Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− Sokan meglepődtek azon, hogy az AIG a válságot követően új néven folytatta biztosítási tevékenységét. Miért volt erre szükség?
− A válság okozta kár a piaci márkanevet illetően az országok többségében nem volt jelentős, ennek ellenére abban az időben az AIG vagyon- és felelősségbiztosítási üzletének szüksége volt egy egységes arculatra, ennek következménye lett a névváltás \"Chartis\"-ra. A nevet mind az ügyfelek, mind a brókerek hamar elfogadták, dacára annak, hogy nem költöttünk sok pénzt a bevezetésére. Látható ugyanakkor, hogy az eredeti AIG márkanévnek sikerült megőriznie értékét, ezért döntöttünk a visszanevezés mellett − ami kedvező fogadtatásra talált.
− Ha már válság, mit okozott ez a biztosítási szektornak?
− Azt gondolom, sokkal kisebb hatása volt és lesz a biztosítási ágazatra, mint például a banki szektorra, ennek ellenére üdvözlendők a tőkekövetelményekre és az értékesítési előírásokra vonatkozó változások, a biztosítási piac − és benne természetesen az AIG is − megpróbál maximálisan megfelelni ezeknek, az ügyfelek érdekeiben történnek. Látni kell, hogy az Egyesült Államok és az európai országok szabályozói elvárásai számottevően nem különböznek. A másik oldalon pedig látni kell, hogy idejében sikerült felkészülnünk a válság hatásainak kezelésére, ráadásul ezek sokszor komoly mértékben eltérnek a bankoknál tapasztaltaktól. Például Dél-Európában, kiváltképp Görögországban a válság hatására jelentősen nőtt az igény a biztosítások iránt, ezért a biztosítóknak ebből a szempontból új termékekkel és válaszokkal kell készülniük az ügyfelek igényeire.
− Ez azért érdekes, mert Magyarországon ennek az ellenkezőjét látjuk − az ügyfelek visszavásárolják biztosításaikat vagy nem fizetik a díjakat. Mi erről a véleménye?
− Egyedileg lehetnek ilyen reakciók, ám azt nem hiszem, hogy a magyar ügyfelek ne akarnák megvédeni vagyontárgyaikat. A válságot követően természetes reakció, hogy mindenre − így vélhetően a biztosításokra is − sokkal óvatosabban költenek, és az üzleti előnyöket nézik egy-egy termék vagy szolgáltatás megvásárlásakor. Ilyen esetekben az ügyfelek nyitottak azokra a tanácsokra, amelyek segítik őket a kockázatok csökkentésében. Általános biztosítói tapasztalat, hogy a gazdasági krízisek és a nagy természeti vagy ipari katasztrófák mindig új üzletet hoznak a biztosítóknak.
− Magyarországon ez is másként történik: 2010-ben a Mal Zrt. katasztrófája ellenére sem jött áttörés a környezetszennyezési felelősségbiztosítások területén, ráadásul a cégek − főleg az alkuszok tanácsai nyomán − most is évről évre pályáztatnak és csak a díj számít a biztosítás vásárlásakor.
− A biztosítási piac alapigazsága, hogy nem évekre, hanem évtizedekre kell gondolni. Számos országban, így vélhetően Magyarországon is díjalapon gondolkodnak a biztosításvásárlók, holott szolgáltatásalapon kellene választaniuk a piacon elérhető termékek közül. Csak ez lehet ugyanis egy fair együttműködés alapja. Európa több országában a nagy cégek már tökéletesen látják a hosszú távú együttműködések előnyeit. Azt, hogy a biztosítási partner − ismerve cégüket − speciális igényeikre szabott ajánlatokkal tudja őket kiszolgálni. Az évről évre megújított szerződések összességében a legdrágább megoldást jelentik minden fél számára. Idő kell ahhoz, hogy ez a gondolkodásmód a kisebb cégeknél vagy akár az egyéni fogyasztóknál is elterjedjen, de azt hiszem, mindenképp ez a jövő útja.
− Amíg ide eljut a piac, addig kifizetődő lehet az a stratégia, amit az AIG képvisel?
− Mi nem csináltunk titkot abból, hogy elsősorban a nagyvállalati körnek tudunk és akarunk teljes körű szolgáltatásokat nyújtani, a kkv-szegmensben inkább a piacon újdonságnak számító megoldások terítésére vállalkozunk. Ez a részterületek biztosítására koncentráló nis-politika segíthet kialakítani a megfelelő üzleti kapcsolatokat mind ügyfél-, mind alkuszi vonalon, a későbbiekben pedig lehetőséget ad majd arra, hogy partnereink − megismerve szolgáltatási színvonalunkat − teljes körű szolgáltatásokat is igényeljenek tőlünk.
− Ennyi specializált elvárás mellett mennyire lehet fontos Magyarország vagy épp a közép-kelet-európai régió az AIG-nak?
− Nem ma kezdünk az országban: 1976-ban már elindult az együttműködésünk az akkori Állami Biztosítóval. Mindig is hosszú távra tervezünk, ráadásul a régiós piac továbbra is olyan fejlődési lehetőségeket rejt, amelyek miatt a piacra lépés költségét megéri beáldozni a Fekete-tengertől a Baltikumig. Az AIG a stabil organikus növekedésben hisz, amit jól alátámaszt, hogy azon ügyfelek igényeit kiszolgálva növekedhetünk, akik ugyanígy hosszú távon fektetnek be az adott piacba. A régió sok szempontból érthetőbb piac, mint például Ázsia, ugyanakkor ott is fontos a jelenlét − Kínában az AIG volt az első licencet kapó külföldi biztosító. Az ottani piac lassan nyílik − erős a hazai biztosítók piacra gyakorolt hatása −, ugyanakkor a fejlődés lehetőségét jól mutatja, hogy a kínai biztosítási piac sokkal gyorsabban növekszik, mint a kínai gazdaság. Összességében tehát azt mondhatom, hogy amíg például Kínában még mi tanuljuk a piacot, addig a közép-kelet-európai régióban − például a már említett nis-termékeinkkel − inkább mi vagyunk a tanítók.
− Ebben a folyamatban várható, hogy az AIG az életbiztosítás terén is megjelenik hazánkban?
− Az AIG üzletpolitikájától nem áll távol az életbiztosítás, hiszen az Egyesült Államokban működésünk egyik alappillére az élet- és nyugdíjbiztosítások vagy éppen a jelzáloghitelek mögé kötött biztosítások értékesítése. Ugyanakkor az életbiztosítások terén az organikus növekedés rendkívül nehéz, hiszen nagyon hosszú távról beszélünk, így − bár számomra rendkívül kedves termékkörről beszélünk − csak óvatosan lehet a piacra lépésről gondolkodni. Ázsiában számos országban az AIG kezdte el az életbiztosítások értékesítését − ezért ott teljesen más helyzetben gondolkodhatunk.
