Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Miközben az európai banki szektor szabályozása viszonylag konszenzusos keretek között halad − a Basel III-as irányelvek bevezetésének elhalasztása és a bankunió szabályozási kérdései mentén −, addig a az EU által javasolt, Szolvencia II néven ismert új biztosítási szabályozást továbbra is ellentmondások övezik. Petr Bohumský, a Generali PPF Holding kockázatimenedzsment-igazgatója szerint a jelenleg közel ezeroldalas, ám még mindig nem teljes változat megosztja a biztosítótársaságokat, az Európai Bizottságot és a felügyeleti hatóságokat is. Komoly probléma, hogy maguk a szabályozás támogatói sem tudják eldönteni, mikor lépjen hatályba a rendszer (2015-ben, 2016-ban vagy még később) és ez elbizonytalanítja a biztosítótársaságokat is. A 2005-től datált tárgyalások nyomán megfogalmazott európai irányelvek egyes értékelések szerint szemben állnak a biztosítási piaccal, miután sok esetben épp a biztosítási célokat − az ügyfelek igényeihez igazítás lehetőségét, a kiszámíthatóságot és stabilitást kérdőjelezik meg.
Bohumský szerint ugyanakkor a biztosítók − más pénzügyi intézményekhez hasonlóan − érzik a nyomást a szabályozottság növelésére, a nagyobb átláthatóságra, a stabilitás és a biztonság növelésére. Épp ezért nem magát a folyamatot, hanem az eddigi helyzetet elégelték meg. Az viszont látható − hívja fel a figyelmet a szakember −, hogy a javasolt változtatások magasabb költségeket jelentenek majd az ügyfelek számára, s az is boritékolható, hogy a biztosítók kénytelenek lesznek megváltoztatni a befektetői hozzáállásukat.
A Generali régiós holdingjának kockázati igazgatója szerint további problémát jelent az európai piaci felügyelet töredezettsége, amely lehetővé teszi a tőke átcsoportosítását, valamint az ugyanazon termékek különböző piacokon kialakult árkülönbségének kijátszását az EU-n belül, sőt akár az unión kívül is.
Bohumský emlékeztet: míg a bankok el tudták érni a Basel III-as tőkemegfelelési szabályok bevezetésének elhalasztását, addig a túl gyors bevezetés hátrányairól szóló érvek egyelőre nem hatják meg a szabályozókat, noha érezhető, hogy a nyomás, mely arra irányul, hogy túl gyorsan befejezzék a folyamatot, akaratlanul is olyan kompromisszumokhoz vezet, melyek teljesen ellentétesek az eredeti törvényhozói akarattal.
