Akár ügyeletről, akár készenlétről van szó, annak lényege, hogy a munkáltató a munkavállalót beosztás szerinti napi munkaidején kívül rendelkezésre állásra kötelezi. A munkavállaló ezen rendelkezésre állás tartama alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni és a munkáltató utasítása szerint munkát végezni.

Négy órát meghaladó tartamú rendelkezésre állás csak a társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás folyamatos biztosítása, baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése, elhárítása. Továbbá a technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartása érdekében rendelhető el.

Az egyik alapvető különbség pedig az, hogy míg az ügyelet esetében a munkáltató meghatározhatja a rendelkezésre állás helyét, addig a készenlét esetében a munkavállaló jogosult meghatározni a tartózkodási helyét, vagyis lehet ez az otthona is.

Elérhetőnek és munkára képesnek kell lenni

De elérhetőnek kell lennie, és munkáltató utasítása esetén munkavégzésre azonnal rendelkezésre kell állnia. Szabó Gergely ügyvéd szerint ez azt jelenti, hogy a dolgozó köteles munkára képes állapotát megőrizni és a munkáltató utasítása szerint munkát végezni.

Az ügyelet, vagy készenlét tartamát legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni kell. Kivételt jelent, ha a munkáltató gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel. Ez esetben a rendelkezésre állásra vonatkozó utasítás legalább négy nappal korábban még módosítható.

Nem rendelhető el készenlét:

  1. a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermek hároméves koráig,
  2. a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén gyermeke hároméves koráig,
  3. továbbá a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor.

Különbség van az időtartamban is

A két forma közötti további jelentős különbség az elrendelhető időtartamban van – hangsúlyozza az euconto.hu. Ügyelet esetében annak tartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát, amibe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes vagy elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.

Ezzel szemben a készenlét havi tartama a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni.

A munkavállaló számára készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) tartamára havonta legfeljebb négy alkalommal rendelhető el.

Az ügyelet és a készenlét díjazása

Ebben a tekintetben elég sok probléma szokott felmerülni, nem csupán Magyarországon, hanem az Európai Unió többi országában is. Az egészségügyben, a tűzoltóknál és a rendőröknél ugyanis a munkáltató nem, vagy nem a jogszabályoknak megfelelő mértékben fizeti meg a díjakat – állítják az érintett ágazatok képviselői.

Ebből a szempontból meg kell különböztetnünk, hogy az ügyelet, illetve a készenlét időtartama alatt történik-e tényleges munkavégzés vagy nem – írja a munkajog.com.

Amennyiben nincs tényleges munkavégzés, készenlét esetén húsz–, ügyelet esetén negyven százalék bérpótlék jár (eltérő megállapodás hiányában a bérpótlék számítási alapja a munkavállaló alapbére).

Ha munkavégzés történik, annak díjazására vonatkoznak többek közt a rendkívüli munkavégzés díjazásának szabályai (azaz például 50 vagy 100 százalékos bérpótlék). Ügyelet esetén, ha a munkavégzés tartama nem mérhető, a fentiektől eltérően egységesen ötven százalék bérpótlék jár.