Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egyelőre nem látszik a fény az alagút végén. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint idén februárban mind a lakossági, mind a vállalati oldal nettó hiteltörlesztő volt: a lakossági oldalon 37,7 milliárd forintos, míg vállalati oldalon 31,3 milliárd forintos volt a szezonálisan nem igazított adatok szerint a hitelállomány apadása. A tranzakciós alapon számolt adatokat egyedül az szépíti, hogy a vállalatok új forinthiteleinek állománya négy hónap után növekedést mutat − 15 milliárd forinttal nőtt a kihelyezés. A bankok szempontjából a legkomolyabb problémát az jelentheti, hogy a lakossági hiteligény láthatóan nem indul be, dacára a kamattámogatott lakáshitelek terén elért kedvező változásoknak: a februári adat a 3. legnagyobb nettó hiteltörlesztési hónapnak számít az elmúlt egy évet tekintve. Miközben a tavalyi első kilenc hónapban folyamatosan nőtt a forinthitel-állomány, addig október óta egyedül novemberben sikerült többet hitelezniük a pénzintézeteknek, mint amennyi visszafizetés történt. A lakossági devizahitel-kitettség viszonylag stabilan csökken: a lakosság hónapról hónapra 25−35 milliárd forinttal apasztja devizahitel-állományát.
Napi Gazdaság, Földi D. Attila
A vállalati hitelek terén a 12 hónapos visszatekintés sem mutat túl rózsás képet: a havi állományváltozások összege 336,1 milliárd forintos hitelállomány-csökkenést mutat, az elmúlt 12 hónapban mindössze kétszer − tavaly szeptemberben és idén januárban − voltak nettó hitelfelvevők a vállalkozások. Eközben a vállalati betétállomány hasonló metodika szerint 286,8 milliárd forinttal növekedett a bankszektorban, ami jól mutatja, hogy a vállalkozások oldalán alapvetően bizalmi kérdés a hitelezés beindulása, hiszen a beruházások önrészének finanszírozására van keret (persze a cégenkénti szórás komoly lehet).
A fenti helyzet fényében aligha meglepő, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyre komolyabb aggályokat fogalmaz meg a magyar bankszektor helyzetével kapcsolatban. Bár az IMF jelentése egyértelműsíti, hogy a magyar bankrendszer stabilitása vitán felül áll, ám a hitelezés hiánya jószerivel befagyasztja a pénzintézeti szektor problémáit. Miután a hitelkihelyezés a mélyponton van, a korábbi állomány portfólióromlásának hatását nincs, ami eliminálja, épp ezért a hazai bankok eszközeinek minősége jelentősen romlott az elmúlt években − a nem teljesítő hitelek (NPL) állománya hazánkban meghatszorozódott 2007-hez képest. A szigorúbb szabályozási követelmények az NPL-ráta növekedésével párhuzamosan a hitelezési tevékenység szigorítására kényszerítik a bankokat, amelyek − új hitel híján − a régi hitelfeltételek szigorítására kényszerülnek, ami a még hitelezett (hitelképes) vállalkozások számára megnehezülő hitelprolongálást jelenthet. Aligha véletlen, hogy a bankok azt szeretnék elérni a kormányzattal való tárgyaláson, hogy a hitelmegújítás is valamiképp számítson bele abba a körbe, amelyért \"cserébe\" a kabinet bankadókedvezményt vagy egyéb kockázatcsökkentő megoldást (garanciát) kínál. A lakossági forrásoldal egyelőre biztosítottnak tűnik − bár a lakosság februárban 38,2 milliárd forint értékű betétkivonást hajtott végre, az elmúlt 12 hónap során összességében 200 milliárdos állománynövekedést mutatnak a statisztikák. Miután szinte minden résztvevő egyetért abban, hogy a lakossági hitelkereslet 2013-ban a háztartások gyenge hitelkereslete nyomán továbbra is csökkenni fog, aligha meglepő, hogy az elmúlt hónapokban elhalkultak azok a szektorféltő hangok, melyek szerint a kormányzat az állampapírokkal komoly mértékben kannibalizálja a lakossági megtakarításokat. Nem egy hitelintézettől lehet olyan véleményeket hallani, amely szerint a jelenlegi hitelezési pozícióhoz nem szükséges az aktív versenyzés a lakossági betétpiacon. Ugyanakkor − mint azt legutóbb Zolnai György, a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója is elismerte − a csökkenő üzleti volumen mellett pusztán költségcsökkentésekből már nem lehet a korábbi évekhez hasonló eredményességet elérni. A bankok egy része a kedvezőtlen helyzet ellenére bízik a saját hitelezés felfutásában, míg a többiek aktívabb bankolásra fognák ügyfeleiket − ez utóbbi lehetőséget viszont komolyan szűkítik a kormányzati intézkekedések (tranzakciós illeték, illetve például a tervezett interchange-szabályozás).
