Növelné a nők arányát a kutatás-fejlesztés és az innováció (k+f+i) területén a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) és a Nők a Tudományban Egyesület (NaTE), amelyek erről nemrégiben együttműködési megállapodást is aláírtak. A tudományos karrierek előrehaladtával egyre csökken a nők aránya: a főiskolai vagy egyetemi hallgatóknak több mint fele nő, ez az arány a PhD hallgatók között 45, az egyetemi docensek között pedig csak 34 százalék, az egyetemi tanároknak pedig ötöde nő, míg az akadémikusok között 4,4 százalék az arány − mondta az aláíráskor Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára.
Az unió arra törekszik, hogy a kutatók között elérje a 40 százalékot a nők aránya, ez részben foglalkoztatáspolitikai szempont, hiszen fontos, hogy a nők a jövőorientált pályákon is megjelenjenek. Az elmúlt években ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy az üzleti világban javul a versenyképessége annak a cégnek, amelynek a menedzsmentjében nők is dolgoznak.
Az elmúlt 20 évben nominálisan és arányaiban is megnőtt a női hallgatói létszám, ugyanakkor a k+f+i szempontjából kiemelt jelentőségű területeken továbbra is a férfi hallgatók dominanciája jellemző. A női kutató-fejlesztők ráadásul főként az alacsony k+f-ráfordítással rendelkező felsőoktatásban és kormányzati szektorban koncentrálódnak.
Az okok egyebek között a női pályaválasztási tendenciákra mutatnak, ugyanis arányuk nagyon alacsony a műszaki, a feldolgozóiparhoz kapcsolódó és a számítástechnikai szakokon. Az itthoni vállalkozói szektorban dolgozó kutató-fejlesztő nők aránya meghaladja ugyan az uniós átlagot, arányuk azonban így is csupán negyede a férfiakénak. A probléma többlépcsős, e pályákat népszerűvé kell tenni az egyetemet választó diáklányok körében, ehhez azonban már óvodában és az általános iskolában fel kell kelteni az érdeklődésüket.
Szerző: Molnár Barbara
