Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Magyarországon is régóta tart a szervizek és a biztosítók harca. Érdekes módon a két fél korábban még egy táborban volt: 2006 decemberében a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) összesen 6,8 milliárd forintra bírságolta az Allianz Hungária és a Generali-Providencia Biztosítót, a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségét és több biztosítási alkuszt azért, mert megalapozottnak látta, hogy a felek egymás között megállapodtak a márkakereskedések esetében alkalmazott javítói óradíjakról, illetve egyéb versenykorlátozó megállapodást kötöttek. A GVH döntését 2009 végén jóváhagyta a Fővárosi Ítélőtábla, ám ekkorra már a biztosítók és a kereskedők közötti viszony megromlott − sokak szerint épp azért, mert a korábbi túlszámlázási gyakorlatokat a válság végleg eltüntette a piacról.
A problémák hasonlóak a román piacon tapasztalthoz − a márkakereskedők nehezményezik, hogy a biztosítók az ügyfél kérésére számla nélkül is hajlandóak kártérítést fizetni. Ebben az esetben a biztosítók nem vizsgálják, hogy egyáltalán megtörténik-e a javítás − emiatt a piaci nézetek szerint minimum 30 százalékkal kisebb a kifizetett kárösszeg. Hazánkban ugyanakkor lényegében lehetetlen a román piacon most felpanaszolt gyakorlat megismétlődése, mivel a törvények szerint a biztosító nem léphet előre − bármilyen kifizetéshez az ügyfél nyilatkozata szükségeltetik.
A kereskedők és a biztosítók harcában az elmúlt hónapokban a szervizek elbukták azt a kezdeményezésüket, mely szerint a biztosítóknak nincs joguk gazdasági totálkárossá minősíteni a gépjárműveket. Ugyancsak a gépjárműlobbi próbálta elérni, hogy a biztosítók csak abban az esetben fizessenek kártérítést, ha az ügyfél a magyar számviteli törvény előírásainak megfelelő számlával tudja igazolni a javítást. Ugyanakkor − miként erre a közelmúltban Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa is rámutatott − sérülne a tulajdonhoz való jog és a jogbiztonság akkor, ha ilyen feltételhez kötnénk a kártérítés kifizetését. A biztosító − mint a kárért felelős személy képviselője − köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig ez nem lehetséges, köteles megtéríteni a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát. Ha azonban a károsult úgy dönt, hogy nem javíttat, vagy maga javítja meg kocsiját, értelemszerűen saját munkájáról nem tud számlát adni. Ugyanakkor a biztos szerint ilyen esetekben a biztosított csak a kártérítés nettó összegére jogosult, hiszen számla nélkül nincs mire fizetni az áfát. (Ez persze további kedvezmény a biztosítónak, mivel a pénzügyi intézmények áfamentes szolgáltatást nyújtanak, azaz nem tudnak forgalmi adót visszaigényelni.)
A biztosítók szerint a szervizlobbi új és új támadásával olyan feladatot − a piacvédelmet − akar a biztosítókra testálni, ami saját szakmai feladatuk lenne: kiszűrni magukból a \"sufnituning\"-cégeket, amelyek − számottevően alacsonyabb díj mellett − számlaadás nélkül végzik el a balesetes autók javítását.
