Az online pénztárgépek bevezetésének egyik fontos akadálya hárult el a múlt héten, amikor a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal bejelentette, hogy három, online adatszolgáltatásra alkalmas pénztárgépet engedélyezett. Ezek hiányában nyilvánvalóan hiábavaló lett volna bármilyen erős kormányzati szándék a NAV-hoz bekötendő pénztárgépek adatátadása keretében megvalósuló fokozottabb ellenőrzés iránt.
A többi műszaki feltétel már korábban megvalósult: az adóhatóság részére nyújtandó adatszolgáltatáshoz szükséges GSM-szolgáltatók rendelkezésre állnak, csakúgy, mint a több mint 500, nyilvántartásba vett pénztárgépszerviz és a több mint ezer, érvényes igazolvánnyal és plombanyomóval rendelkező műszerész. Mindezek fényében a türelmi időszak, amely augusztus végéig tart, remélhetőleg az eredményes felkészülés jegyében zajlik le.
Az online, automatikus adatszolgáltatási rendszer megvalósulását követően már nem az adózók lesznek igazán kellemetlen helyzetben, hanem talán maga az adóhatóság, hiszen ezeknek az adatoknak nem csak meg kell érkezniük majd egy központi adatnyilvántartásba, de a kormányzati elképzelés szerint nagyon komoly elemzési műveletek alanyává válnak.
Ennek keretében vizsgálni fogják mind a kereskedelmi adatokat − ügyletek száma, értéke, ideje −, mind a műszaki adatokat − a pénztárgép üzemeltetésére vonatkozó adatokat. Ezekkel az adatfeldolgozásokkal a tervek szerint visszaélésre, illetve gyanús használatra utaló sémákat tud majd az adóhatóság feltárni, például a forgalom időbeli dinamikája, áramszünet, térerő-kimaradások gyakorisága, kimaradt tételek alapján.
Ezen túlmenően nemcsak az ügyletekre vonatkozó következtetéseket enged majd meg az adatelemzés, hanem például − az adóhatósági tájékoztató szerint − lehetővé teheti a be nem jelentett telephelyek kiszűrését szervizinformációk alapján, vagy a be nem jelentett foglalkoztatottak felderítését az egyidejűleg működtetett pénztárgépek és a bejelentett alkalmazottak száma alapján.
Valójában tényleg lehetőség van ilyen szintű adatelemzésekre. A XXI. század az elektronikáról és a tömeges mértékben keletkező adatok kezeléséről és hasznosításról szól. Ilyen szempontból nagyon időszerű a kormány törekvése, hogy egyre fokozottabban kapcsolódjon be ebbe az információáramba. Nagyobb adózók esetében már korábban is elektronikusan kérte az adóhatóság az ügyletek, egyéb gazdasági események adatait, továbbá a bevallások is már csak szűk körben adhatók be papíron.
Az online pénztárgépek bevezetése ebbe a trendbe illeszkedik, de már egy aktívabb, direktebb szerepet biztosít az adóhatóság számára, hiszen az adatszolgáltatás már nem felhívásra történik, hanem folyamatosan és automatikusan. Az automatizálás és a tömeges adatfeldolgozás körében az egyik kérdés az, hogy az adóhatóságnak mennyire sikerült felkészülnie erre nemcsak technológiailag, de az emberi erőforrás oldaláról is.
A műszaki felkészülés talán a kisebbik nehézség; ez lényegében költségvetési kérdés, azaz be kell szerezni a szükséges hardver- és szoftverhátteret. Ehhez azonban kiszolgáló személyzet is kell, és nem kizárt, hogy ez a problémásabb része az ügynek. Ez a tevékenység ugyanis egészen új szemléletet, képzettséget, beállítottságot, akár személyiségtípust igényel, mint a korábbi klasszikus revizori teendők.
Még ha a technikai háttér varázsütésre rendelkezésre is áll(na), egy rutinos adatelemző szakembergárda kinevelése nagy valószínűséggel időt igényel, feltételezve, hogy a meglévő apparátus nem képes a kibővült feladatkör ellátására. Feszülten várjuk tehát, hogy az adóhatóság már a kezdeti időkben is tudja-e teljesíteni a kormányzati elvárásokat.
Kosztolányi Tamás, szenior menedzser, KPMG
