Magyarországon a közoktatási rendszere súlyos, strukturális kihívásokkal küzdött, amelyeket nem sikerült érdemben kezelni az elmúlt négy évben sem. Továbbra is komoly gond a pedagógushiány, a PISA-teszteken alulteljesítő diákok, valamint a végzettség nélküli iskolaelhagyók magas száma.
A tanárbéreket ugyan emelték, 2026-ra a pedagógusok átlagbére bruttó 763 ezer forint körül alakul, de nettóban még mindig jóval elmarad más ágazatok átlagától. Még a választások előtt, április 10-ig bruttó 152 ezer forintot kapnak a pedagógusok, mert 2025-ben nem érte el a tanárok átlagbére a diplomás átlagbér 80 százalékát. A hiányzó összeget egyszeri juttatásként fogják április 12-e előtt elutalni. A nevelést és oktatást segítő (NOKS) dolgozók ebből is kimaradnak.
Nettóban, adókedvezmények, különféle pótlékok és illetmények nélkül a tanárok fizetése így alakul 2026-ban:
- Gyakornok: 468 825 forint;
- Pedagógus I.: 477 470 forint;
- Pedagógus II.: 482 125 forint;
- Mesterpedagógus: 522 025 forint;
- Kutatótanár: 608 475 forint;
Alacsony az oktatásra költött állami kiadás
Magyarország nagyon keveset, a GDP 4,7 százalékát költi oktatásra – erre hívja fel a figyelmet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Fenntartható fejlődési indikátorok című kiadványa.
A kormányzat oktatási kiadásainak GDP-hez mért aránya 1995 és 2020 között átlagosan 5,3 százalék volt. Korábban, 2003 és 2006 között az átlag elérte a 6,1 százalékot is. 2019-től ismét 4,7 százalékra csökkent, az EU-átlag egyébként 5 százalék. Bár az Eurostat-adatok szerint Magyarországon az egy tanárra jutó tanulók aránya kedvezőbb, mint az EU-átlag, a valóságban a közoktatás messze túlterhelt: az egész napos iskola miatt egy tanár gyakran 18–20 gyerekkel dolgozik. A helyzetet tovább súlyosbítja a tanári kar korfája: az általános iskolákban több mint kétszer annyi 60 év feletti tanár dolgozik, mint 30 alatti, ami lényegében azt jelenti, hogy nem érkezik utánpótlás a nyugdíjba vonulók helyére. A szülők túlnyomó többsége is érzékeli a tanárhiányt, és gyakran előfordul, hogy a szaktanárhiány miatt órák maradnak el, miközben egyre több nyugdíjas is tanít, ami nem feltétlenül garantálja a naprakész pedagógiai kompetenciákat.
A pedagógus-szakszervezetek szerint 16 ezer tanár vagy óvodapedagógus hiányzik a közoktatás különböző szintjeiről, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a közoktatás működőképességét, különösen a hátrányos helyzetű településeken és a speciális tantárgyak esetében.
A tanárok bérezésének kérdése az egyik legfőbb feszültségi pont maradt. 2026-ra a pedagógusok átlagbére bruttó 763 ezer forintra nőtt, de nettóban még mindig jóval elmarad más ágazatok átlagától. Korábbi elemzések szerint a 2022-ben bevezetett béremelések részben javítottak a helyzeten, de a pedagógusok bére tartósan alacsonyabb marad a diplomás átlagbérnél, és a béremelés mértéke nem mindig éri el a szakszervezetek által elvárt szintet.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) rendszeresen hangsúlyozta, hogy a béremelések strukturális problémákat nem oldanak meg: a gyakornoki és a pedagógusi bértáblák közti különbség minimális, így sokszor nem éri meg előrelépni – ami demotiváló az oktatói pályán. Emellett különösen sérelmezik, hogy a nevelést-oktatást segítők (NOKS) és a technikai munkatársak kimaradnak a béremelésből, miközben nélkülük a rendszer nem működik: ezért is kezdeményeztek tárgyalásokat és potenciális sztrájkot a PDSZ részéről 2026 tavaszán.
Státusztörvény: jogállás vagy jogfosztás?
2023 nyarán elfogadták a köznevelésben dolgozók jogállását érintő státusztörvényt, amely – a szakszervezetek és civil szervezetek szerint – nem megerősíti, hanem korlátozza a pedagógusok jogait. A kritikusok azt állították, hogy a tervezet – amelyet rendkívül rövid társadalmi egyeztetés után tettek közzé – csökkentette a nevelőtestületek döntési jogkörét, növelte a pedagógusok kiszolgáltatottságát, és nem kezeli a tanárhiány problémáját, hanem inkább további jogfosztást eredményez. A tanárok egyesre osztályozták a kormány által benyújtott pedagógus-életpályamodellt, erről itt írtunk bővebben.
Sérült a tanárok sztrájkhoz való joga
A pedagógusok 2022 elején történő sztrájkja az egyik legnagyobb munkabeszüntetés volt az oktatás történetében: a PSZ és a PDSZ által szervezett többnapos tiltakozásban több tízezer tanár vett részt, elsősorban a bérek és munkafeltételek javításáért. A Kúria később kimondta, hogy a figyelmeztető sztrájk jogszerű volt, ami a szakszervezetek szerint megerősítette jogukat a kollektív fellépésre. Azóta is erőteljes a sztrájkhajlandóság: 2025–2026-ra a PDSZ felmérései szerint több mint kétezren jelezték, hogy részt vennének figyelmeztető sztrájkban, ami jelzi a mély elégedetlenséget nemcsak a bérek, hanem az egész rendszer működése miatt is.
2026 márciusára egy nagyobb sztrájkot terveztek a NOKS és egyéb köznevelési dolgozók részvételével, azonban a kormány és a köznevelésért felelős államtitkár jogellenesnek minősítette azt, ezért elmaradt a munkabeszüntetés, ami tovább élezte a konfliktust a szakszervezetek és a tárca között.
A két legjelentősebb pedagógus érdekérvényesítő szervezet – a PDSZ és a PSZ – rendre azt hangoztatta, hogy a tanári hivatás megbecsülése nemcsak pénz kérdése, hanem a pedagógusok szakmai autonómiájának, jogállásának és munkafeltételeinek átfogó rendezését igényli. A PDSZ különösen kritikus volt Pintér Sándor belügyminiszter oktatásért való felelőssége miatt, és felszólította őt lemondásra, mondván, hogy nincs megfelelő oktatásirányítási tapasztalata. Mindkét szervezet hangsúlyozta, hogy a relatíve alacsony tanárbérek, az elöregedő tanári kar és a strukturális problémák hosszú távon az oktatási rendszer válságához vezetnek.
PISA-eredmények: stagnálás vagy romlás?
A PISA-teszteken – amelyeket háromévente végez az OECD – a 15 éves tanulók olvasási, matematikai és természettudományos kompetenciáit mérik, különösen azt, mennyire tudják alkalmazni tudásukat életközeli, problémamegoldó helyzetekben. A 2022-es eredmények több területen visszaesést mutattak: matematikából és szövegértésből romlott a teljesítmény 2018-hoz képest, miközben természettudományokban volt némi javulás, de összességében a magyar tanulók teljesítménye továbbra sem emelkedik ki a középmezőnyből.
Nahalka István szerint a magyar iskolarendszer sokszor még a hagyományos, frontális tanítási módszerekre épít, ahol a diákokat főleg az információk reprodukálására ösztönzik, nem pedig arra, hogy értelmezzenek, alkalmazzanak vagy kritikusan gondolkodjanak – ez pedig nem készíti fel őket a 21. századi kihívásokra.
A kutató hangsúlyozza, hogy a magyar oktatási rendszer továbbra is erősen szelekcióorientált, és túlságosan a lexikális tudás átadására épít, ami háttérbe szorítja a kompetenciafejlesztést. Iskolaelhagyók: nemzetközi összehasonlításban is rosszabbul állunk A korai iskolaelhagyás, vagyis a végzettség nélkül az iskola elhagyása továbbra is komoly probléma Magyarországon.
A jegybank is jelzéseket küldött
Az MNB versenyképességi jelentése szerint 2022-ben hazánkban a végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya 12,4 százalék volt, több mint kétszerese a visegrádi országok átlagának (6,1 százalék). Az EU Education and Training Monitor 2025 adatai szerint 2024-re 10,3 százalékra csökkent, de még így is meghaladja az uniós átlagot (9,3 százalék). A jegybank szerint aggasztó, hogy a tudásalapú társadalom tekintetében is sereghajtók vagyunk, és az EU 27 tagállama között a 25. helyen állunk.
Arra is felhívták a figyelmet, hogy Magyarországon az egyik legalacsonyabb a diplomások aránya: 2022-ben a 25–34 évesek 31,9 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel, miközben az EU-átlag 44,8 százalék. Azok, akik a középiskolás éveik alatt nem szereznek nyelvvizsgát, nagy valószínűséggel később sem fognak. Az Oktatási Hivatal adatai szerint 2024-ben a nyelvvizsgázók száma a 60 ezret sem érte el, míg tíz évvel korábban akár évi 130 ezren is próbálkoztak. 2025-ben pedig mindössze 56,5 ezren tettek sikeres nyelvvizsgát.
