amelyeknél kiadáscsökkenés játszódott le 2024-ben, ráerősítve a korábbi évben megfigyelt mérséklődési tendenciára.

Hogy alakul a háztartási fogyasztásnövekedés idehaza és az EU tagországaiban?

Ha a tagállami alábontást vesszük górcső alá, akkor látható, hogy Magyarországon tetemes kiadásnövekedés zajlott le közép- és hosszú távon. Az Eurostat adatsora alapján 

2015 óta, avagy közel tíz év alatt 36,5 százalékkal meglódult a magyar háztartások végső fogyasztási kiadása.

Ez az unió ötödik legmagasabb aránya, miközben az EU-átlag 10,2 százalékot tesz ki. 

De ha 2010-et vesszük bázisévnek, akkor is az ötödik helyen végzünk az EU-s rangsorban. A magyar adat 15 év alatt 44,8 százalékra duzzadt, míg az uniós átlag 11,9 százalék.

Ha pedig a Coviddal terhelt 2020-ból indulunk ki, akkor a 12. helyen találjuk Magyarországot, ahol 16,4 százalékkal ugrott meg a háztartások végső fogyasztási kiadása 2024-ig eltelt majd' fél évtizedben. Ötéves távra vetítve az unió 12,9 százalékos rátájától nem sokkal maradunk el.

Éves alapon, 2023-hoz viszonyítva a top 3 tagállam között láthatjuk hazánkat. 

A háztartási fogyasztás legnagyobb növekedését Máltán (+8,8 százalék), Romániában (+5,6 százalék) és Magyarországon (+5,3 százalék) regisztrálták. 

Finnország az egyetlen ország, amely 2024-ben is csökkenő trendet mutatott (-0,5 százalék), majd minimális fogyasztásnövekedés mellett a skandináv államot Észtország és Lettország követi a másik irányból a sorban.

Tekintetünket a V4-országokra szegezve azt látni, hogy a 2020-as bázisévhez mérten 2024-ig Csehország 4,7, Szlovákia 6,3, Lengyelország pedig 14,3 százalékos növekményt mutatott fel, nem sokkal csekélyebbet, mint Magyarország (16,4 százalék). Ezzel együtt 2015-höz viszonyítva a csehek 9,7, a szlovákok 24,2, míg a lengyelek 30,8 százaléknyi kiadási pluszt hoztak össze, miközben hazánkban valamivel magasabb rátát (36,6 százalék) jegyeztek fel.

Ebből a szemszögből a szakértők szerint nem állunk túl fényesen

A száraz adatokon túl a téma két szakértőjétől átfogóbb képet kaptunk makrogazdasági kontextusban.

„A 2024-es fogyasztásnövekedést illetően érdemes figyelembe venni, hogy a megelőző évben – a recesszióval párhuzamosan – a háztartások fogyasztása érezhetően visszaesett. De ezzel együtt igaz, hogy a 2024-gyel záródó három évet együttesen nézve is a magánfogyasztás lényegesen gyorsabban nőtt, mint akár az EU egészében, akár a másik három visegrádi ország bármelyikében” – fejtette ki az Economx érdeklődésére Matheika Zoltán, a Kopint-Tárki tudományos munkatársa.

A vezető kutató szavai szerint „makrogazdasági szempontból ez azért figyelemre méltó, mert eközben a gazdasági növekedés viszont ugyanennek a három évnek az átlagában alacsonyabb volt Magyarországon, mint az EU-ban és a többi visegrádi országban”. Ezen belül 2023-2024 egészét tekintve a GDP lényegében szinten maradt – jegyezte meg.

E kontraszt elsősorban a magyarországi beruházások párját ritkító, 2022 közepétől kezdődő mélyrepülésének tudható be. A többi visegrádi országban a fogyasztás – szerényebb – bővülése inkább összhangban volt a gazdasági növekedés ütemével, vagyis a növekedést nem húzták olyan mértékben ellentétes irányokba a különböző komponensek, mint Magyarország esetében

– állapította meg Matheika Zoltán.

Úgy látja, „az általános gazdasági konjunktúrához képest kifejezetten erőteljes fogyasztásbővülést a minimálbér és a garantált bérminimum két számjegyű emelése, a közszférában végrehajtott béremelések, illetőleg a munkaképes korúak számának zsugorodása közepette még mindig aránylag feszes munkapiac által diktált reálkereset-emelkedés táplálta tavaly. A fogyasztás és a gazdasági növekedés dinamikájának ez a szétválása egy idő után szükségképpen korlátba ütközik” – figyelmeztetett a szakértő.

Az anyagi élet fenntartásának problémakörét érintve Matheika Zoltán lapunknak rögzítette: a megélhetés kérdése makroszintű fogyasztási adatokkal kevéssé vizsgálható. Ehhez érvelése szerint inkább különféle relatív és abszolút szegénységi mutatók megfelelőek, mindkettő esetében volt némi, egyenlőtlen javulás 2024-ben, az utóbbi tekintetében a KSH adatai alapján pozitív elmozdulás történt. 

Elmondta, emellett még a szubjektív jólét mutatószámai, esetleg a jövedelemnagyság szerint mért jövedelem- és fogyasztásbővülés elérhető adatai is idesorolhatók. Ami az utóbbit illeti, „a KSH szerint 

tavaly a reálfogyasztás nőtt a legalsó jövedelmi ötödben is, ilyen értelemben a megélhetés vonatkozásában leginkább küszködő háztartások problémái is enyhültek valamelyest tavaly”.

Ugyanakkor árnyalta a képet: „a szubjektív jólétet illetően megállapítható a KSH Stadat 14.1.1.5. és 14.1.1.6. tábláinak összevetése révén, hogy

az alsó három jövedelmi ötöd által az átlagos megélhetéshez szükségesnek ítélt összeg 2024-ben lényegesen magasabb volt, mint az adott jövedelmi csoportok tényleges nettó jövedelme”.

Figyelemre méltónak nevezte azt is, hogy miközben a fent idézett COICOP-táblázat szerint Magyarországon tavaly „az átlagot meghaladó mértékben nőtt az élelmiszerek fogyasztása, mégis ez a volumen még mindig mintegy 8 százalékkal kisebb volt, mint az élelmiszerár-robbanást megelőző 2021-es évben”. Megjegyezte, e téren Magyarország nincs egyedül.

„Az ebben az alapvető fontosságú kiadási csoportban mért, az inflációs hullám által előidézett visszaesés még 2024-ben is rányomhatta bélyegét a lakosság jelentős csoportjainak megélhetéssel kapcsolatos helyzetértékelésére” – elevenítette fel Matheika Zoltán, aki szerint történt ez annak dacára, hogy közben például az infokommunikációs vagy a ruházkodással kapcsolatos fogyasztás növekedése nemcsak jelentős, de a 2024-et megelőző két évben is nagyjából folyamatos volt.

v

Oblath Gábor, a Kopint-Tárki tudományos tanácsadója az Economxnak felvázolta, mi a helyzet idehaza a tényleges egyéni fogyasztás háza táján.

Kifejtette, a tényleges egyéni fogyasztás (actual individual consumption, AIC) három részből áll: egyrészt a háztartások fogyasztási kiadása – erre vonatkoznak a hivatkozott Eurostat-adatok –, másrészt a kormányzat és harmadrészt a nonprofit szervezetek által nyújtott természetbeni társadalmi juttatások. 

Az MTA tudományos főmunkatársa felidézte, 

az Eurostat által közölt, vásárlóerő-paritáson mért 2024. évi adatok szerint az egy főre jutó háztartási fogyasztási kiadás, illetve tényleges egyéni fogyasztás alapján Magyarország az EU-átlag 69, illetve 71 százalékán volt – mindkettőben az EU-rangsor legvégén álltunk. 

Rámutatott, „ezzel szemben a magyar kormányzat úgynevezett közösségi fogyasztásának egy főre jutó szintje 30 százalékkal volt magasabb az EU-átlagnál, és ezzel a tagországok rangsorának élén állt”.

Ennek pedig érvelése alapján a meghatározó oka az, hogy 

a magyar kormány aránytalanul sokat fordít közigazgatási kiadásokra, vagyis önmagára

– húzta alá Oblath Gábor.

A közgazdász szakértő erre egyébként már a közelmúltban is rávilágított, amikor gondolatmenetét azzal is kiegészítette, hogy ezen állami költések nem feltétlenül járulnak hozzá a közösség egészének jólétéhez, ám a GDP szintjét az ilyen típusú kiadások is emelik.

Az már a nyár folyamán napvilágot látott számokból körvonalazódott, hogy vásárlóerő-paritáson a háztartási fogyasztási kiadást és az egyéni fogyasztás dimenziójában Magyarország az EU sereghajtójává vált az Eurostat adatai alapján. Magyarán lecsúsztunk a fogyasztási rangsor végére az EU tagországi mezőnyében. A GKI Gazdaságkutató akkori elemzésében figyelmeztetett, ha nem történik érdemi előrelépés, Magyarország tartósan az EU perifériáján maradhat, ami hosszú távon súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járhat.

Bebizonyosodott: tényleg rájár a rúd a nyugdíjasokra

Bár a 2 százalék körül mozgó EU-s infláció, melyet az energiaárak olvadása enyhített, önmagában biztatóan hangzik, ám a hazai adatok más trendeket sugallnak. Grafikonokon szemléltetjük, hogy a nyugdíjasok fogyasztói kosara drámai szintű drágulást tükröz, ez pedig extrém módon rányomja a bélyegét a megélhetés nehézségeire – árréssapka ide vagy oda. Részletek >>>