Az Európai Bizottság (EB) 2003 nyarán információkat kapott arról, hogy feltehetően kartell áll fenn négy, felvonókat és mozgólépcsőket gyártó, az Európai Unióban üzleti tevékenységet folytató európai társaság, azaz a Kone, az Otis, a Schindler és a ThyssenKrupp között.
Az EB kiterjedt vizsgálata végül megállapította, hogy a cégek négy, egységes, összetett és folyamatos jogsértésben vettek részt négy tagállamban. Ezt úgy tették, hogy felosztották egymás között a piacokat, megegyeztek a felvonók és mozgólépcsők értékesítésével, beépítésével, karbantartásával és korszerűsítésével összefüggő ajánlati felhívások és szerződések elosztásában, illetve azt összehangolták. Konkrétan a belga, a német, a luxemburgi és a holland felvonókartellről volt szó. A Schindler e kartellekben való részvételének időtartama tagállamonként változó volt, de minden esetben több évig tartott. Az EB 2007. február 21-én bírságot szabott ki a kartellben részt vett cégekre. A Schindler esetében a Schindler Holding felelősségét az egyes nemzeti leányvállalataival egyetemlegesen állapították meg. A Schindlerrel szemben a négy jogsértésért ilyen módon kiszabott bírságok összesen 143 millió eurót tettek ki. A vitatott határozattal szemben annak címzettjei első fokon a Törvényszék (a versenyügyekben illetékes uniós bíróság) előtt kértek jogorvoslatot. A 2011. július 13-i ítéletében a Törvényszék a keresetet − a költségek viselésére való kötelezéssel − elutasította. A Törvényszék ítélete ellen a Schindler Holding és az elsőfokú eljárásban részt vevő valamennyi felperes együttesen terjesztett elő fellebbezését az Európai Bírósághoz. Kérték, hogy az helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét, semmisítse meg a bizottsági határozatot, illetve másodlagosan: törölje vagy csökkentse a fellebbezőkkel szemben a határozatban kiszabott bírságokat.
A fellebbezésben a Schindler alapjában megkérdőjelezte a kartelltevékenység − uniós szinten fennálló − szankcionálási rendszerének alapvető jogállami elvekkel való összeegyeztethetőségét. Egyrészt úgy vélte, hogy a kartelljogi bírságokat nem szabhatná ki a bizottság mint közigazgatási hatóság, hanem azokat független bíróságnak kellene kiszabnia. Másrészt a Schindler a tényállás − az Európai Bizottság és a Törvényszék általi − megállapításának módját kifogásolta, ami véleménye szerint sérti a közvetlen bizonyításfelvétel elvét.
Hosszú jogi levezetés után a főtanácsnok arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezők által hivatkozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, így a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani. Az Európai Bíróság gyakorlatában az ítélet többnyire megegyezik az indítvánnyal.
