Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az energiahatékonyság talán az egyik legplasztikusabb, és sokrétűen értelmezhető eleme az építőiparnak, vonatkozik ez a beruházói elvárásokra és tervekre, és a tervezésben és a kivitelezésben alkalmazott technikákra egyaránt − véli Pintyőke Marcell, a KÉSZ Holding Zrt. marketing- és kommunikációs igazgatója. Minden egyes építőipari projektet a fejlesztő igénye, elvárása és elsősorban fejlesztési kerete határoz meg. Számtalan olyan innovatív eljárás, know how és műszaki megoldás van, ami a hosszú távú energiahatékonyságot biztosítja és támogatja, ezek bekerülési értéke, beépítése azonban nem kevés pénzbe kerül, jelentősen megnöveli a projektek költségét. Általános tendencia a finanszírozásban világszerte az állami és intézményi támogatások fokozott intenzitása és jelenléte az energetikában, a megújuló energiák alkalmazásában, de ez sokszor kevés. Sokszor maga az önrész jelent gondot, ami nélkül egy fejlesztés vagy korszerűsítés nem valósulhat meg, a támogatás nem hívható le − fogalmazott az igazgató. Hogy a lebonyolítás hatékonyságában kulturális vagy organizációs hiányosságok vannak, azt nehéz megmondani. Az önrész hiánya többnyire a közintézményi projekteknél jellemző, a magánbefektető máshogy gondolkozik, itt az esetek többségében a bekerülési érték számít − mennyibe kerül az épület és mennyi rá a büdzsé. Pintyőke úgy látja, nem jellemző a hosszú távú megfontolt üzemeltetői felfogás, így az esetek túlnyomó részében az előkészítés során megálmodott, energiahatékonyságot elősegítő tervek a megvalósításra leapadnak, látva a jelentkező többletköltségeket.
Az elmúlt években némileg átalakult a befektetői motiváció, óvatosabbak az invesztorok, sokkal több részlettől teszik függővé beruházásaikat. Már nemcsak a hely és a finanszírozás lehetősége számít, hanem a gazdasági klíma, politikai és közhangulat. Ezzel párhuzamosan lassultak is a beruházások, az előkészítés sokkal tovább tart és kevesebb a befektetés. A helyzet Nyugat-Európában sem sokkal jobb, csak nagyobb a piac. Az építőipari számokban ugyan Magyarországon látható némi javulás az előző időszakokhoz képest, de ne felejtsük el, hogy alacsony a bázis, a piac tehát még így is \"árnyéka\" régi önmagának. Pintyőke szerint ugyanakkor a helyzet nem olyan aggasztó, csupán tudomásul kell venni, hogy az úgynevezett és félve emlegetett válságot át kell keresztelni valósággá, ez most a realitás − fogalmazott.
A szabályozási környezet mindenkire vonatkozik, a szabályokat olykor sajnos nem mi alkotjuk, direktívák, nemzetközi tendenciák után megyünk, azokat követjük − tette hozzá a szakember. A szabályozás mindig szenzitív kérdés, hiszen a túlszabályozott piac fogja a beruházásokat, alulszabályozott piacon pedig a megvalósuló beruházások sok esetben sikertelenek, kudarcot vallanak, ami szintén károkat okoz. Az egész építőiparban, így a megújuló energiák alkalmazása terén is meg kell találni az egészséges szabályozási környezetet, ami még az ország, vagy az unió előtt van.
