Jellemző, hogy akkora a baj, és még akkora krízis várható munkaerőpiacon, hogy a kihívásokról még a kormányzati kommunikáció sem szokott mismásolni. Az akár reményre adhat okot, hogy a válság európai (és persze globális) szintű, így elképzelhető valamilyen uniós szintű válasz a versenyképességet is alapjaiban visszavető munkapiaci átalakulásra, de az viszont aggasztó, hogy főként a technológiai változások miatt a kormányzatok a sötétben tapogatóznak. Olyannyira, hogy még Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára is elismerte,

a munkaerő kapcsán az Orbán-kormány sem tud minden kérdésre választ adni. 

A trendek viszont aggasztóak, és ebben a helyzetben az alacsony születésszám és a fiatalok bizonytalansága is egyaránt drámai szerepet játszik, derült ki a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) Gazdaságelemzési Központja GEKonomic című konferenciáján

Annak ellenére is, hogy a kormányzat sikerrel teljesítette a 2010-es vállalását az egymillió új munkahelyről, és az államtitkár szerint mind a foglalkoztatottság, mind a munkanélküliség szempontjából az unió hetedik-nyolcadik helyén szerepelünk. 

A cél, hogy a foglalkoztatottság elérje 85 százalékot 2030-ra, viszont

„van ennek árnyoldala”,

ami Czomba Sándor megfogalmazása szerint nem magyar specialitás, hanem az egész fejlett világra igaz. 

A munkatermelékenység változása az előző év azonos időszakához képest (forrás: MGFÜ/KSH):

  • 2020: -3,1 százalék,
  • 2021: +6,4 százalék, 
  • 2022: +3,1 százalék,
  • 2023: -1,4 százalék,
  • 2024: +0,5 százalék,
  • 2025: +0,3 százalék.

Miközben javult a helyzet 2010 óta, és a hazai termelékenység is jól áll uniós szinten, azonban a vármegyei különbségek is megmaradtak (még ha a leszakadás mértéke csökkent is). Czomba Sándor szerint a magyar munkaerő mobilitása a nullához konvergál, ott szeretünk nyugdíjba menni, ahol születtünk, ezért oda kell vinni a gyárakat, a munkahelyeket. Viszont a kormányzat azt is látja, hogy a cégek nem azt nézik, hogy mekkora a munkaerőhiány az adott környéken, hanem el akarják szívni a legjobb elérhető munkaerőt az ország egész területén. Az államtitkár azt is elismerte, hogy nem tudni azt sem, hogy a nagy kelet-magyarországi üzemek milyen hatással lesznek a kkv-k potenciális alkalmazottjaira.

Így áll a magyar helyzet

Miközben 4 millió 669 ezer főre olvadt a foglalkoztatottak száma, a munkanélküliségi ráta is stabil maradt, pont a népességfogyás következtében. Több férfi dolgozik, mint nő, utóbbiaknál mégis kevesebb a munkanélküli. 2025 szeptemberében a 15–74 éves foglalkoztatottak átlagos létszáma 4 millió 669 ezer főt tett ki. A munkanélküliek száma 218 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 4,5 százalék volt – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

Czomba Sándor elmondta a demográfiai adatokkal kapcsolatban, ha minden így marad, 2050 környékére 8,5 millió alá esik a magyar lakosság száma, évente veszítünk 30-40 ezer embert. S akkor itt jön a csavar: 2030-ra azért lehet reális a 85 százalékos foglalkoztatottsági ráta, mert kevesebb magyar fog itt élni, de ettől nem leszünk többen a munkaerőpiacon.

„Ez csak statisztikailag lesz pipa”

– figyelmeztetett. Azt ugyanakkor leszögezte, a kormányzat továbbra sem harmadik országbeliekkel akarja megvédeni a hazai munkaerőpiacot. 

A munkaerő-tartalékot továbbra is 300 ezerre becsüli a kormányzat, de Czomba Sándor szerint ennek maximum a fele lehet képes akár féléven belül munkába állni. A felnőttképzés kapcsán arról a tendenciáról beszélt, hogy 10 szakember megtalálásához jelenleg 2000 embert kell megszólítani. A kormányzat célja, hogy közös kottából játszanak a cégekkel, hogy a felnőttképzés során akár néhány hónap alatt megszerezzék a potenciális munkavállalók a szükséges kompetenciákat.  

„Tapogatózunk a sötétben”

– fogalmazott Czomba Sándor a mesterséges intelligencia térnyerése, az ipari forradalom 4.0 kapcsán. Elmondása szerint nagyon sok munkakör komoly veszélyben van, viszont most azt látják, hogy több munkahelyet hoz a digitalizáció, automatizáció, mint amennyit elvisz. De szerinte ez a jövő legnagyobb kérdése. 

Az NGM államtitkára elmondta, hogy két korosztályban lehet „hadra fogható” munkaerőt keresni, az egyik az 55 év feletti, a másik pedig a 25 év alatti korosztály. A fiatalok munkavállalási aránya hazánkban jobb, mint az uniós átlag, de rosszabb, mint amit mi szeretnénk – fogalmazott a politikus, amit azzal magyarázott, hogy ebben a korosztályban sokan ugyan elvégzik az iskolát, de maradnak a mamahotelben, és még arra sem hajlandóak, hogy munkanélküliként regisztráljanak munkanélküliségre, „ameddig kitart a mama”.

Látom a fiatalok szemében a bizonytalanságot

– idézte fel egyetemi tapasztalatait Czomba Sándor, aki péntekenként a miskolci mérnökhallgatókat tanítja. Ez azért is meglepő, mert Miskolcon és környékén tárt karokkal várják a felsőfokú végzettségű szakembereket. De olyanokat, akik azt a technológiát képesek üzemeltetni, illetve megvan a tudásuk ahhoz is, hogy a technológiához hozzáadjanak – fogalmazott. Majd feltette a kérdést: „Fel vagyunk készülve?” Szerinte erre a politikus igennel válaszol, de az egyetemi katedráról nem tűnik ilyen egyértelműnek a helyzet. 

Az államtitkár szerint ezért fontos a szakpolitika, hogy lekövessék a folyamatokat, ugyanis

„egy rossz jogszabályt nem lehet jól végrehajtani, igyekszünk jó úton járni”

– húzta alá Czomba Sándor.

Molnár Dániel, MGFÜ Gazdaságelemzési Központ Makrogazdasági Osztály vezető elemzője a hamarosan megjelenő tanulmány kapcsán a beavatkozási pontokat kereste. 

Arra, hogy milyen kedvezőtlenek a demográfiai folyamatok példaként felhozta, hogy jelenleg éves szinte tízezerrel többen mennek nyugdíjba annál, mint akik pályakezdőként belépnek a munkaerőpiacra. S ez csak rosszabb lesz – figyelmeztetett.  

A munkaerő-tartalék kapcsán megjegyezte, hogy a Covid előtti 2019-hez képest kevesebben dolgoznak magyarok külföldön és kevesebb lett a közmunkás is. Ezek a munkavállalók is segítik a munkaerőpiacot, így az elsődleges munkaerőpiacon 130 ezerrel többen dolgoznak idén 2019-hez képest. Ugyanakkor 2024-hez képest már tapasztalni kis mértékű csökkenést, amit Molnár Dániel a gyengébb gazdasági helyzettel magyarázott. S mivel megnőtt azok száma, akik már több mint egy éve munkanélküliek, így valószínűsíthetően nemsokára megtelhet a munkaerőpiac. Szintén nem könnyíti meg a magyar és az európai munkavállalók helyzetét, hogy a kínálat és a fogyasztás az iparból a szolgáltatás felé sodródott el. 

A vezető elemző négy beavatkozási területet jelölt meg:

  • demográfia: születésszám-növelés, fiatalok itthon tartása;
  • képzés: választ kell találni a strukturális problémákra;
  • külföldi tőke bevonása: minél több forrást be kell vonzani a magasabb szintű technológiai szektorokba;
  • javítani az ország gazdasági szerkezetét, ahol lehet automatizálni kell, és hatékonyan áthelyezni a munkaerőt. 

Ugyanakkor a magyar foglalkoztatottság még mindig az uniós átlag feletti, a déli államokban alacsonyabb, az északiakban viszont munkaerőhiány alakult ki, Molnár Dániel szerint ez a kettősség rontja az uniós versenyképességet is. Azonban azt is látni az adatokból, hogy a jövő munkaereje fogy, várhatóan egyre kevesebb fiatal lép be az európai munkaerőpiacra, mint ahányan onnan kilépnek. 

Tíz éves időtávon a demográfiai utánpótlás várhatóan Magyarországon -19,1 százalékos, az uniós átlag -14,5 százalék. A legjobb helyzetben a lengyelek vannak több mint 20 százalékkal, míg Románia -30 százaléknál is nagyobb hiánnyal számolhat. 

Az is kiderült, hogy a fiatalok 10,9 százaléka nem lép be a munkaerőpiacra hazánkban, míg az unióban ez az arány 11,1 százalékos. 

Kapcsolódó