Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térbe (EESZT) naponta több millió új egészségügyi adat – köztük mintegy 800 ezer e-recept és 300 ezer orvosi dokumentum – kerül fel, a viselhető okoseszközökből pedig ennél is nagyságrendekkel több, akár milliárdnyi biometriai mérési adat keletkezik.
Azonnal a felhőben az adat
A magyar telemedicina jelenlegi zászlóshajója egyértelműen a diabéteszgondozás. Itt már nemcsak az otthoni mérés valósul meg, hanem a vércukoradatok automatikusan bekerülhetnek az EESZT-be, így az orvosok távolról is rendszeresen pontos képet kaphatnak a beteg állapotáról. A folyamatos glükózmonitorok és az intelligens vércukormérők révén a páciensek mérései automatikusan digitális naplókba kerülnek, amelyek – megfelelő jogosultság mellett – az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térhez (EESZT) is kapcsolódhatnak. Így a diabetológusnak már nem kell megvárnia a következő kontrollvizsgálatot ahhoz, hogy lássa, romlik-e a beteg állapota, vagy szükség van-e a kezelés módosítására.
Ugyanakkor más krónikus betegek állapotát is követhetik már az orvosok okoseszközök segítségével. Ez nemcsak kényelmesebb ellátást jelent, hanem a szakemberhiánnyal küzdő egészségügyi rendszer számára is komoly gazdasági tartalékot jelenthet.
Monitorozással az infarktusos halálozás megfeleződhetne
Itt vannak például az infarktusos betegek. A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatai szerint 2024-ben összesen 13,4 ezer igazolt szívinfarktusos esetet regisztráltak. Az év során az esetek halmozódása következtében 237 beteget (1,8 százalék) kétszer, 15 embert (0,1 százalék) három alkalommal, míg három beteget négy alkalommal kezeltek szívinfarktus miatt.
2024-ben az infarktussal kezelt betegek 16 százaléka, vagyis 2115 ember halt meg az első ismert kórházi felvételt követő 180 napon belül. A halálesetek 15 százaléka már a kórházi felvétel napján következett be, és több mint felük tíz napon belül, ami arra utal, hogy az infarktust követő első időszak különösen magas kockázatú.
Az infarktus nemcsak az egészséget, hanem a munkából való kiesést is jelentősen befolyásolja. A 65 év alatti, szívinfarktus miatt kezelt 3269 beteg munkaerőpiaci helyzetét elemző vizsgálat szerint a legtöbben a rosszullétet megelőzően még teljes állásban dolgoztak: a kórházi felvétel előtti hónapban a betegek háromnegyede végig munkában volt.
A kórházi kezelés azonban látványosan megtörte ezt a képet. A kórházi felvételt követő első hónapban már csak a betegek 23 százaléka dolgozott teljes hónapban, vagyis négyből három ember hosszabb-rövidebb időre kiesett a munkából. Bár a felépülés előrehaladtával fokozatosan egyre többen tértek vissza a munkahelyükre, a rehabilitáció hónapokig éreztette hatását. Hat hónappal az infarktus után is csupán a betegek 56 százaléka dolgozott ismét teljes munkaidőben, ami jóval elmarad a betegség előtti szinttől.
A magyar szívbetegek csupán 12 százalékánál használnak olyan eszközöket, amelyek működését távolról is lehet monitorozni – mondta Duray Z. Gábor, az Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház osztályvezető főorvosa egy korábbi Digital Health Essential konferencián.
Pedig a kardiológia területén igazolt, hogy a különböző szívritmuszavarokkal vagy szívelégtelenséggel kezelt betegek esetében az eszközökről akár riasztás is érkezhet, a távmonitorozás pedig akár 50 százalékkal is csökkentheti a halálozást.
Az orvos mellett már ott ül az AI is – de ki vállalja a felelősséget?
A mesterséges intelligencia (AI) már beköltözött a rendelőkbe, a radiológiai laborokba, a műtőkbe és az orvosi egyetemekre. Ma már algoritmusok segítenek felismerni a daganatokat, elemzik a CT- és MR-felvételeket, támogatják a gyógyszeres kezelések kiválasztását, sőt képesek percek alatt összefoglalni egy orvos-beteg találkozó legfontosabb megállapításait. A technológia ígérete óriási: gyorsabb diagnózis, kevesebb adminisztráció, személyre szabottabb gyógyítás és hatékonyabb egészségügyi ellátás.
De miközben egyre több döntésben jelenik meg a mesterséges intelligencia, egyre sürgetőbbé válik egy másik kérdés: mi történik, ha az algoritmus téved? Erre a dilemmára keresi a választ az Orvosi Hetilapban megjelent átfogó tanulmány, amely nem csupán a technológia előnyeit veszi számba, hanem azt is vizsgálja, hogyan változtatja meg az orvosi felelősség, az adatvédelem és a betegbiztonság hagyományos kereteit. A szerzők szerint ugyanis az egészségügyben alkalmazott mesterséges intelligencia nem pusztán informatikai fejlesztés, hanem olyan fordulópont, amely újraírhatja az orvoslás egyik legalapvetőbb kérdését: ki felel egy döntésért?
Az IME tavalyi konferenciáján Végh Attila, a QuantumDoctor Kft. ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy az egészségügyi mesterséges intelligencia-fejlesztések mintegy 80 százaléka a radiológiához kapcsolódik. Ezen a területen kínálja ugyanis a technológia a legnagyobb segítséget a kapacitáshiány enyhítésében és a leletezési terhek csökkentésében. Hozzátette: egyes képalkotó vizsgálatoknál az AI-rendszerek érzékenysége már meghaladja a 90 százalékot, így hatékonyan szűrik ki a negatív eseteket és tehermentesítik a radiológusokat. Magyarországon azonban az AI-alapú diagnosztikai megoldások elterjedését továbbra is finanszírozási akadályok lassítják.
Az Orvosi Hetilapban megjelent tanulmány szerint az AI képes automatikusan elkészíteni a vizsgálatok összefoglalóit, segíteni a dokumentációt, rendszerezni az adatokat, sőt támogatni a betegutak szervezését is. Ha ezek a rendszerek megfelelően működnek, több idő juthat a betegekre. Ez különösen fontos lehet olyan egészségügyi rendszerekben, ahol egyszerre jelent problémát a szakemberhiány és az egyre növekvő betegszám. Magyarországon mindkettő ismert kihívás.
Az egészségügy új aranya: az adat
A mesterséges intelligencia működéséhez óriási mennyiségű egészségügyi adatra van szükség. Ehhez laboreredményekre, képalkotó felvételekre, genetikai információkra, betegutakra és gyógyszerelési adatokra egyaránt szükség van.
Éppen ezért az adatvédelem ma már nem csupán informatikai kérdés, hanem a betegbiztonság egyik alappillére.
A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy bár Európában a GDPR, valamint az új uniós szabályozások komoly garanciákat jelentenek, a mesterséges intelligencia új dilemmákat is teremt. Mi történik például akkor, ha egy beteg szeretné töröltetni az adatait egy olyan rendszerből, amely ezekből az adatokból már megtanult bizonyos mintázatokat? Vajon valóban törölhető egy adat egy betanított algoritmus számára? A válasz sok esetben korántsem egyértelmű. Közben a kiberbiztonsági fenyegetések is erősödnek. Minél inkább digitalizálódik az egészségügy, annál nagyobb értéket képviselnek az egészségügyi adatok, és annál vonzóbb célponttá válhatnak a kibertámadások számára.
Kié a felelősség, ha a gép hibázik?
Talán ez a tanulmány legfontosabb kérdése. Évtizedeken keresztül egyértelmű volt a felelősségi lánc: a diagnózisért és a kezelésért a kezelőorvos felelt.
A mesterséges intelligencia megjelenésével azonban új szereplő lépett be a döntési folyamatba. Ha egy algoritmus hibás javaslatot tesz, amelyet az orvos követ, akkor ki viseli a felelősséget? A szoftver fejlesztője? A kórház? Az orvos? Vagy mindannyian?
A szerzők szerint a hagyományos, kizárólag az orvosra épülő felelősségi modell egyre kevésbé tartható fenn. Ehelyett egy többszereplős rendszer kialakítására lesz szükség, amelyben világosan elkülönülnek a fejlesztők, az egészségügyi intézmények és a klinikusok feladatai, valamint felelősségi körei. Ez azért sem egyszerű, mert a mesterséges intelligencia sok esetben nem végleges döntést hoz, hanem ajánlást tesz. A végső döntést továbbra is az orvos mondja ki, ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy rendkívül nagy pontosságú rendszer véleménye komoly hatással lehet az emberi döntéshozatalra.
Európa már készül az AI-korszakra
A technológiai fejlődésre a szabályozás is reagál. Az Európai Unió AI Act rendelete az egészségügyi mesterséges intelligenciát tipikusan a magas kockázatú rendszerek közé sorolja, vagyis ezekre különösen szigorú átláthatósági, biztonsági és ellenőrzési követelmények vonatkoznak. Emellett az Európai Egészségügyi Adattér és az új termékfelelősségi szabályok is azt a célt szolgálják, hogy az innováció ne a betegbiztonság rovására valósuljon meg. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák: a jogalkotás önmagában kevés. Az egészségügyi dolgozók képzésére, intézményi protokollokra és a betegek megfelelő tájékoztatására ugyanúgy szükség lesz, mint korszerű szabályokra. Ma még sok egészségügyi szakember egyáltalán nem dolgozott mesterséges intelligenciával, így a technológia elfogadásának egyik legfontosabb feltétele a tudás és a bizalom megteremtése.
