Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kérdés, hogy angolszász mintára duális mandátumot kap-e az MNB és például foglalkoztatási célokat is követhetne, vagy megmarad az inflációs célkövetés német modellje − állapította meg Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke a Republikon Intézet kerekasztalán. Heim a maga részéről az utóbbit támogatná. Úgy látja, hogy a magyar gazdaságban hosszú távon az optimális infláció közelebb lehet a 4 százalékhoz − szemben a jegybank jelenlegi középtávú céljaként megfogalmazott 3 százalékkal. Az utóbbi eléréséhez ráadásul szűk monetáris politikát kell fenntartani, magasabb vagy sávos inflációs célnál viszont növelhető lenne a jegybank mozgástere. Bár nem konvencionális eszközökkel ma nem nagyon élhet az MNB, ám bőven van még tér a kamatvágásra, bár érdemes lenne ezek reálgazdasági hatásait megvárni, így időnként szünetet tartani a ciklusban − mondta a Századvég vezetője.
Kollégája, Barcza György vezető elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a jegybanktörvényben rögzített árstabilitásra vonatkozó mandátumnak is lehet több értelmezése. Példának a háború utáni Németországot hozta, ahol ezt először mint külső árstabilitást, vagyis árfolyam-stabilitásként értelmezte a jegybank, és csak a hetvenes években változtatta belső árstabilitássá a mandátumot. Ma ez az álláspont már ultradogmatikusnak tekinthető − véli Barcza.
Abban egyetértés volt a többi előadó, Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője, Akar László, a GKI alelnöke és Kákosy Csaba volt gazdasági miniszter között, hogy a vállalati hitelezés beindításában segíthetne a jegybank például azzal, ha a kéthetes jegybanki kötvényekre valamilyen limitet állapítana meg. Barcza szerint ráadásul az ezekre a kötvényekre kifizetett kamat az államadósságot növeli.
