Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ötezer lakos feletti települések önkormányzatainak adósságátvállalásuk mértékéről 2013. február 28-ig kellett megállapodniuk a nemzetgazdasági és a belügyminiszterrel, ezt követően 2013. június 28-ig az Államadósság Kezelő Központ Zrt. (ÁKK), a pénzintézetek és a települések szerződésben rögzítik az adósságátvállalás részleteit. A konszolidáció aránya az egy főre jutó iparűzési adó (ipa) nagyságától függően lehetett (volna) 40−70 százalék közötti, a gyakorlat azonban rácáfolt az elképzelésekre. A fővárosi kerületek és a Balaton-parti települések, valamint egyes megyei jogú városok esetében egyedi alkuk születtek, amelyek Schmidt Jenő, a Települések Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke szerint nem nyújthatnak hosszú távon mentőövet. A 70 százalékos adósságkonszolidációban részesülő városok többnyire a csőd szélén állnak, így esetükben az adósságátvállalás harmadik lépése − a bankokkal való megállapodás − még kudarcba fulladhat. Utóbbi lehetőséget a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) azonban elhárította, amikor válaszában rámutatott, a különalkukra törvény adta lehetőségük volt az önkormányzatoknak, e szerződések alapján 610,3 milliárd forint adósságot át is vállalt az állam.
Az adósságkonszolidáció három lépésénél − azaz az állammal szembeni kötelezettségek, a svájcifrank-alapú kötvények és hitelek, az euró- és forintalapú hitelek kiváltásánál − ráadásul nem vették figyelembe az önkormányzatok reorganizációs terveit, már ha voltak ilyenek − így a hiány egy-két éven belül újratermelődhet. A hitelképes települések átmenetileg jókora forrást kaphatnak újra, szerkezetátalakítás és az önkormányzati cégek leendő sorsának ismerete híján azonban ez a pénz is hamar elvész. Számos olyan városi érdekeltségű vállalat van ugyanis, amely továbbra is csak a veszteséget termeli. Az NGM szerint azonban a hiány újratermelésére nem lesz lehetőség, hiszen az állami kontroll bevezetésével az önkormányzatok nem köthetnek olyan ügyletet, amelynek adósságszolgálatát nem tudják saját bevételeikből \"megnyugtató\" módon kigazdálkodni, és csak olyan beruházásokat valósíthatnak meg, amelyek fenntartásához a szükséges források rendelkezésükre állnak.
A szakértők ezzel kapcsolatban ugyanakkor megjegyzik: az adósságkonszolidáció után megmaradó tartozás esetében komoly kérdés, hogy mit tud tenni az adott önkormányzat, amely az intézményátadásokkal bevételeket veszít. Ráadásul a legkomolyabb problémát az jelenti, hogy a működési hiányon is csak úgy tud úrrá lenni, ha új és új intézményeket ad le az államnak − már ha leadhatja, hiszen például óvódákat nem vesz át az állam. A hírek szerint a legnagyobb gondban a közepes városok lehetnek. A kormány megoldást kínál azzal, hogy bár az átvállalt adósságra kivetett 7 százalékos különadót − nemzetközi nyomásra − ejtette, de a jogszabályban bennmaradt az a tétel, hogy a még megmaradt banki tartozásokat a hétszázalékos \"adó\" levonása után a kormányzat hajlandó átvenni a bankoktól. Ha a bank és az adott település meg tud egyezni, ez az adósságfelajánlás segíthet több város gazdálkodásán − vélik elemzők.
