Putyin háborúja bizonyos értelemben elérte a célját
Vlagyimir Putyin orosz államfő háborúja Ukrajna ellen tragikus értelemben elérte a célját: lelkileg húzott határt a Nyugat és Oroszország közé. Más szóval porig rombolta országa úgynevezett soft powerét, tehát azt a kulturális befolyást, amelyet minden nagy ország, nagy kultúra gyakorol szűkebb és tágabb környezetére.
Két szék közt a pad alá eshet Ukrajna, avagy: jöhet valami még rosszabb
Szépen csendben két táborra oszlottak Ukrajna nyugati szövetségesei az orosz invázióval szemben folytatott harcában annak kapcsán, hogy mi a Nyugat célja a háborúban. Hasonló helyzetben volt már az Egyesült Államok a vietnámi háború idején, amikor az ország vezetése nem tudta időben eldönteni, mit is akar elérni a fegyveres konfliktussal. Amit célul tűzhettek volna akkor, az most kevés lehet.
Mit gondolnak a kormánypárti szavazók Putyinról?
Nem maradt hatás nélkül a magyar közvéleményre Oroszország agressziója Ukrajna ellen, mint az oroszbarátnak, mint a Vlagyimir Putyint elismerők tábora csökkent. A kormánypárt körében jóval kevésbé.
Bejöhet Putyin számítása, Biden ütemérzékén múlik
Bejöhet Vlagyimir Putyin számítása, hogy addig húzódik az Ukrajna ellen indított orosz invázió, amíg a nyugati közvélemény végül belefárad a megtámadott ország támogatásába, főként, ha a háború okozta gazdasági válság elkezdi erodálni az emberek megszokott életszínvonalát. Eközben persze Oroszország is amortizálódik, a kérdés az, hogy a nyugati világ vezető hatalmának első embere mit gondol ezekről a folyamatokról.
Moszkva visszatér a kommunizmusba a nyugati szankciók nyomán
Első látásra semmit sem változott az emberek mindennapi élete Oroszországban a háború kitörése óta, még a megugrott infláció is megszelídült, ám ha egy kicsit jobban körülnézünk, akkor feltűnik a nyugati kereskedelmi márkák hiánya Moszkva utcáin és bevásárlóközpontjaiban, ezen kívül a külkereskedelem zsugorodása hat a munkaerőpiacra is. Az orosz fővárosba kissé mintha visszatérne a kommunista idők szürkesége.
