Az Európai Uniónak még sokkal tartozunk

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Még 2008. október 29-én jelentették be, hogy Magyarország számára az IMF a 15,7 milliárd dollár (12,5 milliárd euró) összegű segítséget 17 hónapos készenléti hitelkeret formájában nyújtja, míg az EU 6,5 milliárd euró (8,1 milliárd dollár), a Világbank pedig 1 milliárd euró (1,3 milliárd dollár) hitelt biztosít. A döntés azután született meg, hogy a nemzetközi pénzügyi válság közepette spekulációs nyomás alá került a forint, az állampapírpiac és az OTP, a Gyurcsány Ferenc vezette kormány pedig segítségért fordult a szervezetekhez 2008. október 9-e éjszakáján.

Az EU által nyújtott kölcsön 6,5 milliárd eurós keretéből három lépésben összesen 5,5 milliárdot hívott le a magyar kormány 2009 júliusáig. Az Állami Számvevőszék tavaly nyáron publikált jelentése szerint ezt a forrást teljes egészében a lejárt forintadósságok finanszírozására fordították. Ebből 2014-ben kétmilliárd eurót, 2016-ban további 1,5 milliárdot kell visszafizetni, míg a 2008-ban lehívott kétmilliárd eurót 2011-ben már vissza kellett fizetni. Az EU-tól felvett kölcsön annyiban speciális, hogy ennek esetében nincs mód korábbi törlesztésre.

Az IMF-től és az EB-től származó, összesen mintegy 19 milliárd euró hitelkeretből végül 12,9 milliárd eurót a magyar állam, 1,4 miliárdot az MNB vett fel. Az egyes hitelrészletek lehívására vonatkozóan elemzések, hatástanulmányok, a felhasználásra vonatkozó értékelések a pénzügyi tárcánál nem készültek − állapították meg a számvevők. Az IMF-hitel 2,23-3,36 százalék, az EU-é 3,23-3,625 százalék kamatozású volt. A kedvező kamatozás mellett a hitelek után fizetendő rendelkezésre állási jutalék és szervezési költségek jelentős kiadást jelentettek. Az IMF a folyósított hitelfelvételre 11,4 milliárd, az EB 5,1 milliárd forint költséget (banki jutalék és egyéb költség) számolt fel.