A pedagógus szerint ma már a nemzetközi oktatási verseny nem pusztán a nyomtatott tankönyvekről szól. Dániában a tananyagok jelentős része digitális platformként működik: feladatbankok, videós tartalmak, AI-alapú gyakorlórendszerek és folyamatosan frissülő online oktatási megoldások segítik a tanárok és diákok munkáját. Ezzel szemben Magyarországon továbbra is erősen központosított rendszer működik.
A fordulópontot sokak szerint 2013 jelentette, amikor az állam átvette az országos tankönyvterjesztést, majd fokozatosan meghatározó szereplővé vált a tankönyvfejlesztésben is. A Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó és az Apáczai Kiadó állami kézbe került, miközben a KELLO megjelenésével a korábbi decentralizált terjesztési modell lényegében megszűnt. Később az OFI-féle kísérleti tankönyvek és a szűkülő tankönyvjegyzék tovább erősítették az állami kontrollt.
A cikkben megszólaló korábbi tankönyvszerkesztő szerint a centralizációval nemcsak a piaci verseny szűnt meg, hanem a szakmai autonómia is csökkent. Állítása szerint korábban a tankönyveknek valódi pedagógiai és szakmai versenyben kellett helytállniuk, ma azonban a rendszer elsődleges megrendelője maga az állam lett. Szerinte ezzel együtt gyengült a fejlesztési nyomás, csökkent az innovációs ösztönzés és romlott a szakmai visszacsatolás is.
Pukli István ugyanakkor hangsúlyozza: a skandináv példák nem az állam kivonulásáról szólnak. Finnországban, Norvégiában és Dániában továbbra is erős az állami szabályozás és a nemzeti curriculum, mégis több piaci szereplő versenyez a tanárokért és az iskolákért. A pedagógus szerint ezekben az országokban a tanárok valódi szakmai döntéshozók maradtak, a kiadók pedig folyamatos fejlesztésre kényszerülnek.
A vita Magyarországon is új lendületet kapott az elmúlt hónapokban. Lannert Judit oktatáspolitikai meghallgatásán is szóba került a tankönyvválasztás szabadságának bővítése, valamint az iskolai autonómia erősítése, miközben a TISZA Párt oktatási elképzeléseiben szintén megjelent a decentralizáció és a szabadabb tankönyvválasztás kérdése.
A szakmai vita így ma már jóval túlmutat azon, hogy ki adja ki a tankönyveket. Egyre inkább arról szól, hogy a magyar oktatási rendszer mennyire tud alkalmazkodni az AI-alapú, digitális és személyre szabott tanulási modellek gyors terjedéséhez, illetve képes-e lépést tartani az oktatási technológiai fejlesztések nemzetközi ütemével.