Hogyan tovább? Jöhet az energia és a fegyver, mehet a befektetés

A Donald Trump és Ursula von der Leyen által tető alá hozott alkuban olyan sok nyitott kérdés van, hogy inkább egy politikai keretmegállapodásnak tekinthető. Ennek megfelelően mindkét oldalon szükség van a végrehajtásra vonatkozó részletek és mechanizmusok kidolgozására. Amerikai részről elnöki rendeletekre és kormányzati iránymutatásokra várunk, míg európai oldalon a tagállamoknak kell jóváhagyni az alkut.

– mondta az Economxnek Csizmazia Gábor. Az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársa szerint tisztázni kell, hogy a gyakorlatban a transzatlanti kereskedelem átrendeződésében az egyes európai országok miképp akarnak és tudnak részt venni, vagyis hogy 2028-ig bezárólag

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

• kik jelentkeznek be amerikai energia nagyobb mértékű vásárlására,
• kik vásárolnak a korábbiaknál nagyobb tételekben amerikai fegyverrendszereket,
• kik nyitják meg jobban piacaikat az amerikai ipari és mezőgazdasági szektor termékei előtt, és
• kik kezdik el fokozni, de legalábbis ösztönözni az európai vállalatok amerikai befektetéseit.

A szakértő szerint bármilyen furcsán hangzik, egy ilyen jellegű megállapodás csak idő kérdése volt. 

Sokan csak politikai, sőt többnyire aktuálpolitikai lencsén keresztül látják ezt az egészet, de a higgadtabb elemzések már áprilisban emlékeztettek, hogy a Trump-elnökség számos elvárása nem sokban különbözött az Obama-elnökség alatt megkezdett és megfeneklett Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség, rövidítve TTIP-tárgyalások során hangoztatott amerikai igényektől, legalábbis ami az egymás piacához való hozzáférést illeti.

Ne feledjük, hogy a Biden-elnökség alatt is volt elvi lehetőség, és persze jobb politikai klíma egy transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás kötésére, ám erre mégsem került sor, mivel a vitás kérdéseket egyik fél sem akarta felhozni.

„Donald Trump a tőle megszokott módon tabukat döntött, aminek persze nem mindenki örül, hiszen érdeksérelmekkel jár. Az utóbbiak kapcsán az érdemi újdonságot a megemelt, bár a vészforgatókönyvhöz képest alacsonyabb amerikai védővámok jelentik, amelyekhez az amerikai elnök ragaszkodott”

– adott helyzetértékelést Csizmazia Gábor.

Teljesen lefeküdtünk Amerikának komoly alkudozás nélkül?

A John Lukacs Intézet tudományos munkatársa úgy látja, hogy a politikai és gazdasági erőviszonyokat reálisan tükröző alku született: egyrészt mindvégig érezhető volt az amerikai nyomás, másrészt az elvi megállapodást megelőző hetek, sőt az első Trump-ciklus tapasztalatai is azt mutatták, hogy az EU érdemben nem „viszonozza a tüzet” Washingtonnal szemben, mivel az európai intézmények, a tagállamok és a vállalatok egyaránt félnek hátat fordítani az amerikai piacnak.

A szakértő szerint teljes megadásról azért nincs szó, hiszen bizonyos termékcsoportok esetében vagy sikerült elérni a kitűzött európai célt, például kölcsönösen nulla százalékos vámot néhány gyógyszer- és vegyipari termék esetében, vagy nyitva hagyni a kaput a jövőbeni finomhangolásra, például a felek együtt dolgoznak bizonyos piaci szabályzók és egyéb nem vám jellegű intézkedések összehangolásán, ami nyilván egy hosszabb folyamat.

Mekkorát kaszálhat ezen az Egyesült Államok?

Megoszlanak a vélemények arról, hogy az amerikai szövetségi kormányzat a vámok révén pontosan mekkora bevételre számíthat. A Fehér Ház közleménye szerint az USA-EU közötti alku esetében az összeg évente több tízmilliárd dollár lehet, míg általában az összes, minden irányban alkalmazott vám esetében Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter 300 milliárd dolláros bevételre számít év végéig.

Ez utóbbiak kapcsán a Kongresszus Költségvetési Hivatala is készített becsléseket, melyek alapján a következő tíz évben az amerikai vámokból származó bevétel összege elérheti a 2,8 billió dollárt.

Ezek magas összegeknek számítanak, bár az utóbbit Bessent egy visszafogott értéknek tekinti, valójában önmagukban nem sokatmondóak:

– mondta el lapunknak a szakértő.

Évi 250 milliárd dollárért amerikai energia? 

„Az Európai Unió, különösen az energiaszektor esetében, jogszabályokkal és támogatási programokkal terelheti a tagállamokat abba az irányba, hogy saját nemzeti energiamixükben nagyobb arányban legyen amerikai LNG” – hangsúlyozta Csizmazia Gábor.

Persze ennek részletei még nem ismertek: a szakértő szerint biztosan lesznek belső viták az ügyben, tekintve hogy minden előnye mellett az amerikai LNG európai térnyerésével szemben politikai, pénzügyi és környezetvédelmi kritikák is elhangoztak az elmúlt években.

Úgy látja,

mindezen igazából a nukleáris energia dobhat sokat,

bár nem világos, hogy 2028-ig mennyi beruházás indulhat meg, ráadásul ne feledjük, hogy maga az atomenergia kérdése is megosztó a tagállamok között. „Az Egyesült Államokba irányuló, az alku szerint 600 milliárd dollárnyi befektetések egy része vélhetően áttelepülő gyáripari kapacitások révén fog megvalósulni, de részleteket egyelőre itt sem látni”.

Marad az acél, alumínium és réz 50 százalékos vámja?

A Trump-elnökség ragaszkodott az 50 százalékos acél- és alumínium-vámokhoz, melyekhez augusztustól a rézre kivetett 50 százalékos vám csatlakozik. Tulajdonképpen mindig is ez volt a trumpi kereskedelempolitika egyik súlypontja, hiszen annak idején 2018-ban is ezzel kezdődött egy kisebb transzatlanti vámcsörte.

A szakértő szerint jó hír ugyanakkor az, hogy az egyébként sok tekintetben vitatható amerikai álláspont hátterében inkább a kínai acéldömpinggel szembeni aggodalmak húzódnak meg, ezért az említett termékek esetében még számíthatunk amerikai-európai egyeztetésekre.

„Az európai fél most is arra számít, hogy előbb-utóbb Washington kvótákat állapít meg az Európából érkező acél- és alumínium kapcsán, ami kicsit növelheti az európai export jelenlegi mozgásterét” – fűzte hozzá.