Napjainkban egyre több gyerek küzd olvasási nehézségekkel, holott erre a képességünkre a modern technikák korában talán minden eddiginél nagyobb szükség van. Minőségi olvasás nélkül nehéz jól teljesíteni az iskolában, később pedig megfelelő munkahelyet találni, általában lényeges a felnőttkori jólét szempontjából.
Az olvasási nehézségek kialakulásának hátterében a kutatók szerint az idői feldolgozás problémája állhat. A beszélt nyelvnek a zenéhez hasonlóan ritmusa és tempója van, és agyunk ennek az akusztikai mintának a felismerésével képes olyan előrejelzéseket tenni, amelyek megkönnyítik az elhangzottak pontos észlelését. Ha ezt a ritmust és tempót nem, vagy csak gyengén érzékeljük, akkor reprezentálni is pontatlanul fogjuk, ez pedig gyenge olvasást jelent.
Gyenge olvasás és rossz ritmusérzék
Az elmúlt évtizedekben a kutatók felfigyeltek arra is, hogy a gyengén olvasó gyerekeknek nehézségeik vannak a zenei ritmusok észlelésével, produkciójával is: nehezebben tudnak például különböző ritmusokat visszatapsolni, rosszul követik a hallgatott zene tempóját. Több kutató is felvetette annak a lehetőségét, hogy a gyerekeket korán, még az olvasástanulás kezdete előtt ritmusfeladatokkal szűrjék.
A gyenge ritmusérzék mint rizikófaktor korai felismerése lehetővé tenné, hogy a veszélyeztetett gyerekek kiemelt figyelemben, célzott fejlesztésben részesüljenek.
Az ELTE PPK kutatói új módszert dolgoztak ki a ritmusérzék felmérésére, amely lehetővé teszi a veszélyeztetett gyerekek korai szűrését és fejlesztését. Kertész Csaba doktorandusz és Honbolygó Ferenc egyetemi adjunktus olyan ritmikai tesztet fejlesztettek ki, amellyel a ritmusérzéket tudják vizsgálni.
Az ún. „tapping” (kopogási) feladat során elsőosztályos gyerekeket arra kértek, hogy a hallott metronómhanggal vagy zenei részlettel 30 másodpercig együtt kopogjanak, majd az inger befejezése után további 30 másodpercig folytassák a kopogást.
Ehhez digitális dobpadot használtak, amellyel nagyon pontosan lehet mérni a ritmustól való eltéréseket, de azt is, mennyire egyenletes a kopogás. Két évvel később, amikor a gyerekek már harmadik osztályba jártak, a vizsgálatot megismételték. A kutatók mérték a gyerekek olvasási és egyéb kognitív képességeit, például a rövidtávú emlékezetüket és nonverbális intelligenciájukat is.
Az eljárás igencsak eredményesnek bizonyult: a tapping feladatban mutatott elsőosztályos kopogás előre jelezte a harmadik osztályos olvasási és helyesírási teljesítményt.
Azok a gyerekek, akik az első vizsgálat során egyenletesebb kopogást produkáltak, két évvel később folyékonyabban és pontosabban olvastak, ráadásul a helyesírásuk is jobb volt, függetlenül a nonverbális intelligenciájuktól, a szókincsüktől és a rövidtávú emlékezetüktől.
A feltárt kapcsolat a ritmusérzék és az olvasási folyamatok között több szempontból is jelentős. Egyrészt bizonyítékkal szolgál arra, hogy az olvasási nehézség korai felismerése szempontjából lényeges a gyerekek ritmusérzékének vizsgálata. Másrészt felveti a lehetőségét az olvasási készség ritmikus foglalkozásokkal való fejlesztésének. Ezzel kapcsolatban máris biztató kutatási eredmények állnak rendelkezésre, és a két szerző jelenleg azon dolgozik több kollégájával együtt, hogy tovább teszteljék ezt az elképzelést.
