Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Miközben a költségvetési adatok egyértelműsítik, hogy a tervezettnél jóval kevesebb bevétel folyt be tranzakciós illetékből, a pénzintézeti adatok alapján csak részben náluk kereshető az elmaradás oka. Lapunk információi szerint a bankközi elszámolásforgalom az év elején is a korábbi években megszokott lassú növekedést mutatta. Úgy tudjuk, a bankközi átutalásokból az év első öt hónapjában nagyjából 42 milliárd forintnyi tranzakciós illeték folyt be. A lapunknak nyilatkozó pénzintézetek válaszaiból is az tűnt ki, hogy a tranzakciók száma a lakossági oldalon − főleg a kártyás vásárlásoknál − egyértelmű növekedést mutatott 2013 első negyedévében − volt olyan kisbank, ahol harmadával nőtt a tranzakciók száma. Eszerint a tranzakciós illeték alapja adott volt − az már más kérdés, hogy a lakosság elkölthető jövedelmének csökkenése nyomán a tranzakciókban megforduló volumen csökkent. A vállalati oldalon összességében csak a tranzakciók számának növekedése terén egységes a banki válaszkör − a tranzakciókban megforgatott összegek változása pénzintézetenként jelentősen eltérő. A vállalati oldalon a bankok nem tapasztaltak számottevő változást az ügyfelek tranzakciós szokásaiban sem. Így például a 6000 forintos illetékplafon kihasználásának lehetősége sem csigázta fel nagyon a cégek gondolkodását, sok banknál nem igazán élnek az utalások összevonásának lehetőségével. Ennek persze több oka lehet − hívták fel a Napi Gazdaság figyelmét több hitelintézetnél is. Egyrészt a zömöt kitevő kkv-ügyfelek jó része számára nem járható út, hogy a legjellemzőbb kifizetéseket (anyag és egyéb szállítói költségek, rezsi) összevonják − e téren például komoly kivétel az adófizetés, ahol az egységes számlára utalás megteremtése információink szerint a zsíróadatokban is visszaköszönt.
A másik − és jelentősebb − érv az lehet, hogy azon (nagyobb) cégek esetében, ahol például az utalás-összevonással nagyobbat lehet nyerni, vélhetően már kiszervezték a teljes deviza-cashmanagementet. Ezt támasztja alá a bankok azon jelzése, amely szerint a céges utalások körében mindössze 1,5−5 százalék között mozog azon tranzakciók aránya, ahol a gazdát cserélő összeg esetében alkalmazni lehetett a 6000 forintos illetéksapkát. A mostani intézkedésekkel kapcsolatban sokan arra figyelmeztetnek, hogy azokkal a kormányzat ismét lemondott arról, hogy fenntartsa azt a látszatot, mely szerint a terheket nem a bankolók fizetik. Az MNB tanulmánya szerint az illeték terheit a lakosság esetében 80-90 százalékban, a cégeknél 90-95 százalékban a számlatulajdonosra terhelték eddig is a bankok. Az, hogy a készpénzfelvétel illetékterhe jóval komolyabb lesz, egyértelműen a fogyasztóknak szóló üzenet (amivel elvben egyet is lehetne érteni), a bankok önmagukban nem tehetnek többet az ügyfelek elektronikus csatornák felé terelésében, mint amennyit eddig tettek − más kérdés, hogy a most bejelentett illetékemelés (és a folyamatban lévő interchange-szabályozás) vélhetően egyértelműsíti a helyzetet és az eddig jórészt ingyenes kártyás vásárlás is illetékköteles lesz. (Sajnálatos, hogy a bevételfüggő módosítás meg sem fontolta a kártyás vásárlások illetékmentességét célzó MNB-javaslatot, amely − nem túl jelentős illeték beáldozása mellett − érdemben mozdította volna el a piacot a készpénzmentesség irányába.) Az illetékemelés komoly hatása − a nagyvállalati bankolás újabb körének külföldre távozása s így a hazai lakosság és a kkv-k terheinek növekedése mellett −, hogy a társadalom jó része elfordul a pénzügyi közvetítő rendszertől. Ne feledjük, volt már olyan javaslat a parlament előtt, amely szerint alaposan meg kellene kurtítani azok körét, ahol jogszabály írja elő a kötelező banki jövedelemutalást. A kisebb cégeknél előkerülhet a bankokat megkerülő készpénzes kifizetés − ez pedig egyértelműen a szürkegazdaságot erősíti.
