− Mennyiben változtak meg a viszonyok a magyar−orosz hosszú távú gázszerződés kapcsán azzal, hogy az állami MVM Zrt. tulajdonába került a korábban E.On-érdekeltség nagykereskedő cég?
− A szállítási modell ugyanaz, az egyetlen változás, hogy a tulajdonosi módosulások nyomán az MVM, a Gazprom Export és a Panrusgáz Zrt. tárgyal, az E.On nélkül. Minden árat úgy alakítottunk ki, hogy azok összhangban álljanak a piaci feltételekkel és egyben versenyképesek is legyenek. Abban is megállapodtunk, hogy 2013 és 2014 vonatkozásában a leszerződött mennyiségek egy részének leszállítását későbbi időszakra halasztjuk.
− A Gazprom korábban közölte, nem érdekli az E.On-tulajdonú gönyűi erőmű megvásárlása, de "nyitott az együttműködés más formáira". Mit jelenthet ez a gyakorlatban? Más magyar cégekkel terveznek együttműködést?
− A közeljövőben a Gazprom nem tervez sem erőművet vásárolni, sem bármilyen áramtermelő egységet működtetni Magyarországon − ami a gönyűi erőmű potenciális megvásárlására is igaz. Ezen kívül azonban minden felmerülő együttműködési lehetőséget megvizsgálunk, egyelőre azonban nem merült fel a vállalat számára vonzó ajánlat e téren. Széles körben együttműködünk azonban az MVM-mel, ami egyrészt a már futó Déli Áramlat-projektet jelenti, ezt Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök is támogatásáról biztosította a közelmúltban. A közös munka másik potenciális területe lehet a földgáz motorhajtó anyagként való felhasználása, illetve erre vonatkozó fejlesztések végrehajtása Magyarországon − ezt nagyon ígéretes területnek látjuk és Európa-szerte részt kívánunk venni a fejlesztésekben.
− A Gazprom Export adatai szerint tavaly 161,5 milliárd köbméter gázt exportált Európába a cég, Magyarországra is több mint 13 százalékkal több gáz érkezett. Milyen tényezők járultak hozzá leginkább a volumen növekedéséhez?
− A múlt év rekordot hozott a társaság számára, az előző évihez képest 16 százalékkal nőtt a leszállított volumen. A növekedéshez hozzájárult többek közt a hosszabb hideg időszak, ami nagyobb gázfogyasztással járt Európában. Emellett változtak a gáztárolási stratégiák, a tárolókat a hosszabbra nyúlt hideg miatt tovább használták, a betárolás pedig később kezdődött el, azonban a 2014-es téli időszakra időben be kellett fejezni a műveletet, illetve a keresletet növelte az is, hogy javultak a gazdasági körülmények kulcspiacainkon. Tavaly a Gazprom biztosította az Európába szállított összes földgáz harmadát, miközben más beszállítók csökkentették a mennyiségeket, néhányan − mint Algéria, Norvégia vagy az Egyesült Királyság − kitermelési, mások − például Algéria − politikai problémák, illetve az arab tavasz utóhatásai miatt, Katar esetében pedig a növekvő ázsiai piacok magasabb árai csökkentették az ide irányuló szállítások mennyiségét.
− Meghatározható-e, hogy az átlagos tőzsdei spot árak, illetve a hosszú távú szerződések díjtételei milyen viszonyban állnak most egymással? Milyen trendek várhatók például az olajindexálás változásában?
− Világossá kell tenni a spot és a hosszú távú szerződések szerinti árak közötti különbséget: előbbiek a rövid távú piaci viszonyokat képezik le, utóbbiak pedig nem csupán az energiahordozót, hanem egyéb szolgáltatásokat is tartalmaznak, így többek közt a fogyasztás változásainak megfelelő mennyiségi módosítások lehetőségét. A hosszú távú szerződések tervezhetőséget és biztonságot jelentenek − szemben a tőzsdei árakkal, elég csak az amerikai piacokon az utóbbi időszak hideg időjárására adott reakciókra gondolni, de 2013 telén Európában is hasonló tendenciák indultak az árak változásában. A spot árfolyamok ráadásul hosszabb távon az olajindexált szerződéses árakkal korrelálnak és nem a kereslet-kínálat alakulásával. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyik vásárlónk sem kívánja teljesen megszüntetni az olajindexálást és ezzel teljes egészében a volatilis piaci árakra hagyatkozni. A kontinentális Európa egy hibrid árazási rendszert alakított ki az olaj- és gázindexálás együttesével, e modellben az olajindexált árak játsszák a főszerepet, amit a tőzsdei árfolyamok mellékszereplőként csak kiegyensúlyoznak − mindez pedig egy jól működő és versengő rendszert eredményez.
− A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint nem várható, hogy az amerikai palagáz letörné az energiahordozó európai árát, az olaj pedig harmadával drágulhat a következő húsz évben − milyen stratégiát követ a Gazprom, illetve milyen várakozásokkal tekint a palagáz szerepére?
− Az elmúlt években megvizsgáltuk, hogy a palagáz milyen változásokat hozott az Egyesült Államokban, ez alapján − persze elismerve azt, hogy a palagáz önmagában előnyös az iparág egésze számára − nem feltétlenül vagyunk meggyőződve arról, hogy az ottani helyzet itt is megismétlődik. A nem hagyományos gázkészletek kitermelése − a jelenlegi költség- és árviszonyok között − csak a kapcsolódó palaolaj-kitermeléssel, illetve a pénzügyi derivatívákkal együtt lehet életképes. A jelenleg elérhető piaci árak nem nyújtanak fedezetet a palagázfejlesztésekre, az amerikai Henry Hub jegyzésárai például harmadával alacsonyabbak a kitermelési árnál, ezért is lehet arra számítani, hogy az amerikai gázárak is tovább emelkednek. Ennek ellenére természetesen a Gazprom is követi és ösztönzi a fejlesztéseket e téren, hiszen ezek világszerte növelik a gáz presztízsét és felhasználását. A nem hagyományos készletek fejlesztése azonban történelmileg mindig is a hagyományos készletekhez való hozzáférés szűkülésére adott reakció volt, a Gazprom azonban a világ legnagyobb hagyományos gázmezőiből szerzi bevételeit, így a drágább nem hagyományos fejlesztések egyszerűen kereskedelmi szempontból lennének értelmetlenek a cég számára.
− Az orosz kormány nemrégiben úgy döntött, hogy megnyitja a folyékony földgáz (lng) piacát. Ez milyen változásokat hozhat a szegmensben, illetve milyen hatása lehet a Gazprom tevékenységére a lépésnek?
− A versenyt üdvözöljük, a Gazprom mindig is támogatta a tisztességes versengést a gázpiacon. Vitathatatlan, hogy az lng-kereskedelem megnyitásával új szereplők is üzleti lehetőséghez jutnak, de az orosz kormány azon döntése, hogy fokozatosan liberalizálja az lng-exportot, a Gazpromot is arra ösztönzi, hogy fenntartsa ambiciózus növekedési stratégiáját e szegmensben. Abban bízunk, hogy az orosz földgázexport képes lesz megőrizni versenyképességét a nemzetközi piacokon, mivel az lng-szállításoknál világszerte az olajindexálás marad a benchmark, a Gazprom csővezetékein érkező gáz versenyképes marad. A trendek szerint az lng a mostaninál fontosabb szerepet játszik majd a globális piacokon a következő években. A Gazprom ezért is határozott meg ambiciózus, de reális célokat, várakozásaink szerint a globális lng-piac 14 százalékkal nőhet 2030-ig. Lng-t már most is szállítunk, illetve fejlesztés alatt áll a Vlagyivosztok projekt is, amely Japánba irányul majd. Az lng-előállítás növelésével emelkedhet a vállalat exportja, olyan új piacokat is meghódíthat, amelyek csővezetéken nem érhetők el számára.
− Az elmúlt időszakban többször fenyegetett európai ellátási problémákkal az Oroszország és Ukrajna közötti gázvita, legutóbb a Naftogaz azt jelezte, nem biztos, hogy időben ki tudja fizetni a számlát. Mi lehet a mostani helyzet végkimenetele?
− Ukrajna szabadon választhatja meg, hogy honnan szerzi be a földgázt, a Gazprom legfőbb aggálya ugyanakkor az, hogy az ország képes-e betartani az aláírt szerződéseket, mind az ottani szállítások, mind a tranzit szempontjából. A jelenleg érvényes szerződésmódosítások biztosítják, hogy Ukrajna továbbra is a Gazpromtól szerezze be a gázt a legoptimálisabb mennyiségben, ami mindkét fél számára kielégítő eredmény. Fontos azonban látni, hogy meglehetősen jól jövedelmeznek Ukrajnának az orosz gázhoz kapcsolódó tranzitdíjak, ezért azt tartjuk tisztességesnek, ha a Gazprom megbízható és hatékony tranzitszolgáltatást kap az országtól. Továbbra is dolgozunk a megállapodáson és egyelőre úgy látjuk, nem kell ellátási problémákra számítani a téli időszakban. A 2009-es szerződés legutóbbi módosításával Ukrajna harmadával olcsóbban, ezer köbméterenként 285 dollárért vásárolhatja a gázt a következő hónapokban − ez egy időleges helyzet, ami lehetővé teszi az ország számára, hogy megerősítse gazdaságát. A megállapodás és az ezzel járó új szerződéses feltételek azonban azt az előfeltevést is tartalmazzák, hogy Ukrajna képes lesz nagyobb mennyiségű gázt vásárolni az alapvető szerződéses feltételek teljesítésével párhuzamosan, ami üzletileg is előnyös a Gazprom számára.
− Az elmúlt év végén indított versenyjogi vizsgálatot az EU a Gazprom kereskedelmi gyakorlata kapcsán, látszik-e itt valamilyen előrelépés?
− Először is leszögezném, a vizsgálat önmagában nem jelenti azt, hogy a Gazprom bármilyen módon is megsértette az uniós versenyjogi szabályokat, ráadásul a vállalat bizonyos esetekben csupán végrehajtja az Oroszország és az adott EU-tagállam közötti szerződést − ezek többsége pedig már tizenöt-húsz éve hatályban van, vagyis a jelenlegi uniós szabályok megszületése előtt keletkezett. Mindenesetre folytatjuk a konstruktív párbeszédet az Európai Bizottsággal, abban a reményben, hogy mindkét fél számára elfogadható választ találunk a felmerült kérdésekre.
Szerző: Leszák Tamás
