Az ukrán aranykonvojban „talált” pénz még simán hozzájárulhat a magyar államháztartás idei, eddig több mint kétezer milliárd forintos hiányának a szinten tartásához, legalábbis ha sikerül bebizonyítania a hatóságoknak, hogy a pénzszállítókban lefoglalt összegek valóban összekapcsolhatóak valamilyen bűncselekménnyel.
S ehhez nem is lett volna szükség (feltétlenül) – némileg – visszaható hatályú törvénykezésre.
A 2017. évi XC. törvény rendelkezik a büntetőeljárásról (Be.), míg a 11/2003. (V. 8.) IM–BM–PM együttes rendelet pedig a lefoglalást és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelését szabályozza.
Megnéztük, hogy zajlik le ez a folyamat, és milyen hátulütői lehetnek.
Ugyanis a március 5-ei országúti akció még nem jelent önmagában teljes sikert.
A nyomozás kimenetelétől függően a magyar állam vagy jelentős vagyonnal gazdagodik, vagy az aktuális kormányzatnak komoly pénzügyi terhekkel kell szembenéznie.
Ha a büntetőeljárás során jogerősen megáll a pénzmosás gyanúja, a 40 millió amerikai dollár, a 35 millió euró, valamint a 9 kilogramm banki arany a büntetőeljárási törvény értelmében vagyonelkobzás alá esik. Ebben a forgatókönyvben a bűncselekményből származó vagyon teljes egészében a magyar államra száll, közvetlenül a központi költségvetést gyarapítva.
Ezzel ellentétes gazdasági forgatókönyv valósul meg akkor, ha az ukrán Oschadbank állításai igazolódnak be, és a magyar kormány vádja megdől. Amennyiben a hatóság megszünteti az eljárást, vagy a bíróság bűncselekmény hiányában felmentő ítéletet hoz, a lefoglalást azonnal fel kell oldani. A magyar államnak ekkor nem csupán a hiánytalan vagyont kell visszaszolgáltatnia a jogosultnak, de a lefoglalt dolgok kezeléséről szóló IM-BM-PM együttes rendelet alapján a letétben tartás idejére kamatot is köteles fizetni a készpénz után.
Ha a most elrendelt 60 napos vizsgálat után a nyomozás és a jogi eljárás elhúzódik, a gazdasági kockázatokat tovább növeli az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének lehetősége. Ha bebizonyosodik a lefoglalás jogszerűtlensége, a tulajdonos ukrán bank a jogszabályi kamaton felül polgári peres úton is felléphet. Egy ekkora volumenű tőke kiesése a normál banki ügymenetből jelentős, számszerűsíthető elmaradt hasznot és üzleti veszteséget generálhat, amelynek megtérítését az Oschadbank a magyar államon követelheti. A nyomozás lezárultáig ráadásul az állam viseli a letéti őrzés és az arany biztonsági tárolásának magas adminisztrációs költségeit is.
A lefoglalt ukrán vagyon sorsa így nem csupán jogi, vagy politikai, hanem kőkemény pénzügyi kérdés is, amelynek kockázatait a jelenlegi makrogazdasági környezet tovább élezi. Amennyiben a pénzmosás gyanúja megdől, a magyar állam a törvényi előírások alapján kamatfizetésre kötelezett a letétbe helyezett deviza után. Egy feltételezett egyéves nyomozati időtávval és az aktuális irányadó jegybanki kamatokkal (a Fed esetében 3,75 százalékos, az EKB-nál 2,15 százalékos rátával) számolva a 40 millió dollár és a 35 millió euró után fizetendő kamatteher eléri az 1,5 millió dollárt, valamint a 752 ezer eurót. Ez az összeg a jelenlegi árfolyamokon kalkulálva megközelíti a 800 millió forintos extra kiadást a költségvetés számára. A tényleges kockázatot az árfolyam-ingadozás is fokozza. Egy esetleges forintgyengülés az eljárás végére drasztikusan megdobhatja a hazai fizetőeszközben teljesítendő végösszeget.
Még komplexebb gazdasági kihívást jelent a 9 kilogramm lefoglalt banki arany kérdése. Bár a fizikai nemesfém mint tárgyi bizonyíték után az állam nem fizet jogszabályi kamatot, a mintegy 1,5 millió dollár (közel félmilliárd forint) értékű vagyon biztonságos, jegybanki szintű trezorálása és biztosítása komoly felelősséggel jár. Bár a magyar hatóságok a nagy értékű bűnjeleket jellemzően saját, speciálisan védett infrastruktúrájukban helyezik el, a tárolás valós gazdasági terhe és kockázata a piaci benchmarkok alapján jól számszerűsíthető.
A hazai és nemzetközi gyakorlatban a fizikai nemesfémek prémium, teljes értékre biztosított letétkezelése éves szinten jellemzően az eszközérték 0,5–1 százaléka körül mozog. Magyarországi referenciaként a meghatározó piaci szereplőnek számító Conclude Zrt. kondícióit alapul véve a biztosított arany letéti őrzése évi 0,6 százalékos költséget jelent. A nemzetközi sztenderdek szerint az úgynevezett elkülönített tárolás – amikor a vagyont fizikailag is szeparálják, és a globális logisztikai cégek, mint a Brinks vagy a Loomis, Lloyd's of London szintű vagyonbiztosítással fedezik – szintén ebbe a sávba esik. A költség legnagyobb részét tehát nem maga a polchely, hanem az extrém kockázatú vagyonbiztosítás teszi ki. Ezen piaci rátákkal kalkulálva a 9 kilogrammos lefoglalt aranykészlet professzionális őrzési és biztosítási kockázata éves szinten 3–5 millió forintos terhet, illetve mögöttes állami felelősségvállalást jelent.
Szakértők szerint viszont a legnagyobb pénzügyi aknát a nemesfémpiac volatilitása rejti. A történelmi csúcsokon forgó aranyárfolyam miatt az ukrán bank – az eljárás megszüntetése esetén – megalapozottan hivatkozhat arra, hogy a hatósági zár miatt elesett a csúcsárfolyamon történő értékesítés lehetőségétől. Ha a lefoglalás feloldásakor a világpiaci ár alacsonyabb lesz a jelenleginél, az Oschadbank az elmaradt haszon okán a különbözetet polgári peres úton kártérítésként követelheti a magyar államon.
Mindenesetre egyelőre itt még nem tartunk.
A kormányzat egyelőre még maga is válaszokra vár, miközben az Országgyűlés rendkívüli ügymenet alapján fogadta el a „hazánk nemzetbiztonsági érdekei védelmében a szokatlan mennyiségű, Magyarország területén szállított készpénz és aranyrudak kapcsán szükséges intézkedésekről” szóló kormányrendeletet. Az Orbán Viktor által jegyzett iromány már hatályba is lépett a mai napon.
A jogalkotó nem árult zsákbamacskát, egyértelműen közlik, a rendelet a 2026. március 5-én a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ellenőrzés alá vont két gépjármű ügyében született, amelyekben hét ukrán állampolgár tartózkodott. Az autókban összesen 35 millió euró, 40 millió dollár készpénz és 9 darab, darabonként 1 kilogramm súlyú aranytömb volt.
A kormány szerint a szállítás módja, a résztvevők kiléte és az átszállított vagyon eredete a helyszínen nem volt tisztázható, ami nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet. Korábbi információk szerint a szállítók már korábban is jelentős mennyiségű készpénzt mozgattak Magyarországon, így a vagyon magyarországi felhasználása és célja is vizsgálat alá esik.
A rendelet alapján a NAV feladata tisztázni:
- a vagyon eredetét, célállomását és felhasználásának rendeltetését,
- a Magyarországon történő szállítás jogcímét és célját,
- a szállítók személyazonosságát, esetleges bűn- vagy terrorszervezetekkel fennálló kapcsolataikat,
- a szállítás nemzetbiztonsági következményeit,
- a vagyon esetleges magyarországi felhasználását,
- valamint hogy bűnszervezetek vagy terrorszervezetek részesülhettek-e belőle.
A titkos információgyűjtés szabályai szerinti vizsgálatra a NAV legfeljebb 60 napot kapott. A rendelet kimondja, hogy a lefoglalt vagyon a vizsgálat idejére nem adható vissza, azt a NAV határozata nélkül is „lefoglaltnak kell tekinteni és akként is kell kezelni”.
Tehát ketyeg az óra, a számlát nemsokára valakinek meg kell fizetnie.