Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nagyjából fél méter széles rozsdás csík emelkedett ki a vízből − így konstatálták az első olasz tudósítások tegnap valamivel délelőtt 11 után, hogy sikerült kimozdítani a Toscanához közeli Giglio szigetének sziklás partjáról a tavaly január 13-án rádőlt Costa Concordia tengerjárót. A valószínűleg egy balul sikerült kapitányi manővernek köszönhető szerencsétlenségben a fedélzeten levő 4229 főből 32-en vesztették életüket − köztük egy magyar zenész −, két holttest azóta sem került elő.
A 114 500 tonnás hajó elmozdításán hónapok óta dolgozott egy mintegy 500 fős nemzetközi csapat a Titan Salvage-Micoperi nevű amerikai−olasz konzorcium szervezésében; a csaknem 300 méter hosszú utasszállítót bonyolult acélkábelrendszer, illetve a hajótest alá, a tengerfenékre épített talapzat segítségével tervezték egyenesbe billenteni. (Hasonló technikát alkalmaztak már az 1941-es Pearl Harbour-i japán támadás után, akkor a USS Oklahoma amerikai csatahajót állították így fel.) A felborult Costa Concordián mintegy 70 méteres léket vágtak a parti sziklák, ezen keresztül becslések szerint több mint 230 ezer köbméter víz került bele, aminek a harmada ömölhet ki, amikor a hajó egyenesbe kerül. Ha a lapzártánk idején még zajló felállítás sikerül − amire nincs B terv, figyelmeztettek a manőver irányítói −, akkor a következő hónapok a stabilizálással telnek, majd a hajót elvontatják és szétbontják.
Az egész művelet költségei a hajótulajdonos Costa Cruisers vezetése szerint meghaladhatják a 600 millió eurót (800 millió dollár) − ezzel minden idők legdrágább hajóroncs-kiemelése lesz −, ezt is figyelembe véve a biztosítók teljes kárát a Reuters szerint több mint 1,1 milliárd dollárra teszi a Münich Re viszontbiztosító.
