A svájci sajt mellett már a banktitok is lyukacsos

Az Európai Unió és az Egyesült Államok − nyomás alatt tartva a privátbanki szolgáltatókat − egy átlátható pénzügyi modell bevezetését szorgalmazzák, amely automatikus információcserét biztosítana, gátat szabva a pénzmosásnak és a terrorizmus finanszírozásának. A szabályozás szigorításával egyidejűleg ugyanakkor a banktitok is sérülhet, mivel a pénzintézeteknek adatokat kellene szolgáltatniuk az offshore-vagyonokról és azok tulajdonosairól. A transzparens modell standardjainak javaslatát az OECD mellett működő kormányközi pénzügyi akciócsoport, a Financial Action Task Force (FATF) dolgozta ki. A szervezet vizsgálja a tagállamok pénzügyi rendszerrel kapcsolatos jogalkotását, gyakorlatát, intézkedéseit, rendszeresen értékeli azokat, valamint javaslatokat tesz fejlesztésükre és harmonizálásukra.

A transzparens pénzügyi modell

Az átláthatóság hangoztatásának hátterében − a pénzmosás és terrorizmus finanszírozásának megakadályozását célzó ésszerű törekvések mellett − felsejlenek a forrásteremtésre irányuló politikai, kormányzati érdekek is. A kormányok örömmel tennék rá a kezüket az adószabályok elkerülésével, kijátszásával keletkezett offshore-vagyonok lehetőleg minél nagyobb részére. Ehhez Svájcban támogatóra akadtak, hiszen az alpesi állam már évekkel ezelőtt beleegyezett, hogy adatokat szolgáltat a kétes eredetű offshore-vagyonok tulajdonosairól. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a külföldön kezelt vagyonoknak csupán egy része származik adócsalásból, jelentősebb hányaduk legális jövedelem.

Az ország bankszövetsége múlt pénteken közleményben foglalt állást a pénzmosás alapjául szolgáló, adózással kapcsolatos bűncselekményekről. Ebben támogatja az FATF nemzetközi standardjainak bevezetését, de kifogásolja a javaslat jelenlegi formáját. A tervezet az adócsalást a pénzmosás előcselekményének minősíti, a szövetség azonban úgy látja, a javaslat a banki gyakorlatba csak nehezen átültethető. Az FATF-tervezet arra épül, hogy csak súlyos bűncselekmény lehet a pénzmosás előcselekménye, olyan ismertetőjegyekkel, amelyek fokozzák a tett jogtalanságát, és a pénzügyi közvetítők számára is egyértelműen megállapíthatóak. A bankszövetség a súlyosságra hivatkozva kívánja elérni, hogy a jövőbeli adóköveteléseknél a parlament által javasolt 200 ezerről legalább 600 ezer frankra emeljék az elcsalt adó küszöbértékét. A szervezet határozottan elutasítja továbbá, hogy a pénzügyi közvetítők számára a 100 ezer frank feletti készpénzügyletek lebonyolításához további vizsgálati és gondosságra vonatkozó szabályokat tegyenek kötelezővé, mert ilyen esetekben a felelősség nem a közvetítőt, hanem a feleket terheli.

Adózás mindenekfelett

Elsőként, néhány éve az Egyesült Államok kopogtatott Svájcban állampolgárai pénzügyei után érdeklődve. Szerették volna megtudni, kik és mekkora összegekkel rövidíthették meg az államkasszát. Kezdetben ugyan visszapattantak a banktitok szentségét védő svájciakról, akik végül engedtek az erőteljes, hosszas nyomásnak, és mostanra együttműködnek az USA szövetségi hatóságaival. Az adóügyekkel kapcsolatos vita öt éve zajlik a két ország között. Az amerikai igazságügyi minisztérium (DOJ) létrehozott egy együttműködési programot az alpesi ország bankjainak, a svájci pénzpiaci felügyelet, a FINMA pedig az elmúlt hetekben nyilvánosan felszólította az ország több mint 300 hitelintézetét, hogy vegyenek részt a kezdeményezésben. A program aszerint, hogy az adott bank az amerikai állampolgár vagyonának kezelésével megsértette-e az USA adótörvényeit vagy működésével hozzájárult-e jogsértő módon keletkezett pénzek eltitkolásához, négy pénzintézeti kategóriát állít fel. A bankoknak december 9-ig "önként" kellett választaniuk, mely csoportba sorolják magukat, illetve részt vesznek-e egyáltalán a programban. Az első kategória nem volt kérdéses, ide az a 14 intézmény került, amelyek ellen az Egyesült Államokban már büntetőjogi vizsgálat zajlik. Idetartoznak többek között a Credit Suisse, a Julius Baer, valamint Bázel és Zürich kantonális bankjai.

Az amerikai igazságügyi minisztérium érdeklődésének középpontjába egyértelműen a 2. kategóriába eső, aranytojást tojó tyúknak számító bankok tartoznak. Ezek a pénzintézetek még nem állnak büntetőjogi vizsgálat alatt, de a bankvezetésnek jó oka van azt feltételezni, hogy az ügyfelek kiszolgálásával megsértették az USA adótörvényeit, azaz 2008. augusztus 1-jét követően vélhetően adózatlan amerikai offshore-pénzt fogadtak be. A második csoport bankjai jókora bírságokra számíthatnak, emellett pedig minden, amerikai magánszemélyekkel folytatott offshore-ügyletükről információt kell szolgáltatniuk, nevekkel, beosztásokkal, illetve harmadik fél megjelölésével. Nem maradnak ki a jóból azok sem, akik időközben a vizsgálattól tartva megszüntették svájci banki ügyfélkapcsolatukat. A szintén kiadandó távozottak listája (leaver-list) igaz, anonim módon, de tartalmazza a korábbi bankkapcsolat lényeges adatait, így azt is, hogy a volt ügyfél hová irányította át pénzét.

Csoportosítva

Szakértők úgy vélték, hogy mintegy 80 bank kérheti magát a második csoportba, a FINMA azonban minden bizonytalannak azt javasolta, hogy ezt a kategóriát válassza, így végül a pénzintézetek többsége ide kerülhetett. Annak, aki lakossági ügyfeleket szolgál ki, vagy csak feltételezi, hogy ügyfeleinek amerikai érintettsége lehet, szinte nem maradt más lehetősége, mint hogy érintettnek deklarálja magát. Ez vonatkozik a legtöbb privátbanki tevékenységet végző intézményre, minden közepes és nagy kantonális és regionális bankra, illetve a Svájcban tevékenykedő mintegy 130 külföldi bank számára − amerikai érintettség esetén − az anyabankja vélhetően szintén elrendelte a 2-es kategóriában történő részvételt. A kiszabható büntetés nagysága a számlanyitás időpontjától függően az érintett vagyoni érték 20−50 százaléka is lehet. Összeségében 30-50 bank dönthetett úgy, hogy részt sem vesz. Ezek főként kis kantonális intézmények vagy kimondottan tőkepiaci tevékenységre, illetve kereskedelemfinanszírozásra szakosodott bankok lehetnek. A 3. csoportba sorolhatta magát az, akinél csak egyedülálló problematikus esetek szerepelhetnek, vagy a 4. kategóriát választhatták az elsősorban helyi ügyfélkörrel rendelkezők (hozzávetőleg 100 ilyen lehet). A 3. kategória pénzintézetei a definíció szerint nem sértették meg az amerikai adójogot és mentesülnek a büntetésfizetés kötelezettsége alól, azonban ártatlanságukat bizonyítaniuk kell a DOJ előtt. Ez a gyakorlatban egy külső szakértő megbízásával jár, aki átvizsgálja a pénzintézet számláit, és nyilatkozik róla, hogy a bank valóban nem érintett kétes eredetű pénzek kezelésében.

A 2-es kategória bankjainak legkésőbb december 31-ig egy úgynevezett Non-Prosecution Agreement (NPA) megkötése iránti kérelmet kell benyújtaniuk. Az NPA peren kívüli megállapodás, amely tartalmazza a számlanyitás időpontjától függő bírság nagyságát.

Az elmúlt egy hét során több bank is nyilvánosságra hozta, mely csoportot választották az adóvita lezárását célzó együttműködési programban. A Berner Kantonalbank (BEKB) és a Valiant regionális bank a 2-es kategóriában szerepel, és minden bizonnyal büntetést is fizetnek majd. A Valiant nyilatkozata szerint 400 ezer ügyfelük kevesebb mint 0,1 százaléka amerikai, nem zárható ki azonban, hogy néhányan közülük vagyonukat nem az adójogszabályoknak megfelelően vallották be az Egyesült Államokban. A Vontobel a bírságmentes 3-as kategória mellett döntött. A bank már jó előre bebiztosította magát a kellemetlenségekkel szemben, mert az amerikai lakossági ügyfeleket már 2008-ban egy külön erre a célra alapított, az USA felügyeleti hatósága, a Securities and Exchange Commission licence alatt működő leányvállalat szolgálja ki. Svájc pénzügyminisztere, Eveline Widmer-Schlumpf bízik benne, hogy az USA igazságügyi minisztériuma megelégszik az intézkedésekkel, a bankok pedig a programban történő részvételükkel lezárhatják a múltat.

Szerző: Napi Gazdaság