Unortodox lesz a tárgyalás, de legalább van téma

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Ezt a tárgyalási módot kellett választani, nem lett volna jobb előzetesen a bankokat tájékoztatni, így a főbb keretszámok és feltételek ismeretében indulhat meg a tárgyalás a pénzintézetekkel, e tárgyalásokon ugyanakkor az MNB rendkívül konstruktív hozzáállást tanúsít majd − mondta egy kérdésre Nagy Márton, az MNB hitelösztönzésért felelős ügyvezető igazgatója. Ennek ellenére a pénzintézetek rendkívül furcsának tartották, hogy az új jegybanki vezetés arra kényszerítette őket, hogy a netes tudósításokat böngészve tájékozódjanak az új hitelprogramról − bár nagy vonalakban már ismerték az elképzeléseket.

Érdekes az is, hogy Matolcsy György, valamint a programot a monetáris tanács elé terjesztő Balog Ádám első alelnök a pénzintézeti tárgyalássorozatot is unortodox módon vinné. Kérdésre sem derült ki, hogy milyen alapon döntöttek egyes nagybankok meghívásáról, illetve kihagyásáról a hétfői, az egyeztetéseket felvezető, vitaindító reggeli kapcsán. Nagy Márton és Palotai Dániel, a pénzügyi stabilitásért felelős ügyvezető igazgató ugyanakkor elismerte, hogy a bankszektorral való tárgyalás hatékony módja leülni a Magyar Bankszövetséggel − már csak azért is, mert versenysemleges, azaz minden hitelintézet számára igénybe vehető konstrukciót kínálnak. A keretmegállapodáson túl már egyedi lehet, hogy egyes bankokkal milyen feltételekkel állapodnak meg, hiszen bankonként eltérő lehet a részvétel és a feltételrendszer a hitelezést bővítő programokban − márpedig például az a bank, amely komoly partner lesz az első pillérben, akár kedvezőbb swapárakat is kialkudhat magának.

A jegybankelnök bejelentése csapdát is rejt a bankok számára. Matolcsy ugyanis fix kétszázalékos kamatfelárról beszélt, míg Nagy Mártonék szerint mind a kkv-k olcsó hitellel történő ellátása, mind a devizahitelek kiváltása során tárgyalnának a felár mértékéről − a jegybank itt lehetőleg tartaná a két százalékot. A problémát az jelenti, hogy gonosz spekulánsoknak lehet majd beállítani a bankrendszert, ha nem lesz hajlandó ilyen kamatszint mellett hitelezni. Mindez akkor is igaz, ha a bankoknak kell eldönteniük, hogy finanszíroznak-e két százalékon olyan cégeket, amelyek kockázata négyszázalékos. Ha nem, a jegybanknak az is jó, hiszen így bizonyosan piacérett, fejlődési pályán álló cégek − jellemzően multibeszállítók − jutnak a kedvezményes kamatozású hitelhez.

Megakasztja a gondolkodást az is, ki futja a kockázatot. Matolcsy kockázatmegosztásról beszélt a bankok és az MNB között, ám ennek megoldását ma még nem lehet látni. Nagy Márton szavait pedig sokan úgy értelmezték, hogy a bankoknál marad a kockázat. Ebben az esetben viszont nehezen képzelhető el, hogy a pénzintézetek komolyabb hajlandóságot mutatnának Matolcsy azon elvárásának teljesítésére, hogy ne fáradozzanak a fedezetekkel, egyszerűsített hitelbírálat mellett öntsék piacra az új, olcsó forrást. Sokan emlékeztetnek arra, hogy a kormány és a Bankszövetség között a 2011. decemberi − azóta a kormány által többször felrúgott − megállapodást is kis híján megakadályozta, hogy az akkor még miniszter lényegében fedezet nélküli kkv-hitelezési elvárásokat fogalmazott meg a bankokkal szemben. Az emiatt megszakadt tárgyalások eredménye lett, hogy a megállapodásnak lényegében kidolgozatlan s így értelmetlen eleme lett a növekedési paktum fejezet.

Összességében kedvező, hogy van miről tárgyalni, s ezt jól mutatja az is, hogy korlátozott időtávú − bár az MNB reményei szerint akár már májusban indítandó − konstrukció keretében az MNB hajlik arra, hogy a bankokkal közösen dolgozza ki, hogy mi lesz a hitelprogramok célzottsága. Miközben szerkesztőségünk már több e-mailt is kapott, hogy hol lehet az \"ingyen hitelhez\" hozzájutni, a jegybanki szakemberek egyértelművé tették: azt szeretnék, ha a kkv-k tényleg fejlesztésekre, a gazdasági növekedéshez való hozzájárulásra költenék a pénzt és nem mondjuk állampapírt vennének az olcsó forrásból.