A négynapos decemberi Nagyházi-árverés rezüméje: a műtárgypiac változatlanul bizonytalan, nem rajzolódnak ki trendek, nem látszanak egymásra épülő folyamatok. Ami az őszi árverésen igaznak tűnt, annak az ellenkezője történt decemberben. Az akkor jól teljesítő tárgytípusok, mint például az ezüstök és a nagy értékű ékszerek, most visszafogottabban mentek − az antik festmények vagy a keleti tárgyak, melyek az év korábbi árverésein döcögtek, most szép licitemelkedésekkel keltek el. Hosszú működésünk során megismertük gyűjtőinket, tudjuk, kinek mi illik a kollekciójába, de míg korábban meg tudtuk jósolni, hogy ki vesz meg egy-egy tételt, ma már a nagy gyűjtők is kiszámíthatatlanok − mondta lapunknak Mayer Vera, a Nagyházi Galéria becsüse. Nincsenek kitaposott utak és nekünk sincsenek már előzetes elvárásaink − értékelte a szakember a decemberi árverést. Az aukció legdrágább festménye Hermann Salomon David Corrodi: A Nílus partja alkonyatkor című 1900-as vászna volt, ez kikiáltási árán, 38 millió forinton cserélt gazdát. Külföldi tulajdonoshoz került, aki jó áron jutott a festményhez, és a magyar eladó is elégedett az eredménnyel. (Tavasszal a Sotheby's londoni árverésén 500 ezer fonton ütöttek le egy hasonló Corrodi-képet.)
Az ikonokra volt kereslet, az európai ízlésre valló Madonna-festmény (szláv ezüstokláddal) 220 ezer forintról indult, végül 700 ezret ajánlottak érte. Ennél nagyobb ugrásokat is láthatott a közönség: a XIX. századi Rubens-másolat 340 ezer forint helyett 1,3 millióért kelt el, egy zománcozott kék asztalközép 80 ezer forintos kezdésről 750 ezer forintig menetelt. A szobrok is jobban mentek, mint korábban: egy Narcissust ábrázoló XIX. századi olasz bronzszoborért háromszoros árat fizettek a 300 ezres leütéssel, Kovács Margit kerámiái megkapták a 200 ezer forint körüli árakat. A magyar festmények közül viszont visszamaradtak a legértékesebbek is. A 16 millió forintért kínált Ferenczy-parkrészletre nem érkezett ajánlat (fél évvel korábban Virág Juditnál 22 millión ütötték le). Aba-Novák 4,8 millión kezdő Tündérhegyi szanatóriuma is megmaradt, Berkes Antal Téli városrészlete viszont elkelt 1 millióért. A legdrágább magyar festmény Mészöly Géza Forrás holdvilágos tájban című képe lett, ezért megadták a 2,6 millió forintos kikiáltási árat.
A keleti tárgyak kapósabbak voltak, mint legutóbb, különösen az elefántcsont faragványok ára emelkedett: egy 13 centis szobor árát 70 ezer forintról 260 ezerre tornászták fel, egy kínai Putai-faragványét (képünkön) 170 ezerről 550 ezerre, egy ékszerdobozkáét 48 ezerről 340 ezerre.
A bútorok közül a használati kisbútorok elkeltek, a nagy vesztesek a tabernákulumok voltak. Öt-hat szép darab is volt a kínálatban, egymillió körül indították őket − szemben a tíz évvel ezelőtti, 3 millió körüli árakkal −, de így sem akadt rájuk vevő. Elkelt viszont a párizsi Krieger szalongarnitúra 2 millió forintért, egy szalonasztal 650 ezerért és egy csontberakásos íróasztal 1,7 millióért. A XVIII. századi velencei tükörért 280 ezres kezdés után 700 ezer forintot adott valaki.
Szerző: Szabó Márta
