Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egy érdekes következtetésre jutottak a Corvinus kutatói. Egy-egy budapesti lomtalanítás során nagyjából 700, zömében roma hátterű vállalkozó és azok csapata, vagyis nagyjából 3-5 ezer ember dolgozik. Tim Gittins és Letenyei László, a Corvinus kutatópárosának számításai szerint ehhez azonban még érdemes hozzászámolni azokat a családokat, akik a lomok értékesítéséből részesülnek.
Így összesen nagyjából 18-35 ezer szociálisan hátrányos helyzetű ember számára jelenthet kiegészítő jövedelmet a lomtalanítás.
Ugyan a „lomizás” hivatalos szabálysértésnek minősül, és a társadalom nagyrészt alacsony presztízsűnek ítéli meg ezt a tevékenységet, akik részt vesznek benne, azok számára egy rendkívül fontos kiegészítő jövedelem.
A Trash or Treasure – Entrepreneurial Opportunities in Waste Management című idén áprilisban megjelent kötetben a kutatók azt írják, hogy mindezek mellett a lomtalanítás jelentős mértékben hozzájárul a fenntarthatósági célokhoz, valamint a körforgásos gazdaság működéséhez.
A lom értékesítésének fő terepei a MÉH-telepeken és a vasudvarokon túl a bolhapiacok is. A Corvinus a kutatása során interjúkat készített a lomizós vállalkozócsoportokkal, amelyekből kiderült, hogy a pénzért nem értékesíthető anyagokat a legtöbbször saját háztartásukban használják fel: a faanyagok tüzelőként elégetik, a használt ruhát pedig a családtagoknak adják.
A kutatók azt is megállapították, hogy a lomtalanítás során egy-egy informális, főként családból összeverbuvált vállalkozás akár 50 kilométert is hajlandó utazni egy-egy fővárosi kerületi lomtalanításért, ha pedig szükséges, akkor az autójukban töltik az éjszakát.
Ha többre kíváncsi, itt olvashat tovább→
