Csúnyán átverték a katari herceget, a botrány megrengette a régiségpiacot

Június közepén jogerős ítélettel zárult a 2016-ban kirobbant hamisítási botrány, amelyben a bíróság bűnösnek mondta ki Franciaország egyik legnevesebb művészettörténészét és bűnsegédjét, egy ugyancsak neves bútorrestaurátort, akik egyaránt 4 hónap letöltendő szabadságvesztést és 40 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kaptak a jelentős (200, illetve 100 ezer eurós) pénzbírság és 1,6 millió eurós közös kártérítési kötelezettség mellett. A tettestársak azonban a tárgyalóteremből már szabadon távozhattak, az előzetesben ugyanis már leülték a kiszabott időt.

Georges „Bill” Pallot szerint az ítélet „kissé kemény”, de azért örül, hogy van hova hazatérni, párizsi lakását ugyanis nem kobozták el. Pallot a XVIII. századi francia ülőalkalmatosságok legnagyobb szakértőjének számít, ő írta a témáról szóló alapművet is, és korábban bírósági tárgyalásokra is őt hívták szakértő tanúnak. Emellett rendszeres előadója volt a párizsi Sorbonne Egyetemnek is, és mivel a versailles-i kastély is gyakran megbízta azzal, hogy mondjon véleményt egy-egy tárgy eredetiségéről, így hozzáférése volt a kastély történelmi irattárához, többek között a XVIII. századi királyi bútorokról készült leltárakhoz is – a Louvre archívuma mellett.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Ennek köszönhetően pontosan meg tudta határozni, mely székek és fotelek tűntek el az évszázadok során a gyűjteményből, majd a díjnyertes asztalosnak, valamint a versailles-i kastély vezető bútorrestaurátorának, Bruno Desnoues-nak a segítségével pontos másolatokat készítettek ezekről a fellelhető képanyag alapján.

– vallotta Pallot a bíróságon a márciusi tárgyalás során, ahol elmondta, hogy 2007-ben csak „viccként” indult a bűncselekmény-sorozat, amikor is tettestársával úgy döntöttek, megpróbálnak lemásolni egy épp restaurálás alatt lévő karosszéket, amely egykor XV. Lajos francia király szeretőjének, az 1789-es nagy francia forradalom során lefejezett Madame du Barrynak a tulajdonában volt. 

A projekt sikeres volt, a megkérdezett szakértők mind elhitték, hogy a fotel eredeti, ami felbátorította őket, így elkezdtek hamisítványokat gyártani. Pascal Rayer ügyész a per záróbeszédében rámutatott az érdekellentétekre és összeférhetetlenségekre, amelyek különösen abból fakadhatnak, ha a szakértők maguk is kereskedők.

Rayer szerint az ügy

„felkavarta az egész piacot, és ezzel rávilágított az antikvitás-kereskedelem szabályozásának szükségességére az átláthatóság és a tisztességes ügyletek érdekében”.

Ugyanis az elmúlt évtizedben a francia antikpiac zavaros világából több hasonló ügy is felszínre bukkant, köztük a néhai Jean Lupu esete, akit azzal vádoltak, hogy hamis 17. és 18. századi királyi bútorokat adott el világszerte galériáknak. (Lupu 2023-ban elhunyt, mielőtt bíróság elé állhatott volna.)

Portugál takarító miatt dőlt össze a biznisz

A 2010-es évek elején két díszes szék jelent meg a francia antikpiacon, amelyek állítólag egykor a versailles-i kastélyhoz tartoztak. Úgy tartották, ezek voltak a legdrágább székek, amelyeket Marie Antoinette, a végül guillotine alá került francia királyné számára készítettek. A székeken Nicolas-Quinibert Foliot, a 18. századi híres párizsi bútorkészítőjének pecsétje szerepelt. A felfedezést jelentősnek ítélték, és a francia kormány 2013-ban – a versailles-i kastély kérésére – nemzeti kincs státuszúnak nyilvánította a darabokat. 

A kastély vezetése érdeklődött is a székek megvásárlása iránt, de az árat túl magasnak találták, így a bútordarabok végül is a jelenlegi katari emír öccsének, Mohammed bin Hamad Al Thani hercegnek a birtokába kerültek, méghozzá elképesztő, 2 millió eurós áron.

A rákövetkező években aztán több, a XVIII. századból származó királyi bútordarab is felbukkan az antikpiacon. Ilyen volt többek között egy újabb székszett Marie Antoinette lakrészéből, két szék Madame du Barry lakosztályából (amikért végül 840 ezer eurót fizettek), a szintén nyaktilóval kivégzett Erzsébet királyi hercegnő karosszéke, és így tovább. A legtöbb darabot a versailles-i kastély vásárolta meg, de egy ilyen ritkaságra a Hermés divatház egyik dúsgazdag örököse is lecsapott. Az összesen kilenc különleges bútordarabbal csak egy gond volt: mind hamisítvány.

A hatóságok figyelmét egy portugál férfi és párjának fényűző életmódja keltette fel, a furcsaság ebben az volt, hogy a férfi ugyan takarítóként dolgozott párizsi galériákban, mégis, a havi 2500 eurós jövedelme mellett összesen 1,2 millió euró értékben vásárolt francia és portugál ingatlanokat. A férfi kihallgatásakor beismerte, hogy közvetítőként működött közre egy bútorhamisítási bizniszben, és feldobta a nyomozóknak a párost.

Nem annyi a nyereség, mint amennyire a rendőrség gondol

Pallot a bíróságon elmondta, hogy különféle aukciókról olcsón szerzett székvázakat, Desnoues pedig a műhelyében antikolta ezeket. A darabokat ezután aranyozták, kárpitozták, majd Desnoues gravírozta és felületkezelte őket. Rájuk nyomták híres XVIII. századi mesterek bélyegeit, amelyeket vagy meghamisítottak, vagy eredeti bútorokról emeltek át, amelyek korántsem voltak annyira értékesek, hiszen nem kötődtek világszerte ismert történelmi alakokhoz, koronás főkhöz. Ha elkészültek, Pallot közvetítőkön keresztül adta el őket galériáknak – például a neves, az ügybe is belekeveredő Kraemernek vagy a Didier Aaron galériának, ahol maga is dolgozott. Innen kerültek aztán tovább a nemzetközileg ismert aukciósházakhoz, például a londoni Sotheby’s-hez vagy a párizsi Drouot-hoz. 

Az ügyészek szerint a két férfi ezzel a metodikával több mint 3 millió eurós haszonra tett szert – Pallot és Desnoues ezt azonban vitatja, és profitjukat kb. 700 ezer euróra becsülik, amit külföldi bankszámlákon helyeztek el.

A tárgyalás harmadik vádlottja a katari herceget is ügyfelének tudó Kraemer galéria tulajdonosa, Laurent Kraemer volt. Az ügyészség azzal érvelt, hogy a párizsi galéria hibázott, amiért nem ellenőrizte megfelelően a megvásárolt darabok eredetiségét, mielőtt továbbértékesítette azokat a vevőknek. Felbérelhetett volna más szakértőket is, figyelembe véve a szóban forgó összegeket, és hogy a székek eredete homályos volt, de végül felmentették a tulajdonost a súlyos gondatlanságból elkövetett megtévesztés vádja alól, így nem kell 700 ezer eurós bírságot sem fizetnie. A bíróságon a galéria ügyvédje ugyanis azzal érvelt, hogy Laurent Kraemer is a csalás áldozata, nem pedig bűntárs, sosem volt közvetlen kapcsolata a hamisítókkal, és nem tudott a hamisításról. 

A bíróság végül is hitt a galeristának, és jó pontként értékelte azt is, hogy a katari hercegnek már vissza is térítette a vételárat.

A szerző luxusszakértő, az Index munkatársa.