Jelenleg hatmillió, 2040-re akár 14 millió embert érintő, az
idegi ingerületátvitelben kritikus fontosságú dopamint termelő idegsejtek
pusztulásával járó betegség már messze nem csak az idősebb korosztályt érinti,
az a középkorúak körében is egyre gyakoribbá válhat a jövőben. Kovács Norbert, PTE Neurológiai Klinikájának
igazgatóhelyettese, a Magyar Tudományos Parkinson Társaság elnöke szerint a
fiatalabb, akár harmincas éveikben járó betegeknél is megfigyelhetők a jellemző
tünetek, így a remegés, az izommerevség, a mozgási nehézségek és a
hangulatváltozások.
A szakember szerint a különböző terápiás módszerek révén jó
esély van arra, hogy akár évtizedeken át elkerüljék a fiatalabb betegeket a
súlyos tünetek, és megőrizzék a munkaképességüket, így korai felismeréssel és
folyamatos kezeléssel – ahogy a cukorbetegség – hosszú ideig együtt élhet a
páciens a betegséggel súlyos tünetek és szövődmények nélkül.
Bár mai napig nem ismert a Parkinson-kór, illetve az azt
eredményező idegsejtpusztulás pontos kiváltó oka, egyre többet tudni a betegség
lefolyásáról és lehetséges kiindulópontjairól. A szakemberek világszerte
dolgoznak azon, hogy még a súlyos idegrendszeri károsodás előtt
megállapíthassák a Parkinson-kórt megelőző állapotot.
Magyar kutatók az úgynevezett fecskefarok-jel alapján igyekeznek előjelezni a kórt.
A fecskefarok-jel MR-felvételen látható jellegzetes agyi
mintázat, amelynek eltűnése a betegség néhány éven belüli megjelenésére utal.
Mindez az egyéb indikátorokkal kiegészítve nagy biztonsággal jelzi előre a
Parkinson-kórt, és így jól használható a betegség kizárására vagy
megerősítésére. A módszer megbízható alkalmazását lehetővé tevő speciális MR
beállításokat pécsi kutatók dolgozták ki nemzetközi partnereik segítségével – emelték ki.
A közleményben kitértek arra, hogy számos terápia áll
rendelkezésre a Parkinson-betegek életének megkönnyítésére, így a megfelelően
beállított és szakorvosi felügyelet alatt zajló gyógyszeres kezelések főleg a
betegség kezdeti szakaszaiban akár közel tünetmentes állapot elérését is
lehetővé tehetik.
A műtéti megoldást az úgynevezett mélyagyi stimuláció
jelenti, amely során az agy felszínén elhelyezett elektródákkal stimulálják a
károsodott agyterületet: mindez megfelelő hangolás és felügyelet mellett
kiválthatja a gyógyszeres kezelést, és tartós javulást hozhat az életminőségben
és a munkaképesség megőrzésében. Említést érdemel még a mágneses agystimuláció:
bár ez a mélyagyi stimulációval szemben bizonyos időközönként meg kell
ismételni, nagy előnye, hogy nem jár műtéti beavatkozással – olvasható a PTE
közleményében.
