Megoldották. A kormány − bár a bankárokkal folytatott egyeztetéseken másképp nyilatkozott − fennen hirdette a médiában: nem engedi, hogy a tranzakciós illetéket az ügyfelekre terheljék a bankok − a visszamenőleges hatályú illetéket nem is tudnák. Bár Magyarország kapcsán jogállamról beszélni egyre kevésbé lehet, a piacgazdaság elvén működő bankoktól állna legtávolabb, hogy lemásolják a kabinet lépését és tájékoztató levél mellett levonják a korábbi illeték 208 százalékát az ügyfélszámlákról.
A megoldás terhe tehát a bankokon marad, és bár az embernek nincs kétsége afelől (és ennek a bevétel bűvöletében élő kormány is tudatában van), hogy végső soron ezt is mi, ügyfelek és állampolgárok fizetjük meg, a durva lépés vissza is üthet. Merthogy a nagy − döntően politikusok által gerjesztett − devizahiteles-hisztéria közben egyre többen gondolkodnak el, hogy mi értelme van a pénzügyi közvetítő rendszer tönkretételének, a befektetői bizalom sokadszori sárba tiprásának.
Mindenki tudja, mire kell a bevétel: a választások előtti osztogatás és rongyrázás költségét kell pótolni. Ezek után azt azért várom, hogy − ha már a pedagógusi bérszámfejtő ívre nem lehet ilyet nyomtatni − a megújult Kossuth téren vagy éppen az új Puskás Stadionban emléktáblát helyeznek el: épült a magyar bankrendszer (köz)adakozásából.
