A Február Harmadika Munkacsoport csaknem 7000 hajléktalan ember megkérdezésén alapuló jelentését Budapesten ismertették. Győri Péter, a munkacsoport tagja és a Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint az idős hajléktalanok arányának emelkedésének egyik fő oka az otthoni és intézményes ápolási rendszer fokozatos összeomlása, valamint az, hogy sok érintett nem képes kigazdálkodni a lakhatás és a rezsi költségeit.
A kutatás arra is rámutat, hogy a kórházi ápolási részlegek leépítése tovább rontotta a helyzetet, mivel sok idős, beteg ember kikerül az egészségügyi ellátásból úgy, hogy nincs megfelelő szociális háttér, amely befogadná őket. A folyamat így egyre több esetben vezet tartós hajléktalansághoz időskorban.
A felmérés szerint a hajléktalan emberek jelentős része rendkívül alacsony jövedelemmel rendelkezik: a többség 50 ezer forint alatti havi összegből próbál megélni, sokan közülük adósságokkal terhelten.
Emellett a válaszadók kétharmada nem vagy csak részlegesen munkaképes, ami tovább szűkíti a kitörési lehetőségeket.
A pszichiátriai ellátásra szorulók aránya mintegy 30 százalékos, ugyanakkor a szakemberek szerint az ellátórendszer kapacitáshiánnyal küzd, így sokan nem jutnak megfelelő kezeléshez.
A munkacsoport szerint ez is hozzájárul a hajléktalanság tartóssá válásához és az egészségi állapot további romlásához.
A Február Harmadika Munkacsoport több beavatkozási javaslatot is megfogalmazott: az intézményrendszer átfogó megerősítését, a pszichiátriai és addiktológiai ellátás fejlesztését, valamint a támogatott lakhatási formák kiterjesztését sürgetik. Emellett a közterületi életvitelszerű tartózkodás tilalmának megszüntetését és a hajléktalanságot érintő szabálysértési szabályok felülvizsgálatát is szükségesnek tartják.