Kilencven éve, 1923 szeptemberében tették le az első 252 önkormányzati lakás alapkövét az osztrák fővárosban. Az időközben 220 ezresre bővült szociális lakásállomány történetét multimédiás kiállítás is bemutatja. \"Fény, friss levegő és napsütés\" volt a víziója az 1923-ban elfogadott bécsi lakásépítési programnak, amely négy év alatt 25 ezer önkormányzati lakás építését tűzte ki célul. A program megvalósítását a lakásépítési adó 1923-as bevezetése tette lehetővé, ami Hugo Breitner városi pénzügyi tanácsnok nevéhez fűződik. A történelmi események miatt 1934-től megtorpant a lakásépítési lendület és a pusztulás évei következtek.
Az ötvenes években több ezer kicsi, moduláris duplex lakással igyekeztek kielégíteni az egyre növekvő igényt. A hatvanas évek fordulatot jelentettek a lakásépítésben, és újjáépítés helyett új lakóövezeteket hoztak létre a város szélén. A háború vége után 25 évvel már 100 ezerre nőtt az új önkormányzati lakások száma.
Míg a hetvenes, nyolcvanas évek a felújítás jegyében teltek, addig a kilencvenes években a vasfüggöny lebomlása és az egyszemélyes háztartások terjedése újabb keresleti hullámot gerjesztett. Ezt évi 10 ezer új lakás építésének támogatásával igyekezett kielégíteni Bécs, ami a lakásállomány minőségi javulását is eredményezte. Míg 1984-ben az önkormányzati lakások csaknem fele standard alatti volt, addig mára ez az arány az 5 százalékot sem éri el.
Az új évezredben már a \"service\" és a \"smart\" a bécsi lakásépítés címszava, ezek jegyében készül például az osztrák főváros új városrésze, a Seestadt Aspern, amelynek első otthonaiba jövőre költözhetnek be a lakók. Az új lakásépítési projektek megvalósítása során a minőség és a megfizethetőség mellett a jövendőbeli lakók − idősek, fiatalok, családosok, fogyatékkal élők − eltérő igényeit is igyekeznek figyelembe venni.
