Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Félreértésen, esetleg tárgyalási stratégai célokon alapulhat az a korábban felmerült hír, amely szerint a német E.On felülvizsgálná 2036-ig érvényes, Gazprommal kötött gázszállítási szerződését, illetve akár fel is mondhatja azt, hogy a drágább orosz gáz helyett a jelenleg olcsóbb azonnali (spot) piacokon szerezze be az energiahordozót − vélik a lapunk által megkérdezett szakértők. Alekszandr Medvegyev, a Gazprom elnökhelyettese érthető módon korábban arról beszélt, hogy az orosz cég 2030-ig folyamatosan növeli az európai országokba exportált földgáz mennyiségét, az elnökhelyettes nemrégiben az MTI-nek azt mondta, a földgáz árának csökkentéséről az európai vásárlókkal folyó tárgyalások többségében megegyezésre számít. A földgáz átlagos ára az idén a 2011-es szinten várható, azaz ezer köbméterenként 370−380 dollárra lehet számítani.
Magyarországon az E.On helyett már az állam tárgyal majd a jelenlegi, illetve a 2016-tól érvényes megállapodásról, a Napi Gazdaság tárgyalások megkezdésére vonatkozó kérdésére azonban a Gazprom Export nem kívánt válaszolni (korábbi nyilatkozat szerint a magyarországi partner esetében meg kell várni a tulajdonosváltást, utána kezdhetik meg a tárgyalásokat − erre várhatóan a legkorábban a nyár végén kerülhet sor, az ügyletet egyelőre a GVH vizsgálja).
Napi grafikonok
A földgázeladási és -beszerzési szerződések − mint minden kereskedelmi megállapodás − tartalmaznak olyan kikötéseket, amelyek pontosan meghatározzák, hogy milyen módon mondják fel azt a szerződő felek − közölte lapunkkal a Gazprom Export. Egy-egy ilyen szerződés esetleges felmondását egy kötelező elszámolási időszak követi, az orosz vállalat szerint azonban ilyen lépésre még sohasem volt példa. A Gazprom túlnyomórészt hosszú távú szerződéseken keresztül értékesíti a földgázt, e megállapodások komplex árazási modellt tartalmaznak, amelyeket az aktuális piaci körülményekhez és szállítási struktúrához igazítanak. Az orosz társaság továbbra is hisz az olajárhoz kötött árazásban, véleménye szerint a jelenlegi − alacsony − spotpiaci árfolyamok nem klasszikus piaci folyamatok eredményeként álltak elő, ráadásul az európai piacok − néhány kivételtől eltekintve − nem rendelkeznek kellő likviditással ahhoz, hogy a hosszú távú beszerzések esetében benchmarkként funkcionáljon a kialakuló árfolyam.
Az elmúlt néhány évben a társaság szerint egy összességében szűkülő különbség figyelhető meg a spot árak és a hosszú távú szerződésekben meghatározott díjak között, az elemzések szerint ugyanakkor az európai gázelosztó központok (hubok) árai nem eléggé függetlenek: erős korrelációt mutatnak a hosszú távú szerződések áraival − ez a korreláció 0,78 a rotterdami TTF-nél, az egyik leginkább likvid kontinentális európai hubnál, illetve 0,74 az egyesült királyságbeli NBP-nél.
Mivel a hosszú távú árdinamika az olajkosár − késleltetett − hatásait tükrözi, ez pedig azt jelenti, hogy a hubok árai követik a hosszú távú díjtételeket (és nem fordítva, és nem is a keresleti-kínálati viszonyokat). Az orosz cég szerint az árak eltérése emellett a szolgáltatásbeli különbségeket is tükrözi, a hubok rugalmatlan feltételeivel a hosszú távú szerződések mennyiségi rugalmassága áll szemben − ez gyakorlatilag az árban foglalt tárolási és vételezési kört jelenti.
Reuters
