− Nemzetközi lánc tagjaként mennyire sokkolta önöket a válság?
− Éppúgy, mint a magyar piac többi szereplőjét. A különbség csak annyi, hogy a nemzetközi foglalások alapján mi már 2008 őszén éreztük, hogy nehéz idők következnek. A sokk 2009 első munkanapján ért minket, akkortól a nemzetközi cégek képviseletei sorra mondták vissza rövid távú megrendeléseiket. Sokan ugyanis nem hároméves flottafinanszírozást kértek, hanem nagyjából azonos számú autót béreltek folyamatosan.
− Mit tettek ebben a helyzetben?
− A természetes kétségbeesés után az új helyzethez igazodva racionalizáltuk üzemelésünket. Elsőként a fölöslegessé vált autóktól igyekeztünk megszabadulni, de sem itthon, sem másutt nem találtunk vevőt. Mivel a flottát devizában finanszíroztuk, az eladás olyan árfolyamveszteség realizálásával járt volna, amit nem lehetett elviselni. Így a normális esetben lecserélésre kerülő autókat rendbe tettük és növeltük a kihasználtságot. Ez viszont azzal járt, hogy − mivel mások is hasonlóan cselekedtek − drasztikusan csökkentek a bérleti díjak, ami a szakma máig tartó lejtmenetéhez vezetett. Jelenleg 20 százalékkal olcsóbban lehet bérelni egy autót, mint 2008-ban.
− Milyen alkalmazkodásra volt még szükség?
− Gyakorlatilag újraszerveztük a céget. A legapróbb költségelemet is kielemeztük, és ha kellett, váltottunk. Máshol mosatjuk az autóinkat, máshol szervizelünk és más telefontársaságnál vagyunk. Nem mindig azért váltottunk, mert elégedetlenek voltunk: minden forintnak jelentősége lett. Így tudtuk elkerülni azt, hogy komolyabb létszámleépítésre kerüljön sor.
− Miként változott azóta a piac?
− Az új autók értékesítésének mai alacsony szintje is mutatja, hogy nem történt kedvező elmozdulás. A nagy cégeknél a korábbinál lényegesen kevesebb vezető kap dedikált szolgálati gépkocsit és nagyobb futásidővel cserélik az autókat. A video- és webkonferenciák miatt is csökkent az utazások száma, miközben a nagyobbak helyett már a kis autókat igényli a piac. Abban is visszatértünk a kilencvenes évekhez, hogy ismét megjelentek a kulcsos autók, amelyeket közösen használnak az alkalmazottak. Azt is látjuk, hogy több vállalat nem új, hanem fiatal használt autót ad az alkalmazottainak. Emiatt kivonultunk a flottafinanszírozásból.
− A bérelt gépkocsik áfájának új visszaigényelhetősége sem segített?
− Csalódnunk kellett. A kis- és középvállalatoknál lehetett volna igazi előny az áfa visszaigénylése, de akinek nincs pénze, akkor sem tud költeni, ha ezt kedvezménnyel teheti. Ezt a szektort sújtotta leginkább a válság és így ők szorulnak leginkább rá arra, hogy amit maguk meg tudnak oldani valahogy, azt ne végeztessék el mással.
− Mit segített, hogy a világ harmadik legnagyobb autókölcsönző láncához tartoznak?
− Mivel az internetes foglalási rendszerünk a legjobbak közé tartozik, a Malév Zrt. f. a. csődje után nem kellett attól tartanunk, hogy nem lesznek utasaink. Azzal kellett foglalkoznunk, hogy milyen minőségű vendégek érkeznek és így milyen új stratégiát kell kidolgoznunk. A nemzeti légitársaság kiesésével olyan kispénzű turisták jönnek hozzánk, akiknek minden fillér fontos. Így Budapesten ma 30 százalékkal olcsóbb a reptéren felvett autó, mint Brüsszelben vagy Párizsban. És miközben a reptéri iroda drágább, mint Nyugat-Európában, az itt semmilyen védettséggel nem jár. Ma több száz ilyen-olyan autókölcsönző üzemel és az internetes foglalásokkal kiszolgálhatja a reptérre érkező utasait.
− A válság idején miként találta ki a másnapi stratégiákat?
− Egy vezetőnek az a dolga, hogy mindig megújuljon − ezért is tartoznak a veszélyeztetett kategóriába a menedzserek. Folyamatosan nézem a magyar és a külföldi híreket és mindig azon gondolkodom, mi az, amivel újdonságot hozhatunk a piacra, úgy, hogy egy nemzetközi lánchoz tartozva nem engedhetünk a színvonalból. Az árstruktúránkat már átalakítottuk: a kezdetekhez visszatérve megszűnt az extrák ingyenessége. Megint vannak alapcsomagok és minden pluszszolgáltatást − kezdve a tankolástól a reptéren történő átvételig − külön tételként számolunk fel. Mivel hétvégére csak a turisták jönnek, erre is kidolgoztunk egy attraktív díjcsomagot.
− Vezetőként miként élte meg a válságot?
− A legrosszabb azt látni, hogy önhibánkon kívül az elmúlt évtizedek eredményei kezdtek semmivé válni. Azt is nehéz elfogadni, hogy már mindent a pénz határoz meg, ami akár évtizedes emberi, üzleti kapcsolatok felbomlásáért is felelős. Az állandó külső nyomás a munkahelyi hangulatot is negatívan befolyásolja, mert az állandó bizonytalanság nem kedvez a közösségépítésnek. De mi legalább elmondhatjuk, hogy miközben a nagy láncok képviselői közül is akadtak, akik bezártak vagy más lánchoz kerültek, mi folyamatosan jelen vagyunk. Ez ad erőt ahhoz, hogy túléljük a jelenlegi helyzetet, miközben az sem öröm, hogy az országnak és a szakmának már rég nem itt kellene tartania − igaz, ehhez értelmes összefogásra is szükség lenne.
Kapott_NEM_jelenik_meg_FE-n
