Ingmar Bergman filmjének címét kölcsönözték a Műcsarnok kurátorai ahhoz a nemzetközi kortárs tárlathoz, amely az Ernst Múzeumban látható április 7-ig. A mintegy negyven hazai és külföldi alkotó válogatott művei kül- és belföldi kollekciókból érkeztek, magán- és közgyűjteményekből egyaránt. Keletkezési idejük a hetvenes évektől napjainkig szóródik, de a rendezők nem a kronológiai sorrendet, hanem a tematikai, stílusbeli vagy technikai rokonságot követték a kiállításon. Ami közös bennük, az a lassan anakronisztikusnak tűnő festészeti és grafikai műfaj: a portré. A külföldi alkotók között igazi világsztárok is vannak: a német Joseph Beuys, a francia Christian Boltansky, az osztrák Arnulf Rainer vagy akár brit Gilbert and George alkotópáros és az amerikai Cindy Sherman. Hazai vizekre evezve, a legendás neo-avantgárd úttörőket képviseli Erdély Miklós: Időutazás I.−V. fotómontázsa vagy Hajas Tibor negyedórás Öndivatbemutató kisfilmje (mindkettő 1976-ból) vagy a ma absztraktként számon tartott Maurer Dórától Megtanult önkéntelen mozdulatok című 1973-as keskenyfilmje. A hetvenes évekből való Fehér László fekete-fehér önarcképsorozata, a karon ülő csecsemőtől az úttörőn át a művészpalántáig. Friss termés viszont Esterházy Marcell: Orthodromie című 2011-es, életnagyságú \"átfordulós fotográfiája\" nagyapjáról, a díszmagyar öltözetű arisztokratából a hortobágyi kitelepítés alatt dinnyecsősszé degradált napszámosig.
Joseph Beuys: La rivoluzione siamo noi (1971)
