Ki akar majd bankbetétet?

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Egy újabb kamatvágás után a négyszázalékos betéti kamatszint is kedvezőnek számít majd, ezzel számolva azonban a bankban elhelyezett pénz nettó évesített hozama fél százalék közelében mozoghat, a banki költségekkel pedig mínuszba is kerülhet a megtakarító.

Fél évnél rövidebb lekötés esetén lényegében értelmetlen lesz a jövőben bankbetétben gondolkozni a befektetőknek − szűrhető le a banki kamat- és költségkondíciókból. Amennyiben a jegybank soros ülése újabb alapkamatvágásra szánja el magát, a négy százalék körüli banki betéti ajánlatok igen kedvezőek (és ritkák) lesznek a szakértők szerint. Ugyanakkor, ha egy ügyfél ilyen éves kamatszint mellett próbálna meg 100 ezer forintot elhelyezni bármelyik bankban három hónapos futamidőre, akkor az új szabályok szerint a kamatadó, az egészségügyi hozzájárulás és a megemelt tranzakciós illeték levonása után mindössze 175 forint nettó kamatot tehetne zsebre. Ez éves szintre kivetítve 0,7 százalékos nettó éves kamatnak felel meg.

Ráadásul a fenti számítás még nem tartalmazza azokat a költségeket, amelyeket a bankok saját költségeik fedezésére számítanak fel, így például a pénz be- és kifizetésének költségeit. Amennyiben ilyen célra a viszonylag gyakori 200 forintos költségtételt is megpróbáljuk érvényesíteni a példaként felhozott konstrukcióban, jól látható, hogy az ügyfél három hónap alatt a bankra bízott százezer forintján 25 forintot bukik − hangsúlyozva, hogy a négyszázalékos éves hozam jónak mutatkozik.

Szakértői vélemények szerint ilyen különterhek mellett ellehetetlenülhet a banki megtakarítási rendszer, ami a pénzügyi közvetítő rendszer szerepének betöltését teszi kérdésessé. A fentiek figyelembevételével egyre többen feszegetik, hogy vajon versenyjogilag meddig tartható a banki megtakarításokkal szemben az állampapír-befektetések preferált jogi keretrendszere.