Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Valóra vált az elemzők által várt, a piacok által beárazott forgatókönyv: Orbán Viktor miniszterelnök pénteken Matolcsy Györgyöt nevezte meg Simor András utódjának a jegybank élén. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöki pozíciójára az NGM adóügyekért felelős helyettes államtitkárát, Balog Ádámot jelölte. A minisztérium élére az IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszteri posztról Varga Mihály kerül át.
Nem olyan egyszerű
A jelölőeljárásra az utolsó pillanatban került sor, ami okozhat technikai nehézségeket, például hogy Vargát számtalan, a minisztérium alá tartozó szakterület parlamenti bizottságának kell megszavaznia, ahhoz, hogy érvényes legyen a kinevezés (a miniszterjelöltnek ma délelőtt kell mindezen átesnie). Okozhat bonyodalmat az is, hogy ha Balog Ádámot a héten kinevezik az MNB alelnöki posztjára, akkor a Monetáris Tanácsnak ugyanannyi belső és külső tagja lesz, amit tilt a jegybanktörvény, ezért valamilyen jogtechnikai megoldásra szükség lesz.
Pénteken az Országgyűlés gazdasági bizottságának kibővített ülésén mindhárom jelöltet meghallgathatták a képviselők − a legnagyobb érdeklődésre Matolcsy György meghallgatása tartott számot, a sajtó és az elemzők azt várták, hogy újabb részleteket árul el monetáris politikai felfogásából. Konkrétumokról nem beszélt Matolcsy, viszont a jegybanki szerepfelfogásról vallott nézeteire utalhat, hogy bemutatkozásában szinte kizárólag az általa vezetett NGM érdemeit sorolta, amelyek szerinte szükséges feltételei annak, hogy az MNB következő hat éve sikeresebb legyen, mint az előző hat volt. Az új elnök szakítani akar a korábbi, \"liberálisnak\" titulált és szerinte a devizaeladósodásért felelős monetáris politikával, és óvatos konzervatív irányt jelölt ki maga számára. Ennek keretében független intézményként akar partneri viszonyt a kormánnyal, sőt helyénvalónak gondolja, ha a jegybanki munkába belelátnak kormányzati képviselők. (A partneri viszonyhoz persze a kormányoldalnak is nyitottnak kell lennie, márpedig az eddigi kurzusban nem ez volt a helyzet, miniszterként Matolcsy nem favorizálta a szoros kooperációt Simor Andrással.) Az elmúlt 33 hónap gazdasági sikereinek köszönhetően megteremtődött a partneri viszony feltétele − hangsúlyozta Matolcsy, aki szerint minisztériuma csőd közeli helyzetben konszolidálta az állam pénzügyeit. A jegybanknak hármas célt kell szerinte követnie: árstabilitás, pénzügyi stabilitás és a kormányzat gazdaságpolitikájának támogatása.
Marad a merkantilista irány
Ha nyíltan nem beszélt is róla, érezhető volt, hogy Matolcsy a merkantilista gazdaságpolitikai felfogását akarja továbbvinni a jegybankban, amihez − reményei szerint − az alapokat már lefektette. A monetáris politikai irányváltással kapcsolatban csak találgatnak a szakemberek, például hogy Matolcsy hogyan fogja újradefiniálni az árstabilitás fogalmát. Korábbi írásaiból sejthető, hogy a belső árstabilitás, vagyis a jegybank által kontroll alatt tartott infláció helyett a gazdasági versenyképesség szempontjából fontos külső ár(folyam)stabilitást favorizálhatja, vagyis az inflációs célkövetést a reálárfolyam optimalizációja alá rendelheti. Nem teljesen világos, hogy a hitelpiac fellendítésére milyen jegybanki eszközöket vethet be, de azt elárulta, hogy több intézkedést is tanulmányozni fog. Prioritásként kezelheti − más jegybankokhoz hasonlóan − a foglalkoztatás bővítését.
Devizából forintba
Matolcsy eredményei között említette, hogy sikerült az adósságszerkezeten belül a devizaarányt csökkenteni, amiből kiolvasható, hogy a jegybanki devizatartalékokkal még vannak tervei. Óvatos konzervativizmusába nem valószínű, hogy beleférne a tartalék politikai célú felhasználása − ez technikailag se lenne egyszerű − , de a bankrendszer, a háztartások és az állam devizaéhségét a piaci árnál olcsóbb devizaforrással is csillapíthatja. A meghallgatáson célként jelölte meg például, hogy minél nagyobb devizaadósság-lejárat forintban legyen megújítva. Különösen a bankok szorulnának rá arra, hogy a magas kockázati árakat kikerülve tudják lejáró devizakötelezettségeiket megújítani − ha ez sikerülne nekik, akkor a háztartások törlesztőrészleteit is csökkenthetik. Utóbbiak számára így újabb jövedelemcsatorna szélesedne ki, amivel a lakosság további keresletet támaszthatna az államkötvények iránt. A politikai prioritások tehát nem változtak, a matolcsysta gazdaságpolitika intézményi beágyazódása, ennek nyomán a kivitelezés hatékonysága viszont várhatóan erősödni fog.
Napi Gazdaság
