Államadósság témában több kérdést kell tisztázni, hogy valóban megbízható válasz születhessen. Először is nem mindegy, mit tekintünk államadósságnak, erre ugyanis számos statisztika létezik. Az általánosan elfogadott mutató − az európai statisztikai hivatal számviteli szabályai szerint számítva − az euró bevezetésénél referenciaértékként használt bruttó adósság. Ezt nevezzük ESA vagy maastrichti bruttó adósságnak, ami tavaly az év utolsó napján 23 068 milliárd forintot tett ki; a számot mind az MNB, mind az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) statisztikáiban megtaláljuk. Ez a becsült 29 200 milliárd forintnyi tavalyi bruttó hazai termék, azaz a GDP 79 százaléka, ami 1,2 százalékponttal kisebb a 2012. decemberi 80,2 százalékpontos értéknél. A rövid válasz tehát az, hogy csökkent az államadósság.
Az MNB és az ÁKK módszerei
Ugyanakkor beszélhetünk másfajta államadósság-mutatókról is. Egyrészt a jegybank számol úgynevezett pénzügyi vagyont is, ami különbözik a maastrichti adattól. Ennek bruttó értéke 90 százalékon állt az év végén és 0,04 százalékpontos csökkenést, tehát lényegében változatlan értéket mutatott. Aztán létezik az úgynevezett nettó pénzügyi vagyon is, ami az állam pénzügyi vagyonával, például a folyószámla-egyenleggel vagy a nyugdíjvagyonnal csökkentett érték. Ez 61,5 százalékról 63,2 százalékra emelkedett, szintén a bruttó hazai termék arányában.
Az MNB számai között megtaláljuk a pénzügyi vagyon úgynevezett nem konszolidált mutatóit is, ami semlegesíti az államháztartáson belüli tartozásokat, tehát például amikor egy önkormányzat egy minisztériumnak tartozik.
Az ÁKK a magyar államháztartási törvénynek megfelelő szabályok alapján további mutatókat is számol. Ezeket is különféle bruttó államadósság kategóriáknak nevezik, de a számítási módszerek különböznek az MNB módszertanától és a maastrichti adósságmutatótól is. Ráadásul ezeknek is van konszolidált és konszolidáció nélkül számított értékük. Az államháztartás bruttó, konszolidált adósságmutatója sajnos csak 2012-ig van meg, tehát ezzel nem tudunk számolni, akkor 78,5 százalék volt. Ami megtalálható, az önkormányzatok nélkül számított úgynevezett központi költségvetési adósság, ami 74,2 százalékról 75,3 százalékra emelkedett, de mivel ebben benne van a jelentős mértékű önkormányzati adósságátvállalás, a mutató önmagában félrevezető.
A GNI jobb viszonyítási alap lenne
Az adósságráta százalékos értékének számítását két további tényező nehezíti. Az egyik, hogy a bruttó hazai termék még csak becslési formában létezik, erről a statisztikai hivatal néhány héten belül tesz közzé előzetes tényadatot. A GDP értéke ráadásul még közel kétévnyi többszöri felülvizsgálattal változik, tehát "betonbiztos" számítást majd 2015-ben lehet végezni. Akkorra persze már keveseket fog érdekelni a tényadat, és mindenki a 2014-es értékről fog beszélni.
Ehhez még hozzátehetjük, hogy a bruttó hazai termék nevezőben való szerepeltetése nem feltétlenül helytálló, mert nem tükrözi pontosan a valós helyzetet, hiszen az országból kivitt jövedelmeket is tartalmazza. Szerencsésebb lenne a bruttó nemzeti jövedelmet (GNI) alkalmazni, ez ugyanis csak az itt maradt jövedelmeket mutatja ki. Számos országban ezt tekintik referenciaértéknek, Magyarországon azonban a GDP honosodott meg.
Fontos az árfolyamhatás
A legfontosabb részlet viszont csak most jön. Az árfolyamhatás kiigazítását az összes fentebbi adósságrátára el kell végezni ahhoz, hogy megbízható képet kapjunk a tényleges helyzetről − de legalább a viták középpontjában szereplő maastrichti mutatónál érdemes lenne. Ráadásul éppen ez utóbbinál nem lehet kiszámítani a pontos értéket, mert nincs devizabontás.
Márpedig az euróárfolyam 2013. december végén 296,91 forint volt, ami 1,9 százalékkal magasabb a 2012 végi 291,29 forintos értéknél. Itt némi zavart okozhat, hogy kizárólag az euróárfolyamot vettük alapul, pedig vannak dollárban kibocsátott kötvények is. Ennek oka, hogy az adósságkezelő a kibocsátással egy időben úgynevezett swap-ügyletekkel az adósságot rögtön euróalapra váltja, tehát végül a devizaadósság euróalapú lesz.
A többi adósság kategóriára rendelkezésre áll a devizabontás, tehát ezeknél ki lehet számítani, hogy változatlan árfolyam mellett hogyan alakul az adósság. Az árfolyamhatás adósságmutatótól függően 170-190 milliárd forint között mozgott tavaly, ami azt jelenti, hogy az árfolyam gyengülése nélkül 0,6 százalékponttal kisebbek lennének az adósságmutatók. Ha feltételezzük, hogy ez a hatás érvényesülhetett a maastrichti mutatónál, akkor a 79 százalék helyett 78,4 százalékot kapunk, ami még jelentősebb adósságcsökkenést jelent a már említett, 2012 végi 80,2 százalékos értékhez képest.
Az adósságkérdésre tehát a legpontosabb válasz, amit jelenleg mondhatunk, hogy a mutató - az árfolyamhatást is figyelembe véve - 1,6 százalékponttal csökkent.
Szerző: Barcza György
