Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Információink szerint szerint Sáray Éva, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) alelnöke már hetekkel korábban jelezte, hogy távozna a posztjáról, Szász Károly elnök ugyanakkor csak pénteken fogadta el az ő, valamint Balogh László alelnök lemondását. Ugyancsak elfogadta a PSZÁF elnöke Nadrai Gézának, a Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) elnökének lemondását. Az átmeneti időszakban az elnöki feladatok helyettesíthetősége miatt szükséges alelnöki posztra Szász Károly Gázmár Zoárdot, a felügyeleti igazgatóság eddigi ügyvezető igazgatóját nevezte ki.
Híreink szerint egyre komolyabb a demoralizáltság a felügyeleten, ahol ennek ellenére igyekeznek minél több folyamatban lévő ügyet lezárni, hogy a feladatok a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) való átadását ne bonyolítsa túl sok folyó ügy. Egyelőre közel teljes a bizonytalanság, úgy tudni, csak nagyon kevesen tudnak róla, hogy a felügyeleti feladatokat átvevő MNB számít-e a munkájukra − az sem ismert, hogy kik fogják vezetni a jegybankon belüli felügyeleti munkát.
A kedélyeket borzolta a múlt héten a Kúria megkeresésére adott PSZÁF-válasz politikai interpretálása is. Miközben a Kúria megkeresésére a felügyeletnek olyan tévedéseket kellett helyretennie, miszerint akad olyan ország, ahol betiltották a svájcifrank-alapú kölcsönszerződéseket, közben a PSZÁF kellően szakmai módon válaszolt arra a kérdésre, hogy nagyságrendileg milyen következménye lenne annak, ha a bíróságok a szerződések érvénytelenségét állapítanák meg (a Kúria által közölt három szcenárió szerint). Erre reagálva Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető szerint a PSZÁF elnöke fordítva ül a lovon. A felügyelet nem tett egyebet, mint átszámolta a Kúria által jelzett megoldásokat − megállapítva, hogy a jegybanki szinteken történő forintosítás és a devizára váltás utáni elszámolás is olyan tetemes azonnali többletteherrel nyomná a lakosokat (egy átlagos, 7 milliós hitel esetén 4,6 és 4,1 millió forint), amit azok teljesíteni nem tudnának, míg a bankszektor vesztesége majdhogynem kezelhetetlen lenne. A harmadik változat, ahol a Kúria azt tudakolta, hogy mi történne, ha középárfolyamon számolnák a törlesztőrészletet, a felügyelet számítása az átlagos hitel esetén az ügyfél számára 230 ezer forintos visszatérítést, valamint 100 ezer forinttal kisebb tőketartozást jelentene. Szektorszinten a banki veszteség 284 milliárd forint lenne, amely veszteség ugyan nagyságrendileg jóval kisebb változást jelentene, mint a másik két opció, hatása így is a végtörlesztés hatásával lenne összemérhető.
A Kúria keddi döntése előtt kereste meg a felügyeletet, amikor is az árfolyamréssel kapcsolatosan alakít ki egységes álláspontot. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy bár a múlt héten jogerősen győzött a sokadik, ügyvédi iroda által képviselt ügyfél a Banif Plus pénzintézettel szemben, ám a bíróság − összhangban Polt Péter legfőbb ügyész véleményével − ismét kimondta, hogy az adott szerződés esetében az árfolyamrés nem tekinthető költségnek. A bíróság ennek ellenére kimondta, hogy az adott ügylet semmis, mert a bank nem határozta meg, hogy mely típusú árfolyamon számolja a törlesztőrészleteket, illetve a hiteldíj módosításának meghatározása a szerződésben egyáltalán nem volt részletes. Mindez jól mutatja, hogy egyedi esetekben bármilyen döntés szülessék is kedden, van értelme a bankokat perelni − ám egy múlt hetihez hasonló döntés esetén a csoportos banki pereknek leáldozhat.
